tiszta égbolt
A játékvezetésről
Javában zajlik a jégkorong MOL Liga, illetve a román bajnokság, amelyben az iram sokat nőtt a tavalyi vagy épp az azt megelőző idényekhez képest. Van viszont valami, ami nem változik, és nem tud felnőni évek óta a megkövetelt színvonalra: az a játékvezetés.
Sok esetben sajnos elszomorítóan botrányos, pedig most csak a „mieink” fújnak, mivel egy román játékvezetőt eltiltottak, míg mások tiltakoznak a bírói testület kinevezett vezetője ellen. A románok közül talán Lascar hiányzik a legjobban – helyét Csocsó vette át, aki jó idényt fut eddig –, aki kiemelkedett a többi közül. Az eltiltásoknak, illetve a tüntetésnek köszönhetően olyanok fújnak többségében most középen, akik eddig csak vonalbírók voltak.
Amit soha nem fogok tudni megérteni, az a következetlenség, illetve a botrányos helyezkedés. Következetlenek, mert egy-egy adott szituációt mindig másként értékelnek, egyszerűen meggátolva a játékosokat abban, hogy megértsék, milyen játékvezetői felfogás érvényesül. A helyezkedés szintén egy örökös téma, ami érvényes a vonalbírókra is. Hányszor, de hányszor fordult már elő, hogy támadások akadtak meg bennük, vagy épp a róluk visszapattanó korongból ellentámadások indultak. A vonalbírók rendre rosszul ítélik meg a les-szituációkat, köszönhetően annak, hogy nincsenek olyan szögben, amely segítené őket abban, hogy belássák a pálya ezen részét. A vonalbírókra pedig ugyanúgy érvényes a következetlenség, hiszen a tilos felszabadításokat is rendre különféleképpen értékelik és intik be.
A legjobb az volna, ha már ezt a szakmát választották, ha nem sértődnének meg a névleges vagy névtelen kritikán, hanem nap mint nap ők is – akárcsak a játékosok – fejlesztenék magukat szakmailag és nem utolsósorban emberileg is.
Darvas Attila
