borús égbolt
A nap, amikor „nincs tütü”
Azt hiszem, nemcsak számomra, hanem mindenki számára élmény volt a Gyergyószentmiklóson szervezett autómentes nap – eleinte kicsit furcsának hatott, de gyorsan hozzá lehetett szokni, hogy nem kell folyamatosan autókat kerülgetni a város főterén. Felszabadultan lehetett biciklizni, görkorizni és rollerezni, a gyermekek pedig ki is használták ezeket a lehetőségeket: gyermekzsivajtól volt hangos a városközpont, ez azonban olyan zaj, amelyet szívesen hallgat az ember. Azt hiszem, köszönet illeti az óvónőket és tanítónőket is, hogy csatlakoztak a rendezvényhez, és rendezetten, csoportosan hozták ki a gyermekeket. Simán megtehették volna, hogy figyelmen kívül hagyják a programot, de szerencsére nem így döntöttek.
Amúgy nemcsak a gyermekek, hanem – ahogy láttam – egyetlen korosztály sem sírta ki a köldökét az autók hiánya miatt, sőt, többen is megjegyezték, milyen jó lenne, ha mindig így lehetne közlekedni a város főterén. Érdekes, hogy hiába nem voltak autók, folyamatosan azon igyekeztem – és ahogy láttam, ezzel nem voltam egyedül –, hogy lehetőleg az átjárón közlekedjek, még szét is néztem, mielőtt átkeltem volna, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy legfeljebb egy száguldó rollerrel vagy biciklivel találkozhatok, ha nem vagyok elég figyelmes.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ által szervezett rendezvény célja egyébként az volt, hogy a környezettudatos közlekedésre hívják fel a lakók figyelmét, éppen ezért különböző programokkal várták az érdeklődőket. Jó hangulatú programsorozatnak lehettünk tanúi, én pedig csak remélni tudom, hogy nem egyszeri alkalomról beszélünk, hanem sikerül hagyományt teremteni az autómentes napból. Egy nap, amikor olyasvalamire irányul a figyelmünk, ami fontos a jövőt illetően, amikor igazi játszótérré alakul a városközpont, és nincsenek autók. Vagy ahogy egy kislány fogalmazott, miközben az eseményre meghirdetett rajzpályázat alkotásait nézegette: „Nincs tütü.”
Kertész László
