A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Ótelek, Erdély, Bánság                                                                                                          Fotó: Nyugati jelen

Szér, Erdély, Szatmár                                                                                                                     Fotó: Charta XXI

Mai településismertetőnk SZÉR Román neve Ser, Romániában, Szatmár megyében. Községközpontja Bogdánd. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járáshoz tartozott. Szér nevét 1349-ben említették először az oklevelek Zceertelek néven. Történelme során igen sokféle néven fordult elő: 1423-ban Zeer, 1461-ben Zerthelek, 1475-ben Zeel, 1494-ben Zertheleke, Szér, 1549-ben Seel, 1570-ben Zer, Szeer, 1570-ben Szer néven írták. Református kőtemplomát már 1470-ben említették. A jelenlegi templomot ennek helyére építették (1793). A település feltételezhetően nem mindig ezen a helyen állt, a köztudatban él egy olyan változat is, miszerint az Öszvék nevű határrészről menekültek ide az utolsó tatárjárás idején. A településnek a 2011-es népszámlálás szerint 751 lakosa volt, ebből 718 magyar anyanyelvű, akiknek nagy többsége református. Mivel sokáig elzárt település volt, semmi sem kapcsolta össze városokkal, ezért itt fennmaradhattak, ma is élnek még a kimondottan széri hagyományok és népdalok. 2018-ban ifjúsági hagyományőrző csoport is alakult, Széri Kukurók. „Azért, mert a kukuró a kenyér tésztájából leszaggatott kicsike darab tészta, amit régen a gyerekeknek sütöttek meg csemegeként. Mivel elődeinktől örököltük a népdalokat, a tánc pezsdítő lépéseit, ezért a kenyér elődeinket jellemzi, a kukuró pedig minket, az ifjú hagyományőrzőket” – olvassuk róluk a Romániai Magyar Néptánc Egyesület honlapján. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Neptanc.ro) ÓTELEK Neve románul: Otelec, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében, községközpont. A Béga-csatorna mellett, Újvártól délnyugatra, Öregfalu déli szomszédjában fekvő település. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Párdányi járásához tartozott. A középkorban Feltelek, illetve Teleki néven virágzott, ám a török hódoltság idején elnéptelenedett. Az 1700-as évek végén szegedi dohánykertészek alapították újra. 1856-ban önálló községgé vált. 1880-ban Magyarszentmihályról több szegedi eredetű család költözött ide. A falu eredeti lakói máig „ö”-ző tájszólásban beszélnek. Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” 1970-ben írta: „Ótelek népélete Magyarszentmártonnal egyetemben tüzetes vizsgálatot érdemelne.” Korábban Magyarszentmárton leányegyháza volt. A helyi parasztság 1892-ben fellázadt az úri közigazgatás ellen. Kálmány Lajos (1852–1919) néprajzkutató-plébánost, aki akkor óteleki káplán volt, mivel szembehelyezkedett feletteseivel, lázítás vádjával bíróság elé állították. 1910-ben 1921 lakosából 1878 magyar, 33 német volt és valamennyi római katolikus. Lakosainak száma 2011-ben fő volt 823, ekkor még szinte valamennyien magyarok. Jelenleg mintegy 750 lélek él a faluban. 2005 április közepén a Temes-folyó vízgyűjtő területét árvíz pusztította. Az áradás áldozatává vált Újvár község hat települése. Az árvíz leginkább a magyarok lakta Magyarszentmárton és Ótelek falvakat sújtotta. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Heti Új Szó, Nyugati Jelen – archívum) Mai feladványunk

Bácsföldvár, Vajdaság                                                                         Fotó: Charta XXINyitacsehi, Felvidék                                                                                                                    Fotó: Wikipédia