A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Kakaslövésre induló menet Apácán, Erdély                                                                           Fotó: petofiprogram.hu Emléktábla-avatás Zsemléren, Felvidék                                                                            Fotó: a község honlapjáról Mai településismertetőink ZSEMLÉR Garammenti kistelepülés a Nyitrai kerület Lévai járásában, a mai Szlovákiában, neve szlovákul Žemliare. A község szerepel a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében, később az esztergomi káptalan birtoka. A trianoni döntés után Csehszlovákia, majd 1938 és 1944 között Magyarország része volt. A törökök által Orta Madzsarnak – Közép-Magyarországnak – nevezett északkeleti vármegyék fejedelme rövid időre török segítséggel a Habsburgok ellen harcoló és sorozatos győzelmeket arató Thököly Imre lett. 1682. október 18-án itt, a Hont vármegyei Zsemléren táborozó Thököly előzetes fegyverszünetet kötött I. Lipót császár megbízottjával, s visszaadta a császárnak az általa még szeptemberben meghódoltatott bányavárosokat. A Beneš-dekrétumok alapján 1947-ben 28 magyar családot, azaz 106 személyt kényszermunkára erőszakkal Csehországba deportáltak, amely szomorú esemény emlékére 2007. szeptember 30-án márvány emléktáblát avattak. A márványtábla mellé később egy tablót helyeztek el, amely az utókor számára őrzi a deportált családfők fényképeit. Népessége a következőképpen változott az idők során: 1890-ben 368-an lakták – ebből 278 magyar és 88 szlovák –, 1900-ban 361 főből 350 magyar 11 szlovák, 1930-ban 373 lakosa volt – 174 magyar és 195 csehszlovák (!) –, 1941-ben 360-ból 353 magyar, 4 szlovák volt, 2001-ben 163, 2011-ben 167, jelenleg mintegy 154 ember él itt, a magyarok lélekszáma megközelítően 120 fő. (A Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna közlése, illetve a Wikipédia nyomán.) APÁCA Románul Apața, németül Geist, szászul Gist. Községközpont Romániában, Brassó megyében. Sepsiszentgyörgytől 22 km-re északnyugatra, Brassótól 35 km-re északra, az Olt bal partján fekszik. Magyar lakosainak száma 1093 (2011). „Amikor 1983 nyarán a vargyasi Sütő Levente bútorfestő népművésszel gyalog jártuk be Erdővidéket, Vargyastól Apácáig gyalogoltunk. Betértünk egy körülbelül 80 éves bácsihoz. (...) Megkérdeztük, hogy mire van szüksége, mit hozzunk. Könyökére támasztotta a karját, fejét a tenyerébe tette és pár másodpercig gondolkodott. Ezt követően mondta: Egy kaszakő má’ kéne, me’ a régi elkopott. Ha a fenti kérdést az akkor névházassággal repatriálni készülő kolozsvári értelmiség bármely tagjának feltettem volna, akkor mindjárt sorolják a pesti slágercikkeket. (...) Ez a bácsi, ott Apáczai Csere János falujában, filozófiai mélységű választ adott azzal, hogy 1-2 másodperc alatt végiggondolt egy folyamatot. Mert: 1. Ha van kaszakő, akkor meg lehet fenni a kaszát; 2. Ha éles a kasza, akkor le lehet vágni a sarjút; 3. Ha le van vágva a sarjú, akkor van mit enni a néhány kecskének és birkának; 4. Ha van mit enniük, akkor neki is kerül juhsajt, juhtúró, kecskesajt, tej; 5. A birkák még valamennyi öltözéknek valót is kiadnak; 6. Ha jól esznek az állatai, akkor jövőre lesznek bárányok és kecskeollók – ezzel pedig akár évekre fenntartja az élet folyamatát. Amit a bácsi kitett az asztalra, az maga az élet volt, a maga körforgásában. És ezt ő két másodperc alatt végiggondolta. Az „értelmiségi” szószaporítás képtelen arra a bölcsességre, mint amit Apáczai Csere Jánosnak a körülbelül 6 osztályt végzett falubelije végiggondolt. Még azon a nyáron megkapta a kaszakövet!” (Charta XXI/A Wikipédia és Virt László történész-szociológus, Márton Áron-kutató) Mai feladványunk Beodra, Vajdaság                                                                                                                             Fotó: wikipédia Cécke, Erdély                                                                                                                             Fotó: wikipédia