A kisváros galériája
Többször is jártam ott, még iskoláskoromban. Ha jól emlékszem, már általános iskolásként betértünk néhányszor, majd később középiskolásként Balázs József tanárunk közreműködésével látogattuk meg a helyet, amely Gyergyószentmiklós egyik büszkeségének számított. Színvonalasabbnál színvonalasabb táraltoknak biztosított helyet a Pro Art Galéria, emellett egyéb rendezvények is voltak ott. Mindig jó kedvvel mentem a kiállításokra, mert tudtam, hogy rossz nem lehet, már csak a hangulata is feltölti az embert. Az idő múlásával egyre kevesebben látogattuk a galériát, legtöbbször a házigazdák és a kiállító képzőművész vagy képzőművészek mellett alig lézengett néhány nézelődő. Sejthettük, hogy ennek így nem lesz túl jó vége, aggodalmunk tavaly nyáron be is igazolódott. Bezárták a Pro Art Galériát, a város kiállítótermét, a mi galériánkat. Emlékszem, cikket kellett írnom a szomorú eseményről, a működtető Ora International Segélyszervezet illetékesei azonban már akkor hangsúlyozták: a szünet csupán átmeneti, megkeresik az újjászületés módját. És betartották ígéretüket: a régi kiállítófelület helyén jelenleg üzlet működik, az új galériát a tetőtéren, egy igencsak szokatlan, azonban annál hangulatosabb helyen alakították ki. Jó érzés volt újra egy olyan helyen lenni, amit Pro Art Galériának nevezünk. Jó volt látni a rengeteg embert, aki kíváncsian érkezett a megnyitóra, a zongorajáték, valamint a festményeket még beszédesebbé tevő félhomály teljesebb hangulatot eredményezett. A fiatal képzőművészek bemutatkozóhelye lesz ez, azoké, akik tehetségesek, és ennek kézzelfogható eredményét meg is mutatnák. Mindenképp izgalmas időszak elé tekintenek a képzőművészet gyergyói szerelmesei, sok jót ígérhet a kisváros galériája.
Kertész László