A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Zsitvagyarmat, Felvidék      Fotó: Charta XXI                       Szépkenyerűszentmárton, Erdély   Fotó: Charta XXI Mai településismertetőink ZSITVAGYARMAT Szlovákul Žitavce, korábban Žitavské Ďarmoty, község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Lehotka-, Sziget- és Zsitvagyarmat egyesítésével jött létre. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek. 1075-ben a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében még csak birtokként szerepel. A mai település első írásos említése „Gurmot” alakban 1232-ből származik. 1275-ben „Gormoth”, 1319-ben „Gormath” alakban említik a korabeli források. 1275-ben Szolgagyőr várának uradalmához tartozott, de részben az esztergomi érsekségé volt. Később a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék prediális nemesei birtokolták. 1358-ban vita támadt a falut (Germath/Gyermath) elfoglaló Domonkos mester és az esztergomi káptalan között a birtokjogot illetően. 1570-ben 31 fejadófizető élt 12 háztartásban. 1625-ben a falutól északra a török ellen földvárat emeltek. 1664-ben Lehotkagyarmat faluban 75 fejadófizető személyt írtak össze 59 háztartásban a török adószedők. Ekkor az esztergomi tímárhoz, Barsba tartozott. Bort termeltek, valamint malom is működött. A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1910-ben 575 lakosából 331 magyar, 232 szlovák, 8 német és 4 más nemzetiségű volt. Ebből 546 római katolikus, 18 zsidó és 1 református vallású. 1921-ben 648 lakosából 226 magyar és 387 szlovák. 1930-ban 603 lakosából 152 magyar és 428 szlovák. 1941-ben 682 lakosából 405 magyar és 231 szlovák. 1970-ben 644, 1980-ban 546 lakosa volt. 1991-ben 382 lakosából 4 magyar és 373 szlovák. 2001-ben 372 lakosából 5 magyar és 358 szlovák. 2011-ben 376 lakosából 4 magyar és 366 szlovák. SZÉPKENYERŰSZENTMÁRTON A település Kolozs és Beszterce-Naszód megyék határán, a Mezőség észak-nyugati dombos vidékén, Szamosújvártól 15 km-re található. A Devecseri-patak és a Vásárhelyi-patakok által kialakított völgykatlanban terül el, kijárattal nyugati irányba Szamosújvár felé. Szépkenyerűszentmárton az azonos nevű község székhelye, lakosainak száma 212, akik közül 128 magyar (2017). Lakosainak fő foglalkozása földművelés, gyümölcs-szőlő termesztés és állattenyésztés.1292-ben de Sancto Martino; 1312-ben Zenthmartun; 1335-ben Schentmartun. Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt temploma után, előnevét jó búzatermése s kenyere után vette. 1492-ben Szentmártonfalva néven jelenik meg. Egyes források szerint Szépkenyerűszentmárton név alatt 1625-ben szerepel először (III. Ferdinánd idején). Más források szerint 1754-től szerepel Szépkenyerűszentmárton néven. A néphagyomány azt mondja, hogy az előnevet a falu II. Józseftől kapta, a mikor egyszer ellátogatott Szamosújvárra, ahol a környékbeli falvak küldöttei kenyérrel és sóval várták, ennek következtében elnevezték Szentmártont Szépkenyerűszentmártonnak. A fejedelemség idejében, 1553-ban Szamosújvár tartozéka. Az 1603-as Básta-dúlás után 7 lélek maradt a faluban. További birtokosai: a Mindszenthy, Wesselényi, Wass, Haller, Horváth és Kornis családok. A falunak nem volt nagybirtokos családja, csak kisnemesek, zsellérek és szabadparasztok voltak. A Habsburg-uralom idejében a faluban megjelennek a Harangozó, Vincze, Nagy, Szoboszlai, családok. 1820-ban birtokosai: Galanthai gróf Eszterházy János, gróf Haller István főispán, gróf Kemény Anna, ifj. gróf Bánffy Györgyné. 1866-ban 135 lakóépület közül 29 nemesi ház volt. A Wikipédia, illetve az Élő Erdély Egyesület közlése nyomán Mai feladványunk Zsemlér, Felvidék                        Apáca, Erdély                                                  Fotó: Charta XXI