A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Domokos, Erdély                                                                                                            Fotó: Charta XXI

Gombos, Vajdaság                                                                                                                               Képeslap, 1910

Mai településismertetőnk DOMOKOS Település Máramaros megyében, a mai Romá­biában. Román neve: Dămăcușeni, községközpontjától, Magyarlápostól négy kilométerrel keletre, a Szőcs-patak Láposba ömlésénél fekszik. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. Neve a Domokos személynévből való. Először 1325-ben Szőcstőként említették, 1393-ban mint Damunkusfalva, 1438-ban Damokosfalwa, 1733-ban Domokos, 1750-ben Domokoseny. Férfilakossága 1848-ban nemzetőrséget hozott létre. A Moț Dâmbul vezette felkelők megadásra szólították fel a domokosiakat, de azok felkészültek az önvédelemre. Miután a honvédcsapatok elvonultak a környékről, a rogoziak megtámadták a falut, melynek lakói Magyarláposra menekültek. A támadás hírére visszatérő honvédek kiűzték a rogoziakat az égő Domokosról. 1850-ben 636 lakosából 604 magyar, 24 cigány és 8 román nemzetiségű. 2002-ben 971 lakosából 863 magyar és 103 román. Becsült lakossága ma 907 fő, ebből 764 magyar (2018). Az idősebbek a mezőségi nyelvjárást beszélik, sok román jövevényszóval. Bár a faluban 1–8. osztályos magyar iskola működik, a fiatalabbaknál gyakoriak a román hatásra utaló szófordulatok. Faerkélyes, négy fiatornyos református templomát Debreczeni László (1903–1986) tervei szerint építették a régebbi helyére, amely 1943-ban egy légitámadásban leégett. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Magyar Néprajzi Lexikon) GOMBOS Neve 1899-ig Bogojeva volt. Település a mai Szerbiában. Szerb neve Богојево/Bogojevo), a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatintól 27 km-re délkeletre, a Duna bal partján, a horvát határ mellett. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott, majd Hódsághoz csatolták. Vára a 13. században már állt. A település neve ebben az időben Boldogasszonyfalva volt. 1526-ban a török felégette. 1677-ben szabadult fel a török iga alól. 1703-ban a kurucok foglalták el és várával együtt lerombolták. A betelepülő szerbek Bogojeva néven alapítottak itt falut, melyet 1770-ben elmosott az árvíz. 1773-ban magyarok népesítették be. 1866-ban tűzvész, 1876-ban árvíz pusztította. 1910-ben 3225 lakosából 3008 volt magyar. Napjainkban mintegy 1800-an lakják, amelynek valamivel több mint fele magyarajkú. Technikatörténeti érdekesség, hogy a Nagyvárad–Szeged–Szabadka–Eszék–Fiume vasúti fővonal itt érte el a Dunát (1868), és közel fél évszázadig egy 63 m hosszú és 9 m széles gőzkomp vitte át a szerelvényeket a folyón oly módon, hogy a vasúti sínpárok mindkét oldalon egészen a Dunáig vezettek. A szekerek áthaladására is alkalmas, 650 méter hosszú vasúti hidat hat tartóoszlopon, díszes pillérekkel 1910-re építették fel. A második világháborúban felrobbantották, az új híd elkészültéig (1947) az átjutás a folyón ismét komppal történt. A helyi lakosság is alaposan megszenvedte a 90-es évek délszláv háborúskodását. Pár éve felújították a hidat. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Berecz Edgár: Törökök nyomában a Balkánon) Mai feladványunk

Színérváralja, Erdély                                                          Képeslap, 1910Vízakna, Erdély                                                                                                         Fotó: Charta XXI