A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Mai településismertetőink: NYÍRÁGÓ és ABRUDBÁNYA Garamvölgyi magyar kisközség, melynek nyomai­ra már a nyitrai káptalannak egy 1290-ben kelt bizonyságlevelében akadunk, amikor Aguch néven említik. Később Agh néven szerepel, és csak a XVII. században találkozunk az Aghó elnevezéssel, amikor a báró Amadé és a gróf Esterházy család a birtokosa. Breuner Ágost gróf örököseinek volt itt nagyobb birtoka. Lakosainak száma 415, akik nagyrészt reformátusok. Templomuk 1864-ben épült. A községnek a postája Nagymájas, távírója és vasúti állomása Zseliz (1896). Nyírnek 298, Ágónak 388 lakosa volt, a múlt századforduló környékén túlnyomórészt magyarok éltek itt (1910). A trianoni békeszerződésig Nyír és Ágó egyaránt Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Az első bécsi döntés nyomán az akkor ismét Magyarországhoz került Ágó és Nyír községeket 1942-ben Ágónyír néven egyesítették, mai hivatalos magyar elnevezése a szlovák belügyminisztérium településlistája alapján Nyírágó. Szlovák neve Nýrovce. 2011-ben 563 lakosából 351 magyar és 198 szlovák. Lakosainak száma a legújabb adatok szerint 514 (2017). (Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna / Charta-tag közlése nyomán) Abrudbánya az Erdélyi-érchegység szívében, az Abrud-patak völgyében fekszik. A nevéből is következtethetünk rá, hogy ez egy bányaváros, Verespatakkal együtt az erdélyi aranyművelés központja volt. Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz a városról, a XIII. századból származik. Az idők során a városnak többféle elnevezése ismert: Obruth, Onrudbania (1320), Zlathnyabánya, Abrudbánya civitas, Altenburg, Abrugybánya. Neve eredetileg latin–görög eredetű. A latin obrussa (próbakő), illetve a görög obruda (aranykiolvasztás) szóból származtatható. A tragikus sorsú Abrudbánya életében május kilencedike gyásznap. Tavaly volt a 170. évfordulója annak a tömegmészárlásnak, amit a román felkelők a magyarok ellen hajtottak végre, amikor Erdélyben a Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt románok a pogrom ideje alatt nyolcezer körüli magyart gyilkoltak meg, ebből 1000 magyart Abrudabánya térségében. Valószínűleg ennek a népirtásnak és azt megelőzően 1784-ben egy felkelésnek köszönhetően, amikor a román parasztok a magyar lakosságot nagyrészt meggyilkolták, drasztikusan csökkent a magyar lakosság részaránya, megváltoztatva ezzel Abrudabánya és környékének etnikai összetételét. 1850-ben a város 4200 lakosából 3113 román és csak 691 volt magyar, 241 cigány és 130 német. 2002-ben 6195 lakosából 6080 volt román, 76 magyar, 33 cigány és 3 német. Napjainkban 3856 lakosa van, amelyből 29 magyar. (Suzana Guoth / Charta XXI-tag közlése nyomán) Mai feladványunk Abosfalva, 1904 Ürmös, reneszánsz loggia                                                                Fotó: Albert Levente