A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Vízakna, Erdély                                                                                                               Képeslap, 1900

Szinérváralja, Erdély                                                                                                                           Képeslap, 1941

Mai településismertetőnk VÍZAKNA Kisváros a mai Romániában. Román neve Ocna Sibiului, korábban Vizocna vagy Ocna, németül Salzburg. Szeben megyében található Szebentől 18, Marosvásárhelytől 112 kilométerre. II. András megengedte az Erdélyben megtelepedő hospeseknek, hogy Szent György, Szent István és Szent Márton ünnepei táján nyolc napig szabadon hordják a sót Vízaknáról. Gerébjei a középkorban, a sónak köszönhetően, a Királyföld leggazdagabb uraivá váltak. 1721-ben 159 polgár, 127 szabados és nemes, 72 sóvágó és 23 zsellér családfőt, 1750-ben 352 háztartást írtak össze. 1791-ben 158 polgár, 150 szabados, 35 zsellér és 12 cigány mellett 224 sóvágó szerepelt a családfők között. Az 1848-as forradalom idején megfordult itt Bem seregében Petőfi Sándor is, aki az eseményeket a Négy nap dörgött az ágyú... című versében idézi. Cseres Tibor a Vízaknai csaták című munkájában utal a tragikus eseményekre. 1849-ben a vesztes csatát követően, februárban több mint 300 honvéd holttestét egy elhagyott tárnába dobták. Egy 1890-es hatalmas felhőszakadás során a víz a só által hét teljesen konzervált holttestet hozott a felszínre. A tavat azóta hívják Honvéd-tónak. Az elesett honvédek emlékére egy kopjafát állítottak a református templom udvarán. A sóbányászást 1931-ban felszámolták, ám a tíz sóstó ma is komoly idegenforgalmat generál. A város lakossága 3422 fő (2018), amelynek mintegy tíz százaléka magyar. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia, Maszol.ro – archívum) SZINÉRVÁRALJA Korábbi neve Szinyérváralja (1907-ig), románul Seini, németül Warolli vagy Leuchtenburg, város a mai Romániában, Máramaros megyében. A Szamos jobb partján, Máramaros megye nyugati peremén fekszik, Nagybányától 26 km-re északnyugatra, Szatmárnémetitől 36 km-re délkeletre található. 1335-ben Waralya és Zynyrwarallya néven említették. 1583-ban mezőváros, uradalmát Báthori Zsuzsanna birtokolta. 1598-ban 208 jobbágy háztartással írták össze, ebből kilencven Székely Györgynek, 23 Kornis Gáspárnak szolgált. 1605-ben Basta, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr, 1677-ben Wesselényi István hadai pusztították, 1717-ben a tatárok égették fel. 1741-ben negyven görögkatolikus román családot írtak össze. A többségi református gyülekezet mellett 1753-ban alakult meg a római katolikus. Lakossága felekezetek szerint 1851-ben 1373 görögkatolikus, 709 református, 575 római katolikus és 151 zsidó lakosa volt. 1910-ben 5056 lakosából 2542 volt magyar és 2451 román anyanyelvű. A magyarok hagyományosan északon, a református templom közelében és a Rozsály menti utcákban élnek. Ma a mintegy 7501 főből 1233 magyar (2018). A 19. század kezdetétől ismét jelentős mezőváros lett, hetivásárokkal, fazekasokkal, bortermeléssel, zsidó kereskedőkkel. Igen jelentős volt gyümölcstermesztése; több mint 55 ezer szilva-, hétezer alma-, hatezer őszibarack- és négyezer diófát vettek számba (1890). 1910-ben 104 szabó és 102 cipész dolgozott benne. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Banyavidek.ro – archívum) Mai feladványunk

Doroszló, Vajdaság                                                                                                Fotó: Doroszlo.netMagyarózd, Erdély                                                                                                                           Fotó: Charta XXI