A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Béd, Szlovákia, 1942

Belényessonkolyos, Erdély                                                                                                   Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk BÉD Község a mai Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Szlovákul: Bádice, Korábban Menyhebédszalakusz része volt. Nyitrától 12 km-re, északra található, a Tribecs hegység északnyugati lábánál. A trianoni békeszerződésig a Magyar Királyság része volt, a Nyitrai járáshoz tartozott, majd a második világháború után a Csehszlovák Köztársasághoz, 1993 után pedig Szlovákiához került. 1235-ben közvetett utalás volt már a falura, amikor megosztották az Elefánti család fiai, András és Tamás között, de írott dokumentumban csak 1295-ben említették legkorábban „Beed” alakban. 1369-ben Mihály mester felajánlotta az örökölt vízimalmot az elefánti pálosoknak. 1379-től az Elefánti és Deseő családoké, valamint a nyitrai püspökségé. 1664-ben a falu török fennhatóság alatt volt, török adóösszeírásban 28 adófizető szerepel 23 háztartásban. 1715-ben szőlőskertje és 13 háztartása volt, 1751-ben 30 család élt a településen. Az 1960-as években közigazgatásilag egyesítették Menyhével és Szalakusszal, ám 2002 decemberében sikeres népszavazást követően ismét független önkormányzattá vált. Béd életében történelmi mérföldkő volt a Szűz Mária római katolikus templom felépítése 1903-ban, amely a falu középső részében található. 1921-ben 416 lakosa volt, ebből 408 (98,1%) magyar, 8 (1,9%) szlovák; 2011-ben 322, ebből 293 (91,0%) szlovák, 15 (4,7%) magyar. Napjainkban 350 fő lakja (2018). Itt volt a múlt század elején Kodály Zoltán népdalgyűjtő útjának egyik fontos állomása. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Naseobce.sk) BELÉNYESSONKOLYOS Falu Romániában, Bihar megyében. Belényestől nyugatra, a Fekete-Körös bal partján, Belényesújlak és Körösjánosfalva szomszédságában, Várasfenes és Belényesújlak között fekvő település. Várasfenes községközponthoz tartozik. Román neve Șuncuiș. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Belényesi járásához tartozott. A települést közvetve már 1257-ben említik az oklevelek, mint a Csanád nemzetség birtokát. Első írásos említése 1422-ből való, Sonkolos néven. A sonkoly a lépes méz kicsurgatásakor visszamaradó viaszsalakot jelenti, így a középkori elődök bizonyára méhészek lehettek. A török idők után a nagyváradi püspök birtoka volt, még a 20. század elején is. Az 1800-as évek elején részbirtokos volt itt gróf Haller János is. Egy református és egy görögkatolikus temploma van. A falu lakosságának nagy része korán, már a 16. században református hitre tért át. A református temploma a 18. században épült. Ez egy egyhajós, síkmennyezetű épület, kétoldalt faoszlopok által tartott karzattal. A szószék az északi falhoz kapcsolódik. Mind a négy homlokzatát félköríves záródású ablakok díszítik. A hegyes, karcsú torony a templom keleti oldalán áll, a déli oldalán pedig a portikusz, a díszes oszlopcsarnok található. 1910-ben 893 lakosából 444 magyar, 350 román, 91 cigány volt, ebből 437 görögkatolikus, 409 református, és 19 római katolikus. A 2002-es népszámlálási adatok alapján a falu összlakossága: 893. Ebből román nemzetiségű 427 (48%), cigány 267 (30%) és magyar 196 (22%). Ma 911 fő lakja. (Charta XXI/Suzana Guoth, Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia. Muemlekem.hu, Facebook) Mai feladványunk

Bélfenyér, Partium                                                                             Fotó: Charta XXICsörgő, Felvidék                                                                                      Fotó: Charta XXI