A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Cseklész, Felvidék                                                                                                                                Képeslap, 1910 Feketeardó, Kárpátalja                                                                                                                             Képeslap, 1944 Mai településismertetőnk FEKETEARDÓ Neve ukránul Чорнотисів/Csornotisziv/Chor­notysiv; falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban. Nagyszőlőstől 13 km-re délkeletre a Tisza bal partján, a Fekete-víz mellett fekszik, községközpont, melyhez Hömlőc is tartozik. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. Feketeardó és környéke már a bronzkorban lakott volt. Neve a királyi erdőóvók elnevezéséből származik, a fekete folyóvízre utaló megkülönböztetéssel. A 13. század elején alapították. Nevét 1319-ben említik először az oklevelekben. Szerepel az 1334 évi pápai tizedjegyzékben is. Első ismert birtokosa Thyba fia Miklós volt, a későbbiekben az Ardaiak birtoka lett, az övék maradt az elkövetkező két évszázadban is, később a Rákóczi-család birtokolta, majd a kuruc idők után a Barkócziaké lett. 1910-ben 1662 lakosából 1277 magyar, 19 német, 364 ruszin, ebből 652 görögkatolikus, 572 református, 293 izraelita volt. Napjainkban az itt élő 2232 főből 715 magyar. Katolikus temploma 13. századi, a 15. században gótikus stílusban bővítették. Belső vakolata alatt 14. századi freskók vannak. Református temploma 1877-ben épült egy 1765-ből való fatemplom helyén. Tornya 1893-ban készült el. 1892-ben épült fel a görögkatolikus templom. A falu fekete krónikájához tartozik az 1998. november 5-i nagy tiszai árvíz. A Tisza áradása folytán a falut teljes egészében víz öntötte el. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Puskas.hu, Rezes Tamás, Karpataljalap.net) CSEKLÉSZ Kisváros Pozsony és Szenc között a mai Szlovákiában. Szlovák neve Bernolákovó, korábban Čeklís. Ezt a nevet 1945 után adták Anton Bernolák katolikus pap, szlovák nyelvújító emlékére, aki a 18–19. századok fordulóján, hosszú ideig plébános volt itt. Bernolák a cseh nyelvtől való függetlenedés érdekében végzett nyelvújítást, ami értelem szerint a Felvidék nyugati részén élő szlovákokra terjedt ki. A mai települést 1209-ben említik, amikor II. András király a birtokot Tamás nyitrai ispán fiának, Sebestyénnek adja. A 13. század folyamán a mai falu még két településből, Csekiből és Luzsnicából állt. Várát 1290 körül építette a Cseklészi család. A falu első, román stílusú, 13. században épített templomát a 14. században gótikus stílusban átépítették. 1390-ben a falu új birtokosai az Apponyiak lettek. 1458-ban a vár és a község házasság révén Rozgonyi Sebestyén birtoka lett. Cseklészen van egy Esterházy-kastély és a falu fölött a középkori cseklészi vár maradványai láthatók. Az 1910-es népszámlálás idején Cseklész 2103 lakójából 1663 magyar, 59 német és 370 szlovák volt. Az egyértelmű magyar többség az első csehszlovák köztársaság idején szlovák többségűvé vált. Itt arról lehet szó, hogy a magyar–szlovák nyelvhatárnak azon a részén volt egy nagyszámú ’kettős identitású’ népesség, mely inkább az állami hovatartozáshoz, mint az anyanyelvhez kötötte a nemzeti identitás megvallását, már szlováknak vallották magukat. Cseklésznek ma nincs számottevő magyar lakossága. (Charta XXI/Virt László) Mai feladványunk

Barsbese, Felvidék                                                                                                                                Fotó: Charta XXIKopács, Horvátország                                                                                                                     Fotó: Charta XXI