A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Menyháza, Partium                                                                                                                           Képeslap, 1903

Párkány, Felvidék                                                                                                                                       Fotó: MTI

Mai településismertetőnk MENYHÁZA Falu a mai Romániában, Arad megyében. Román neve: Moneasa. Borossebestől 14 km-re északkeletre, a Béli-hegységben, a Monyásza-patak partján fekszik. Román alapítású helység, amely családi házcsoportokból nőtt össze. Az 1860-as években a gyógyfürdőt kezdte el szépítően Menyházának hívni Kéry Imre Arad vármegyei főorvos, tekintettel a női fürdővendégek érzékenységére, hogy a ’monyászik’ ige pejoratív jelentését semlegesítse. A 18. század elejétől közelében vasércet termeltek ki és dolgoztak fel. 1760-ban Bohus Imre, Rajnald modenai herceg tiszttartója telepített be 28 római katolikus német bányászcsaládot, létrehozva a mai falu legfelső részén fekvő Jumelt (Jmelț) telepet. A 19. század közepén Christian Waldstein-Wartenberg vásárolta meg a Névery családtól, így lett a borossebesi uradalom része, tőle pedig 1891-ben Wenckheim Frigyes. 1893-ban a Wenckheim-uradalom területén megépült a Borossebes–Monyásza keskeny nyomtávú vasút. A vas- és mangánbányászat 1918-ban megszűnt, majd 1972 és 1990 között egy dévai vállalat termelt ki ismét ércet. 1976 és 1986 között három modern szállodát építettek. 1842-ben 354 ortodox, 103 római katolikus és 50 evangélikus lakosa volt, 1900-ban 658-an éltek itt. 2002-ben 784 lakosából 761 román és 17 magyar nemzetiségű. Ma lakossága 636 fő, ebből négy magyar. Itt hunyt el 1906-ban Czárán Gyula (1847–1906) útépítő, turisztikai szakíró, barlangkutató, az Erdélyi-szigethegység turizmusának úttörője. Sírja a római katolikus temetőben található. (Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Hirmagazin.sulinet.hu, O-sportturizmus.hu, Turistamagazin.hu) PÁRKÁNY Város a mai Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában. Kényszerrel a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról, Štúrovónak nevezték el. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásának székhelye volt. A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó alapítólevele említi először, „Kakath” néven. 1337-ben Csanád esztergomi érsek a falu tizedének negyedét az esztergomi Szent György prépostságnak adományozta. 1403-ban Zsigmond király több más faluval együtt lefoglalta. A középkori Kakath területén a törökök 1546-ban emeltek várat. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski lengyel serege szabadította fel és rombolta le. 1850-ben adták át a Magyar Középponti Vasút Vác–Pozsony szakaszát. A Mária Valéria híd (1895) által Párkány nagy forgalmú közlekedési csomóponttá vált. A híd akkor hozott ismét jelentős változást a város életébe, amikor 2001-ben EU-s forrásokból felújították. A határellenőrzés eltörlése óta (2007) a Felvidék ezen az útvonalon is szorosan kapcsolódhat az anyaországhoz. Párkányban mindenütt érvényesül a kétnyelvűség az utcai feliratokon; a hétköznapi életben a magyar nyelv használata az elsődleges. 1910-ben 3079 lakosából 3016 magyar volt. 1991-ben 13 347 lakosából 9804 magyar, 3310 szlovák, 172 cseh és 30 cigány. 2003-ban 11 410-en, 2011-ben 10 919-en lakták, ebből 6624 magyar, 2930 szlovák, 90 cseh, 21 cigány, 30 egyéb és 1202 ismeretlen nemzetiségű. Napjainkban (2018) 10524 lakosa van. (Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Ilovedunakanyar.hu, Sturovo.sk) Mai feladványunk

Fehéregyháza, Erdély                                                                                                                           Fotó: kozterkepFülek, Felvidék                                                                                    Fotó: MTI