A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Kanizsamonostor, Vajdaság, Szerbia                                                                   Fotó: vajma info

Partos, Bánság, Románia                                                                                                      Fotó: facebook

Mai településismertetőnk KANIZSAMONOSTOR Település a mai Szerbiában, szerbül Банатски Моноштор/ Banatski Monoštor; a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben található. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott. Egykor a Csanád nemzetség monostora volt itt, mely már a tatárjárás előtt már fennállt. A területet 1256-ban Kelemen és Waffa utódai két részre osztották a hozzá tartozó falukkal együtt. 1274-ben részben a Makófalviak őseié volt, 1337-ben pedig déli része a Makófalviaké, az északi rész pedig a Telegdieké lett. 1557–58-ban már a török hódoltsághoz tartozott. A helység ekkor 15 házból állott, s lakosai mind szerbek voltak. 1582-ben csak öt szerb pásztor lakott itt, és rövid idő múlva a község teljesen elnéptelenedett. Pusztaként szerepel 1723-ban. 1782 táján Marcibányi Lajos Szeged vidékéről magyar kertészeket telepített ide. Népnyelve, hagyományvilága a mai napig archaikus szegedi elemeket őrizget. 1948-ban 460, 1981-ben 202, 2011-ben 102 lakosa volt. Ma becsült népessége 135 fő (2018), amelyből 128 magyar. Mintegy két évtizedes hagyománya van a kanizsamonostori gyermek-néptánctábor sorozatnak, amelyet a községközpontban, Csókán működő Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület szervez. Nemcsak Vajdaságból, hanem Magyarországról is érkeznek fiatalok a nyári táborokba, ahol neves szakemberek irányításával fejleszthették néptánctudásukat. (Charta XXI/ Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Simó Márton – Wikipédia, Vajdasag.rs, Vajma.info) PARTOS Falu a mai Romániában, a Bánságban, Temes megyében van. Román neve: Partoș. Dettától délnyugatra, a Berzava-csatorna mellett fekvő település. Nevét 1333-ban a pápai tizedjegyzékben említették először Partas néven, mint egyházas helyet. A falu a török hódoltság alatt sem pusztult el, az 1717. évi összeírás szerint a verseczi kerülethez tartozott és 18 lakott háza volt. 1779-ben Torontál vármegyéhez került. A 19. század elején birtokos a gróf Draskovich család, 1838-ban a Karátsonyiaké. 1820 körül Szeged környéki katolikus telepesek költöztek ide. 1851-ben Fényes Elek szerint „szerb-oláh falu”. Görögkeleti kolostora a 16–18. század folyamán épült, benne a Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt templom 1750–1753 közötti. A 19. század elején Partosban még 30 szerb ház volt, amelynek lakói hamarosan elrománosodtak. Számos szerb dülőnév tanúsítja az egykori szerb jelenlétet a településen. A görögkeleti templom melletti kolostort a 20. században kétszer is újranyitották. Először 1944-ben, amikor női kolostor lett, majd államosították, és 2008-ban férfi kolostorként működött. 1880-ban 967 lakosból 779 román, 82 magyar, 36 német, 70 más nemzetiségű; 1910-ben 1375-en lakják, ebből 671 román, 564 magyar, 47 német, 93 egyéb (szerb, szlovák). 1966-ban 743 fő lakja, ebből 238 magyar, 463 román. 1992-ben 480 lakosa volt: 252 román, 84 magyar és 66 cigány. Jelenlegi becsült népessége 380 lélek, amelyből 15 magyar. (Charta XXI/ Suzana Guoth, Simó Márton – Wikipédia, Partos.ro) Mai feladványunk

Bürkös, Erdély                                                                                                      Fotó: Wikipédia

Zsitvabesenyő, Felvidék                                 Fotó: csemadok.sk