A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Barancs, Felvidék                                         Fotó: Charta XXI

Kórógy, Délvidék                                                                                                                                 Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk BARANCS Szlovákul Zemplínsky Branč, község a mai Szlovákiában, a Zemplényi Alföld szívében, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-ban az I. bécsi döntés nyomán magyar fennhatóság alá került, de a magyar kormány több faluval együtt más falvakért 1939. márciusban Szlovákiával elcserélte. Eredete a 11. századba nyúlik vissza. Elsőként 1067-ben dokumentálták írásban, „Baranch” néven 1273-ban említik, ekkor Barancsi György birtokaként. Lakói főleg mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak, kiváló kovácsmesterek működtek helyben, ezért nem véletlen címerében egy kovács munkája közben való ábrázolása. 1787-ben 56 házában 453 lakos élt. 1880 és 1890 között sok lakosa kivándorolt az Egyesült Államokba. 1910-ben 428-an lakták, ebből 282 magyar, 142 szlovák és 4 német. 2001-ben 443 lakosából 400 szlovák és 27 cigány volt. 2011-ben 477 főből 353 szlovák és 21 cigány. Ma csaknem 500 lakos él Barancsban, akiknek túlnyomó többsége szlovák nemzetiségű, illetve cigány. A falu történelmi műemléke és szakrális nevezetessége a római katolikus templom, amelyet Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szenteltek és 1332-ben már állt. A 14. századi gótikus templom helyén, annak romjain épült 1756-ban, késői barokk stílusban a ma is látható hajlék. Az egyhajós épület barokk oltára értékes műemlék. A templom homlokzatát oszlopok és félkör alakú ablakok díszítik. A tornyot piramis alakú sisak zárja. Egy másik műemlék jellegű épülete a kápolna. (Charta XXI/Suzana Guoth) KÓRÓGY Horvát neve: Korođ, magyar falu Kelet-Horvátországban, a Valkó-folyó bal partján. Közigazgatásilag Valkótardhoz tartozik. Eredetileg a vár mellett jött létre. Az írásos források 1290-ben említenek egy sáncokkal körülvett várhelyet, Castrum Kourougy (ultra fluvium Drawe) néven, amely ma is áll a településtől északra, a hajdani Palacsa-mocsárban. A trianoni békeszerződés előtt Szerém vármegyéhez tartozott, magyar lakói földműveléssel foglalkoztak. Fejlett volt a lentermesztés, a lenből népi szőttesek és ruházati cikkek készültek. Az 1540-es években Sztárai Mihály és Szentantali Gergely térítette át a falu lakosságát református hitre. A mai Kórógy a törökök kiűzése után alakult ki, azelőtt több kis település állt a mai község területén. A 19. században még színmagyar faluba a második világháború után szerbeket telepítettek be. A szomszédos magyar falu, Kórógy területéből 1919-ben megalapították a szerb nemzetiségű új falut, Palacsát. A délszláv háború nagy károkat okozott a településen, 1991. június 19-én kezdték el lőni a szerbek a falut. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy augusztus 20-án a nők és a gyerekek Magyarországra menekültek, a zánkai úttörőtáborba helyezték el a menekülteket. A kórógyi templomgondnok épp akkor verte félre a harangot, amikor a toronyba becsapódott egy szerb akna. Az utolsó ember 1991. szeptember 29-én hagyta el a falut. A háború után, 1998-ban térhettek vissza a korábbi lakók, ahol a házak többségét a partizánok kifosztották. Ezen a napon 1998 óta minden évben a polgárháború áldozataira emlékeznek. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia. Kepesujsag.com) Mai feladványunk

Ótelek, Erdély, Bánság                                                                                                                 Fotó: Charta XXISzér, Erdély, Szatmár                                                                                                                         Fotó: Charta XXI