A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Fotó: kastelyerdelyben.ro

Gyöngyössy János rajza

Mai településismertetőink ABOSFALVA Neve románul Abuș, németül Abtsdorf, falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Mikefalva községhez tartozik. Neve az Árpád-korban Beznik volt, a település ekkor beznik nevű udvari kutyapecérek lakhelye volt. Nevét 1357-ben Obusfolua Beznik néven említették először a korabeli oklevelek. 1361-ben Obusfaolua, 1433-ban Abusfalwa, 1456-ban Abosfalwa néven írták. 1910-ben 460 lakosából 236 magyar, 207 román volt. Ebből 105 római katolikus, 113 református, 150 görögkeleti ortodox volt. 1920 előtt Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmártoni járásához tartozott. 1992-ben 358 lakosából 193 magyar, 138 román és 27 cigány volt. 2011-ben becsült lakossága 300, amelyből 138 magyar. Ezt írja róla az Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. (Pest, 1859) 213–214. o.: „Innen Íratja magát a legelőkelőbb magyar fő-nemzetségek egyike, a Székely nemzetség. Alvinczi Péter már ekkor mint itélőmester minden Erdélyben levő birtokaira királyi joggal egybekapcsolt új adományt kér, s Abosfalva birtokában magát újból megerősíti; 1770. e falu nagy részét a néhai gróf Esterházy Dániel utódai bírták, bébirók lévén még gr. Bethlen Miklós özvegye gr. Csáki Katalin, gr. Mikes István özvegye, gr. Petki József; az 1821. úrbéri összeíráskor a gróf Esterházy és imént említett nemzetségen kívül még mint birtokosok jönnek elő: Gyárfás Zsuzsánna özvegy Pásztohi Ferenczné, továbbá a Kakucsi, Ujfalvi, Balya, Szalánczi, Beregszászi, Zudor nemzetségek, és Nábrádi Dániel.” (Az összeállítás a Wikipédia nyomán és Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Charta XXI-tag írása felhasználásával készült) ÜRMÖS Románul Ormeniș, németül Ermesch, falu Romániában Brassó megyében, az Olt bal partján fekszik. Orbán Balázs nagy művében pár sornyi adatot közöl csupán. Uzoni Fosztó István kéziratos egyháztörténetében talált feljegyzés szerint az ürmösi unitaria ecclesiát Nagyteremi Sükösd György alapította, kinek 1631-ben kelt testamentum-leveléből kitűnik, hogy Ürmösön már sok éve virágzik az „unitaria religia”. Az utóbbi kétszáz esztendőről megbízható források, az egyházközség jegyzőkönyvei állnak rendelkezésre, melyek segítségével 1770-től máig végigjárható a történelmi út. Az említett jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Szepességből beszármazott Maurer család volt Ürmös földesura, illetve az egyházközség patrónusa, egészen a jobbágyfelszabadításig. Az ürmösi Maurereket Ferencz József Unitárius Kis Tükör c. művében aközött a nyolc főúri család között említi, amelyek „a nehéz 300 esztendő” alatt is megmaradtak unitáriusoknak. E család egyes ágai beházasodás következtében később kiváltak. Unitárius tagjai, mint világi vezetők, a Felső-fehéri Egyházkör megszervezésétől (1665) kezdve felügyelőgondnoki tisztségben egymást követték. Egyházi főgondnokaik sorában is több ürmösi Maurer szerepel: Sámuel 1771–1786; László 1786–1789. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott. 1910-ben 1545, túlnyomórészt magyar lakosa volt, 1992-ben 1804 lakosa volt, ebből 877 magyar, 535 cigány, 387 román és 5 német. Jelenleg 1976 lakosa van, akik közül 751 magyar. (A Wikipédia nyomán, illetve Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna Charta-tag közlése nyomán.) Mai feladványunk

Aha, Felvidék Fotó: wikipédia

Szentmáté, Erdélyfotó: Matei.ro