A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Deregnyő, Felvidék                                                                  Fotó: Borovszky Samu

Éberhárd, Felvidék                                                                                                                   Fotó: Charta XXI

Mai településismertetőnk ÉBERHÁRD Szlovák neve Malinovo, korábban Eberhart, németül Eberhardt, község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Szenci járásában. Pozsonytól 15 km-re keletre, a Kis-Duna jobb partján fekszik. Első említése 1209-ből származik. Hajdan a főerőd biztosította a Dunán való zökkenőmentes átkelést. Az első, név szerint is ismert tulajdonosai a Szentgyörgyi és a Bazini grófok voltak. A Csallóköz északnyugati részén lévő magyar településnek korábban kevés német lakossága is volt. A várkastélyt Szelepcsényi György (1595–1685) esztergomi érsek lakókastélynak használta. A 19. század elején Aponyi György gróf, Serényi gróf, Jeszenák gróf és Balassa báró voltak a vár urai. Az 1810-es években az éberhárdi birtok az Apponyiak tulajdonába került, akik a község utolsó nagybirtokosai, ugyanis Apponyi Albert gróf 1921-ben a földreform értelmében eladta birtokait a Csehszlovák Köztársaságnak. Éberhárd 650 lakosából 1880-ban 494 magyar, 65 szlovák, 51 német és 2 külföldi volt. 1910-ben 828 főből 782 magyar, 26 német, 17 szlovák és 3 egyéb nemzetiségű volt. 1991-ben 1289 lakosából 765, 2001-ben 1349-ből 682, 2011-ben 1861-ből 625 volt magyar. Jelenleg 3625 személy él itt (2018). A gyarapodás Pozsony közelségével magyarázható. A falu történetének szomorú epizódja a névvesztés, amikor 1946. február 8-án a közigazgatási biztos kezdeményezésére Malinovszkij marsall tiszteletére Malinovóra nevezték át. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Virt László) DEREGNYŐ Neve szlovákul Drahňov, község a mai Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Nagykapostól 11 km-re északnyugatra, Nagymihálytól 20 km-re délre, a Laborc-folyó jobb partján. A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Az első bécsi döntés alapján 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz került, ekkor Ung vármegyébe tagolták. Határában, az Ung és a Laborc összefolyásánál állt egykor Ungvár ősi vára, amelyet még az avarok építettek. 903-ban foglalták el a magyar seregek. Az Ákos nemzetség ősi birtoka, várispánsági székhely lett, de a tatárjáráskor elpusztult. Neve írott forrásban először 1315-ben bukkan fel. Borovszky Samu szerint (1890): „Lónyay Gábornak van itt szép kastélya (ép. 1812-ben). Itt őrzik a Lónyayak levéltárát és huszonhétezer kötetes könyvtárát. A falubeli református templom 1836-ban épült”. 1910-ben 844-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2011-ben 1352 lakosából 627 cigány, 299 magyar és 284 szlovák. Becsült népessége ma 1476 lélek (2018). Itt született 1805. október 4-én Lónyai Gábor politikus, Zemplén vármegye országgyűlési követe, az 1848 előtti ellenzék vezéralakja, az Országos Gazdasági Egyesület alapítója, majd elnöke; Petrovics Elek (1873–1945) művészettörténész, művészeti író, az MTA tagja; Koncsol László (1936–) irodalomkritikus, esszéíró, költő, műfordító, szerkesztő. Itt hunyt el Lónyay Gábor (1824) főispán, közélelmezési felügyelő. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, SZMIT, 2019) Mai feladványunk

Bethlenszentmiklós, Erdély                                                                                   Fotó: várak.huFrumósza, Moldva                                                                                                                 Fotó: Charta XXI