A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Sándoregyháza, Vajdaság, Szerbia                                                                           Képeslap, 1910

Csősztelek, Vajdaság, Szerbia                                                                                         Képeslap, 1910

Mai településismertetőnk SÁNDOREGYHÁZA Település a mai Szerbiában, szerb neve Иваново/ Ivanovo. A Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Pancsovától 18 km-re délre, a Duna bal partján fekszik. Sándoregyháza egyike a Dél-Bánság három bukovinai székely településének – a másik kettő Székelykeve és Hertelendyfalva. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott. A falu 1876-ban az egykori Határőrvidéken, Ivanova község Duna által elpusztított területén jött létre. Először 200 bolgár és német család telepedett itt le a Bánság más területeiről, de az árvizek után hamarosan elhagyták a települést, majd 1883–1886 között bukovinai székely telepesek érkeztek Andrásfalváról és Istensegíts településről. 1888-ban és 1897-ben az árvíz a község határát újból elöntötte, ezért a székelyek nagy része visszatért Bukovinába, más részük a bácskai sváb és horvát falvakban húzódott meg. 1910-ben 2535 lakosából 1314 fő magyar, 424 fő német, 4 fő szlovák, 9 fő román, 3 fő horvát, 13 fő szerb, 763 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 2457 fő római katolikus, 13 fő görögkatolikus, 44 fő református, 4 fő ág. hitv. evangélikus, 10 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1371 fő tudott írni és olvasni, 2087 lakos tudott magyarul. Napjainkban 1056 lakosa van (2018). A plébániát 1899-ben alapították. A templom kincstári telken épült, Bonnaz Sándor csanádi megyéspüspök biztosította az építkezési költségeket. Iránta való hálás tiszteletből vette fel a falu a Sándoregyháza nevet. (Charta XXI/ Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia, Magyar Katolikus Lexikon, Vajdasag.rs) CSŐSZTELEK Szerbül Честерег/ Čestereg, németül Neuhatzfeld, falu a mai Szerbiában a Vajdaságban a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben, Bégaszentgyörgytől 12 km-re északra, Törzsudvarnok, Szőlősudvarnok, Torontáltorda és Pálmajor szomszédságában található. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye a Zsombolyai járáshoz tartozott. Nevét a Csesztreg-patakról kapta, az pedig a szláv csiszti sztrugi (= tiszta patak) víznévből ered.1332-ben Cherezek néven említik először. A régi falu a hódoltság alatt elpusztult. Az 1776. évi Griselini-féle térképen mocsaraktól környezve, Csiestek néven volt található, praediumként. 1780-tól Csekonics József császári és királyi tábornok bérelte a zsombolyai uradalmat, majd 1800-ban meg is vásárolta és a 19. század elején Csanád és Csongrád vármegyékből behívott magyar kertészeket telepített e pusztára. 1829-ben az itteni magyarok egy része elköltözött, és a helyükbe svábok jöttek Zsombolyáról és Német-Czernyáról. 1910-ben 2749 lakosából 662 magyar, 1960 német, 61 román volt. Ebből 2607 római katolikus, 123 görögkeleti ortodox volt. Az 1113 fős össznépességből napjainkban (2018) mindössze 11 magyar. A II. világháború alatt plébánosát, Schäfer Vilmost (1884–1944) a szerb partizánok lágerbe hurcolták, 1944. december 14-én pedig kivégezték. Az 1880-ban épült római katolikus Nepomuki Szent János-templomot 1948-ban lerombolták. (Charta XXI/ Suzana Guoth – Wikipédia, Vajdasag.rs) Mai feladványunk

Gercsely, Felvidék                                                                                                             Fotó: Charta XXI

Kisfalu, Felvidék                                                                                                                            Fotó: Charta XXI