A Székelyudvarhelyen élő közgazdász-könyvelő Puskás István irodalmi debütálását a 2021-ben megjelent Száz című regény jelentette. Idén újabb két kisregényt olvashatunk tőle: a négyláb (szerk. megj. nem elírás, a szerző szándéka szerint csupa kisbetű) című családregényt és a Reggel, ha sötét címet viselő krimit. A köteteket március 31-én mutatják be a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében. – Hogyan fér össze a mindennapokban a közgazdász és az író? – Elsősorban olyan szakmát szerettem volna találni, amellyel pénzt lehet keresni, s lehetővé válik, hogy az egyetem befejezése után városon éljek. Közben foglalkoztatott az írás is: pontosabban már tizenhárom éves koromtól kezdve. Az irodalomból csak abban az esetben lehet csak megélni, ha a szerző politikai thrillert, krimit, limonádét vagy Harry Potter-könyveket ír. Jelenleg ezek a legkedveltebb műfajok, minden más a peremre szorul. Az első könyvem, a Száz című összesen harminc évet érlelődött bennem. A vásárhelyi román–magyar összecsapás adja a könyv élményanyagát, amely 1990 márciusában történt. Rosszul érintett, hogy akkor rengeteg osztálytársam elment Vásárhelyről. Éveken keresztül foglalkoztattak a történtek, hiszen akkor veszítette el Vásárhely a magyar többségét. 2020-ban volt egy térdműtétem, és ezt követően kezdtem el megírni a fejemben már összeállt történetet. Csodálkozom, hogy erről azóta sem írt senki más... Elkövettem az első könyvesek tipikus hibáját: megpróbáltam mindent egyetlen kötetbe sűríteni. Ha most kezdeném megírni, talán kétkötetesre tervezném. Az első könyvemhez képest a most megjelent két mű jóval kisebb terjedelmű, sőt szerkezeti felépítés szempontjából is eltérők. Azt is mondhatnám, hogy ezek a könyvek véletlenül jöttek létre: nem számítottam rájuk, s ezért nem is érlelődtek bennem olyan hosszú ideig, mint a Száz. A négyláb nem fikcióból táplálkozik: a többszörösen sikertelen házasságom nyomán írtam meg, mindössze egy hónap alatt. A Reggel, ha sötét szintén negatív élményekre épül. Tavaly egy olaszországi nyaralás után utaztam haza a buszon, Stephen King egyik könyvét olvastam, aminek köszönhetően néhány óra múlva már magam is késztetést éreztem az írásra. Ennek a sztorinak semmilyen előzménye nem volt, és három hét alatt írtam meg. – Milyen kritikával illették az első regényét? – A Száz év elején jutott el Magyarországra, most tart abban a fázisban a kötet, hogy megrendelhető a Bookline és a Libri online könyváruházból. Nagy Koppány Zsolt írt róla kritikát a Magyar Nemzetben. – Milyen a két új regény szerkezeti felépítése? – Berögződésem, hogy a könyveimnek különleges szerkezetet hozzak létre. Mindezt azért, mert igyekszem a mondanivalómat nem szokványos keretek közé helyezni. A Száz sztorija több szálon fut: az egyik szál előre halad a történetben, a másik pedig hátrafelé, majd ez a kettő középen találkozik. Nem kedvelem a párbeszédeket. A korábbi szerkesztőm szóvá is tette, hogy párbeszédek nélkül nem olvasmányos a történet. Igaza van, de a monológok közelebb állnak hozzám, mint a dialógusok. Tehát a négyláb kimondottan monológokból áll. A regény ugyanazt az eseményt szemlélteti a férj, a feleség, a kislányuk és a kisfiuk szemszögéből. A Reggel, ha sötétben két főhős van: az egyik fejezetben az első beszél, a következőben pedig a második. – Milyen társadalmi problémák tükröződnek a kisregényekben? – A négyláb személyes történetekből épül fel. A történet a kommunizmus utolsó éveitől kezdődik, de valójában a korrajz csak színes háttere az eseményeknek. A fókusz az adott család kialakulásán, felépülésén, szárnyalásán, majd zuhanásán van. A Reggel, ha sötétben szintén nem számít a társadalmi környezet. A történetben egy íróról van szó, aki megrekedt két világ között, nem tud túllépni a sikertelen házasságán, s egy idő után gyilkossá válik. A nyomozó a másik hős, aki szintén egy válás utáni állapottal küzd. – Milyen olvasóréteget szólítanak meg a friss regények? – A négylábat korosztálytól függetlenül bárki elolvashatja. Akárki fellapozhatja, aki végigélt egy nehéz házasságot vagy épp annak közepén tart. A házasságon kívül a regényem az élet nehézségeiről is szól. A konfliktus az élettel kapcsolatos elképzelések és a valóság közti eltérésekből adódik. A férj a húszas évei elején pontosan megtervezi azt, hogy a jövőben hogyan építi fel az életét, de a megvalósítása szépen-lassan kudarcba fullad. Az élet nem egy terv, amit meg lehet valósítani. A négyláb nem kimondottan egy szórakoztató könyv, hiszen egy olyan főhőst mutat meg, aki egy teljesen megélt életet akar valóra váltani. Nagyon nehéz egyszerre szenvedélyesen élni, megvalósítani a célokat, házasságban létezni, gyerekeket nevelni, ráadásul a társadalmi elvárásoknak is megfelelni. A krimi már egy nehezebb történet, így meglehet, hogy a fiatal olvasókat nem ragadja magával. – Írói munkássága szempontjából, az első regényhez viszonyítva, a most megjelent kisregények már egy újabb alkotói korszak hírnökei? – Ezúttal az emészthetőbb formák felé fordultam. A kisregények rövidek, könnyen olvashatók, s közelebb állnak a hétköznapokhoz. Nincs történelem, csak az aktuális mindennapok vannak: jelenleg ebben keresem a lehetőségeket. Ha még ennél is rövidebb könyveket írnék, meglehet, többen elolvasnák a regényeimet. Igazság szerint a négylábat sokkal hosszabbnak képzeltem el, mint amennyit a végeredmény mutat. Előre elképzeltem a fejezeteket, de eltértem az eredeti tervtől. Úgy éreztem, hogy ebben a témában elfogyott a mondanivalóm. A Reggel, ha sötét címűt novellának képzeltem el, de kisregénnyé nőtte ki magát. – Kik azok a kortárs vagy klasszikus prózaírók, akiknek a munkássága hatott önre? – Nagyon sokat olvasok, s most hirtelen nem jut eszembe olyan név, amelyet a többi fölé emelnék. A rövidebb írásaimban visszaköszönni éreztem a kortársaim stílusát, például Simó Mártonét. – Miről érdemes még írni? – Ez attól függ, hogy össze lehet-e, illetve össze kell-e egyeztetni az írásra való belső kényszert azzal a vággyal, hogy az olvasók el is olvassák, amit papírra vetek. Amelyik író mindenáron az olvasók kegyeit keresi, annak az összeegyeztetésre kell törekedni, s ennek megfelelően olyan témákról írni, amelyek népszerűek. Én nem vagyok erre teljesen felkészülve. Nyilván szeretnék pozitív visszajelzéseket kapni, de az olvasók miatt nem adom lennebb a nehézségi fokozatot. A Száz sem egy könnyű olvasmány: rejtett utalások, több cselekményszál, névtelen mellékszereplők tömkelege és nagy költők világnézete tükröződik a regényben. Ehhez képest a négyláb és a Reggel, ha sötét olvashatóbbak. A következő regényemnél talán még jobban odafigyelek arra, hogy könnyen emészthető legyen. Az olvasók véleménye jobban érdekel, mint a pályatársaké, de azt is tudom, hogy sokkal többet kellene írjak ahhoz, hogy mindkét részről elfogadjanak és beszéljenek a munkásságomról. – Egy hobbiszerző számára mi jelenti a legnagyobb sikert? – A pozitív visszajelzés jelenti számomra a legnagyobb sikert, de a negatív kritikát is építő jellegűnek tekintem.

Miklós Dalma