A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Nagybarcsa, Erdély                                                                             Fotó: MTI

Bácskertes, Vajdaság                                                                            Fotó: hetnap.rs

Mai településismertetőnk NAGYBARCSA Falu Hunyad megyében, a mai Romániában, a Cserna jobb partján, Vajdahunyadtól északkeletre, Dévától délkeletre, Szentandrás és Kisbarcsa közt fekszik, Román neve Bârcea Mare. Közigazgatásilag ma Piski városához tartozik. Neve személynévi eredetű, amely összefügghet a Barcs nevének alapjául szolgáló személynévvel. 1315-ben említették először az oklevelek Barcha néven. A Barcsay család birtokközpontként tartotta számon a települést. A 16–17. században a Barcsay család református lelkészséget tartott fenn a nemesek, illetve a köznép számára. Ide kötődik Barcsay Ákos (1619–1661) erdélyi fejedelem, Barcsay Ábrahám (1742–1806) testőr-költő, Barcsay József (1840–1900) katonatiszt, politikus, valamint Barcsay Jenő (1900–1988) festő, grafikus. 1785-ben 331 lakója volt. Ugyanazon évben a vármegye 42, az ortodox főesperesség 83 ortodox családfőt írt össze. 1850-ben 232 lakosából 202 volt román, 16 magyar és 14 cigány nemzetiségű; 216 ortodox, 12 református és 4 római katolikus vallású. 1910-ben 363 lakosa volt, ebből 243 román és 118 magyar anyanyelvű; 212 görögkatolikus, 66 református, 43 római katolikus, 32 ortodox és 9 zsidó vallású. 2002-ben 413 lakosából 388 román, 12 cigány és 7 német nemzetiségű. Jelenlegi becsült népessége 448 fő, ebből három személy vallja magát magyarnak (2018). A szocializmus alatt lakói nagyrészt a vajdahunyadi kombinátban, illetve vasutasként dolgoztak a piski vasúti csomópontnál. 1971 óta a település határában börtön működik. (Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Arcanum.hu) BÁCSKERTES Falu a mai Szerbiában. Másik neve: Kapuszina, szerbül Купусина/Kupusina, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben található, a Duna bal partja és a horvát határ közelében fekszik. Magyar nevét kertészkedő lakosságáról kapta. A szerb kupus káposztát jelent. Eredeti nevét a betelepített szlovák, palóc lakosság adta. A későbbi magyar telepítések után nevezték át magyarra, Bácskertesre. Már a 13. században laktak itt emberek. Akkor Hetes volt a neve. A török támadások alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1752-ben új lakók érkeztek a faluba Nyitra vidékéről, Heves megyéből, és valószínűleg Kalocsáról is, mégpedig 150 magyar és szlovák nemzetiségű család. A 19. század végére annyira megsokasodtak, hogy a lakosság egy részének nem jutott már termőföld. Mivel nemcsak magyar családok telepedtek itt le, hanem szlovákok is, akik a már itt lévő szerbek és németek kultúrájával, népszokásaival igen vegyes, sokszínű hagyományvilágot alakítottak ki. Minden délután fél négykor megszólalnak a harangok, amely az 1890-es tűzvészre emlékeztet. Az összetartás lenyűgöző: teljes egyetértésben működik itt az egyház, az iskola, a művelődési egyesület és az önkéntes tűzoltók. Önerőből létrehoztak falumúzeumot is. 1948-ban 3200 lakos volt, 1991-ben 3500-an lakták, a lélekszám napjainkra mintegy 1952 főre apadt (2018), amelynek 79%-a magyar. Látnivalói közé tartozik a Szent Anna-templom, a Petőfi-szobor, illetve a falu határában található, ismeretlen eredetű romok. (Charta XXI/ Suzana Guoth – Wikipédia, Kupusina.org, Pannonrtv.org, Vajdasag.rs) Mai feladványunk

Hosdát, Erdély                                                                                                                                    Fotó: adevarul.roNagybodófalva, Bánság, Románia                                                                               Fotó: Tetcu Mircea Rareş