szórványos felhőzet
erős felhőzet
A mi migránsaink
A román hírforrások tegnap kürtölték világgá, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által nemrégiben készített jelentés szerint Románia a második kibocsátó ország Szíria után a migrációs világranglistán, a külföldön tartózkodó román állampolgárok arányát tekintve. Az idézett dokumentum szerint az ország összlakosságának 17 százaléka külföldön tartózkodik. A román hírforrások aggasztónak minősítik az elvándorlás mértékét. Az aggodalom mértékét csak fokozza az a tény, hogy míg Szíriából a pusztító polgárháború elől menekülnek az emberek, Romániát a jobb megélhetés reményében hagyják el polgárai.
Az ENSZ-jelentés szerint a 2000–2015-ösz időszakban Románia külföldi diaszpórája növekedett világszinten a legnagyobb mértékben (ha eltekintünk a szír menekültek áradatától), az abszolút számokat tekintve pedig az európai térségben Románia a negyedik legnagyobb kibocsátó ország a maga 3,4 millió kivándorlójával.
A hírügynökségi beszámolók megjegyzik, hogy a külföldön élő románok szervezetei szerint csak Európában 4 millióra tehető a tartósan külföldön tartózkodó román állampolgárok száma, világszerte pedig 6 millióra becsülik a külföldön boldogulásukat kereső román állampolgárok számát. Az említett hírügynökségek idéznek egy másik forrást is, miszerint naponta 200 román állampolgár hagyja el az országot, s a szakemberek attól tartanak, hogy az ország gazdasága nehéz helyzetbe kerül az aktív lakosság arányának csökkenése miatt, mert aki tehette, elment és külföldön vállalt munkát.
Nem tudom, mennyire megbízhatók a statisztikák, az azokat felülíró becslések. Nem tudom, hogy ezek a jelentések számolnak-e minden innen kitántorgott állampolgárral, számolnak-e azzal, hogy akinek van más állampolgársága, az inkább azt jelenti be külföldön, szívesebben utaznak teszem azt magyar útlevéllel az európai térségben, mint román személyivel. S arra is kíváncsi lennék, hogy ugyanebben az időszakban hány romániai magyar kereste boldogulását a határokon túl? Ebből hányan állapodtak meg Magyarországon, s hányan választottak más európai vagy Európán kívüli célországot. Tartok tőle, hogy a statisztikák árnyaltabbak és ijesztőbbek lennének, ha a romániai magyarságra vonatkozó valós adatokat tartalmaznának.
Mint ahogy attól is tartok, hogy a migráció immár olyan nagy méreteket öltött, hogy a társadalomra gyakorolt hatása visszafordíthatatlan károkat okoz. A hazai magyar fiatalok körében végzett felmérések arra engednek következtetni, hogy vészesen kevés azok aránya, akik itthon képzelik el jövőjüket. A Magyar Ifjúságkutatás 2016 című felmérés erdélyi adatai szerint „a jövőben a 15–29 éves korosztály 47 százaléka dolgozna, míg 36 százalékuk biztosan nem dolgozna Magyarországon”, „az erdélyi magyar fiatalok 57 százaléka menne el, és csupán 26 százalékuk maradna biztosan itthon”, meg „a végleges külföldi letelepedést a megkérdezettek 22 százaléka tervezi, míg tanulás céljából 19 százalékuk tervez külföldre menni a közeljövőben”.
Aggasztó a román lakosság körében a kitelepedési szándék mértéke a román hírforrások szerint, de ha összevetjük a mi közösségünkre vonatkozó számsorokkal, megállapíthatjuk, hogy a kivándorlási hajlandóság a mi köreinkben még aggasztóbb.
Szomorúan tapasztalom, hogy már az iskolaválasztásnál úgy gondolkodnak a gyermekek, hogy nem is számolnak az utóbbi években sok fejtörést okozó, sok kudarccal járó érettségi vizsga lehetőségével – ezzel eleve kizárva a továbbtanulás esélyét –, hanem úgy számolnak, hogy mihelyst nagykorúak lesznek és valamilyen szakképzettséget igazoló iskolai dokumentummal rendelkeznek, máris a nyakukba veszik a nagyvilágot.
Nem tudom, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a fiatalok egy részét megtartsuk a szülőföldön. Kérdés, hogy az az ország, amelyik a többségi nemzethez tartozó fiataljait sem tudja megtartani, miként tudná maradásra késztetni a kisebbségieket? De hogy sürgősen tenni kell valamit, az biztos. Az országos politika szintjén és a közösségi politizálás szintjén egyaránt. Különben egy-két nemzedék alatt máshonnan érkezőkkel népesül be az általunk és gyermekeink által felhagyott terület. S a mi migránsaink is feloldódnak a nagy migránsáradatban.
Sarány István
