Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomok orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_28292" align="aligncenter" width="1000"] Az újfalvi orgona[/caption] Homoródújfalu, a Hargita-hegységtől délre, a Kis-Homoród partján fekszik, Hargita megye határszélén. Gyalogosan a két Homoród mentén című könyvében Mihály István említi azt a régi, a nép között ma is élő hagyományt, miszerint Homoródújfalu lakóinak ősei valamely gróf vagy báró jobbágyai voltak, akiknek a mostani településen kívül, a Bodzás nevű határrészen voltak az első „kalibáik”. Ezért ma is kalibásoknak nevezik őket a szomszéd falusiak. A falu első írásos említése, egy 1481. június 17-én, Székelyudvarhelyen kiállított oklevél, amelyben a település Wíjfalw néven jelenik meg. A falu első temploma a középkor végén épült. Az 1798-as építés alkalmával, a torony gombjába akkortájt elhelyezett irat levéltári másolata őrizte meg a templom építésének idejét: „A másik templom építtetett volt 1481-ik esztendőben, mely a mostaninál jóval kisebb volt és midőn fennálott volna, tartott 317 esztendőkig.” A templom zsindellyel fedett volt, s „kivülről 5 kőlábakkal megerősített”, belsejét két ablak világította meg. Középkori, félköríves lezárású szentségtartó fülkéje a szószék mellett ma is látható. Az egyházközség 1681-ben vált le az oklándi anyaegyházról és alakult önálló egyházközséggé. Az újfalvi unitáriusok 1798-ban kezdenek hozzá a régi templom lebontásához. Az építkezés 3 évet vett igénybe, 1801-ben fejezték be. Az építésről az 1799-es jegyzőkönyvben ez olvasható: „Minthogy pedig Szabadság volt új templomok építésére az erdélyi Nagy fejedelemségben, a dicsőséges uralkodó II. József császár alatt felállíttatott tolerancia szerint és azután az egész ország bölcs végezése szerint. Mi is H.újfalvi unitáriusok új templom és torony építéséhez kezdettünk 1789-ik esztendőben májusnak 19-ik napján. Zajler Péter pallért fogadván...” Az 1827-es püspöki vizitáció jegyzőkönyve megörökítette az orgona nélküli templom leírását: „Nevezett ajtoval szemben vagyon egy alatt keskeny talpon állo négy Szegü, virágos, falba ragasztott fa graditsu kő Praedikállo Szék, felette egy kék ajju, aranyozott, ezüstözött, zöld s veres virágokkal és tzirádákkal ékesített Korona, fügvén, mellynek tetején egy fából metzett festet tulpán emelkedik fel – Előtte egy éneklő Pulpitus és egy az Uri Sz. Vatsora alkalmatosságára szolgáló négy csillagosan vágott virágosan festett labokon állo keken festett s tarkan viragzott fedelű kerek asztal ilyen Esztendő Számmal 1801 jegyezve.” Az említett éneklőpulpitus ma is látható a templomban. Tibáld József, egykori újfalvi lelkész szerint, mivel „a hívek hiányát érzék” az orgonának, 1845-ben elhatározták megépíttetését. Az az évi számadásos jegyzőkönyv beszámol az orgonakészítő Balázs Mózessel kötött szerződésről: „Egy orgonára szegődvén a Megye az orgona Építővel valo szegődségkor áldomásra és az után fáradozásokra költött 3 mfrt.” A következő évben, 1846-ban elkészült az orgona: „A Templomban egy hét változatu orgona készítetett Abásfalvi Unitarius Ifju Művész Balás Moses által, melynek még csak aranyozása hijja van.” A számadási jegyzőkönyvből megtudjuk az orgona árát is: „az Orgona Nemes Udvarhely Széki Székely Nemes Balas Moses Orgona Művész által 1846-ban, melynek készítése került az Szent Megyének minden költségével öszve 900 száz m. forintokban és 54 véka Gabonakban.” Ugyanott részletesebben is leírják az orgonavásárlás körülményeit, és a felszenteléséről is tudósítanak: „Az 1846-ik Esztendőben készittetett Orgona a melyett a tulso lapon is inferalttatott a kik ezen Szent Czélt felsegíteni kívánták és akörül meg kivantato tisztes szolgálatyokat meg teni Sziveskedtek, melyek közül leg első az akori Helybeli Tiszteletes Pap Hajos Mihály Ur aki az maga szolgálatját mindenekben Pontosan tette nemcsak hanem Pénzkivetés ilendően segiteni el nem mulata, nem külömben az Hkarátson falvi Tiszteletes Pap Jánosfalvi Sándor István Ur, akiis az Orgona felszentelésekor egy tiszteséges Oraciot ingyen mondot és az arajavando fizetest el nem vete hanem azt az Szt. Ekklesianak ajándékul hagyta.” Az orgonaszentelést december 13-án tartották. Az orgona hátoldalán piros festékkel a következő felirat olvasható: „BALAS MOSES TSINALTA EZT AZ ORGONAT 1846-BAN”. Az írás az orgonakészítő keze nyoma, a felirat hasonmása a szerződéseken található, Balázs Mózesre jellegzetes aláírásnak. Az átadás előtt az orgonát kipróbálták: „az H. Szt. Mártoni Unitarija Szent Eklesija Lelkésze Tiszteletes Csereji Moses Uris az Orgona Probálást és anak mikénti állását... tiszta ajandékon megtette az ara szánt fizetést visza ajándékozta.” 1847-ben elkészül teljesen az orgona: „Az orgona meg aranyoztatott”. Alig számol be erről a novemberi számadási jegyzőkönyv, a december 19-i presbiteri gyűlésen felháborodottan jegyzik: „Kurator Benedek Josef felhoza meghatározás véget azt, hogy azon kárt, az melyet most közelebbről az Isten tiszteletire építtetett orgona meg lopatatván vala mely Istentelen Gonosztevő által enek mikenti létiről tanátskozanak. Határozat: anak helyre állítására az készítő Mester embert Balas Mosest elkel Probalni meg kel fogadni.” A mester 2 napot dolgozott, etetése és itatása 4 magyar forintba került. Tanulva az esetből 1849-ben az orgona épségének biztosítására, „az orgona lappantsára lakatért, reteszért és sorokért o, 84 mfrt”-ot adnak ki. Az 1851-es püspöki vizitáció leírja a nemrég készült orgonát: „A templomban észak végén uj kar emeltetett, s rá 6 hang változatos szép uj orgona készítetett két testben.” Következő említendő esemény az orgona életében, az 1880-as év, amikor megjavítják. Bár a jegyzőkönyvekben nem találtam említést, az orgonán fehér papíron, fekete tintával a következő írás olvasható: „Ezt az orgonát (uj)ra javította művész Daró(ci) Lang György az 1880-ik évben, helybéli pap Máté Sándor, mester Deák Mózes itt létek alatt megyebiro Albert Mihály.” A 20. század elejéig több orgonához kötődő bejegyzést nem találtam. 1903 januárjában felkérik Szabó Gyula orgonaművészt, az orgona megjavítására. A megkötött szerződés szerint 76 koronáért az orgonajavító „teljesen jó karban” hozná. „Ezen jó karban hozásra beleszámolódik a fuvó teljesen ujra bőrözése, az orgona kitisztítása, az elveszett sípok kipótolása hasonlókkal a változatok (mutatiok) könnyű mozgathatóvá tétele, az orgona felhangolása.” A javítás azonban nem történik meg, mert az orgonaművész „még febr. elején eltávozott Párizsba, kötelességének nem tett eleget”. Csioflek Miklós brassói orgonaépítővel beszéltek, aki elvállalta az orgona javítását. „Csioflek Miklós orgona művész ur a munkálatokat 903 okt. 17-én teljesen bevégezte, melyel kebl. Tanács mai nap Tibáld Józs. helyb. lelkész, Deák Mozes kántor tanító és id. Deák Mózes volt nyug. tanító jelenlétében felülvizsgálta és átvette, s örömmel tapasztalta, hogy az orgona hangra nézve teljesen ujjátétetett.” Az egyházközség nagyon elégedett volt a munkával: „köszönetét mondja művész urnak, aki tekintve az ekklézsia szegénységet, nem kímélve fáradságot, s nem a csekély díjat, csak az orgona jóvátételét tartotta szem előtt, bármi áldozatok árán is. Keblitanács átlátva ezen önzetlen fáradságot tehetségéhez képest, mely előzőleg megalkudott 80 koronát 20 koronával kívánja pótolni, és eszerint 100 korona és teljes ellátásért volt megjutalmazva művész ur.” Az orgonakészítő 2 évi jótállást vállalt az orgonáért. Az első világháború forgataga, úgy tűnik, súlyosabban érintette Homoródújfalut, mint a környező falvakat. Az 1916-os román betöréskor az orgonát megrongálják: „Ez az első orgona teljesített szolgálatot napjainkig, mikor a román háború alatt katonák... alkatrészeit kiszorták s nekünk csak a rámáját hagyták meg. Az elment évben kijavítottuk a mennyire lehetett, de bizony ez csak oly primitív alkotmány, amely még a mérsékelt ígényeket sem elégíti ki” – vallja Benczédi Pál lelkész 1922. június 15-én. Ezzel magyarázható, hogy 1918-ban nem rekviráltak orgonasípokat Homoródújfaluban. Az 1988-ban készített orgonafelmérés alkalmával kitöltött űrlap szerint ezt a javítást 1919-ben végezte Csioflek Ottó. A név hibás, elírás történt, ugyanis Brassóban nem dolgozott más orgonamester aki a Csioflek nevet viselte volna, mint Csioflek Miklós, illetve Otto, csak Eischenk Otto, Carl Eischenk orgonakészítő fia volt. Sajnos a korabeli jegyzőkönyvek hiányoznak, így nem tudok pontosítani. Érdekes információval szolgál még ez az űrlap: „Átalakítás: Az 1940-es évek végén egy szélhámos elvitte a cin-sípokat: Ezeket pótolta, tette helyre Meschnyi János marosvásárhelyi orgonaszakértő 1972-ben.” Itt is elírások vannak. Az említett orgonasíp-elorozást 1951-ben javították ki, a mester neve pedig helyesen Mesnyi János. 1951. március 26-án a keblitanácsi jegyzőkönyvben olvashatjuk: „az egyházközség orgonáját Szász Dénes váraljai lelkész és orgonajavító megjavította megfelelő módon s ennek költsége 2620 Leit tesz ki mit lelkész már ki is fizetett.” 1968-ban a keblitanács megállapítja, hogy „nincs templomunkba rendes orgona”. Azon gondolkodtak, hogy megjavítsák-e a műemlék orgonát vagy a „modern idők zeneszerszámát”, az elektromos orgonát válasszák. Bár megállapítják, hogy a rendszeres vasárnapi áramszünet miatt nem használható kellőképpen az elektromos orgona, mégis amellett döntöttek. A régi műemlék orgonát, ez a vasárnapi gyakori áramszünet és az elektromos orgona magas ára (22 000 lej) mentette meg. 1969. szeptember 28-án a lelkész értesítette a keblitanácsot, hogy beszélt a brassói Eischenk Ottóval, „aki levélben megígérte, hogy eljön és megnézi az orgonát”. Ugyanakkor harmóniumot vásárolnának, erre két lehetőség van: Brassóban és Marosvásárhelyen van eladó. Miután megnézik a brassói unitárius egyház harmóniumát, a brassói lelkész levélben tudatja velük, hogy a hangszert a baróti egyházközségnek adják. A keblitanács így elhatározza, hogy 4500 lejért, megvásárolja László János tanító harmóniumát, de nem mond le az orgona megjavításának lehetőségéről sem. 1970 márciusában bérbe adtak területeket évi 500 lejes haszonbérért, 4 év alatt 2000 lejt jövedelmezett. Ugyanakkor felvették a kapcsolatot Mesnyi János marosvásárhelyi orgonaművésszel, aki 13 000 lejes költségvetést nyújtott be. A szükséges pénz beszerzéséhez eladnák a harmóniumot, és a központhoz kölcsönért folyamodnak. Azonban az év decemberében arról értesültek, hogy az egyházközpont visszautasította a kölcsönkérést. A keblitanács elhatározta, hogy a segély nélkül is meg fogja javíttatni az orgonát Mesnyi Jánossal. Az egyházközség vezetősége rájött, hogy a lehetséges pénzforrás mellett gyűjteniük kell ahhoz, hogy megvalósuljon az orgonajavítás. Meglepetésszerűen 1971 augusztusában, „a mester ellentétben a szóbeli és írásbeli ígéretének, a munka befejezésének időpontját karácsonyra halasztotta”. Az ok: „számára előnytelen árajánlatot tett”. Mivel az egyházközség anyagi helyzete nem engedte a megígért 11 000 lej pótlását, ezért „várakozó álláspontra” helyezkedett. 1972 májusában olvashatjuk: „a mester elfoglaltságára hivatkozva egy évre félbehagyta a megkezdett munkát”. Szeptemberben Mesnyi János Homoródújfaluban járt és megígérte, hogy a hónap végén folytatja a munkát. Végül 1972. december 7-én, a keblitanácsi gyűlésben, amelyen jelen volt Mesnyi János is, a lelkész bejelentette, hogy „a mai nap befejeződött az orgonajavítás”. Miután átvonultak a templomba, „az ujjonnan megszolalt orgona kíséretével Isten iránti hálájuk kifejezése képpen eléneklik a 199-ik egyházi énekünket: Tebenned bíztunk”. Az eseményről, az orgona hátsó szekrényajtóján található, fehér papírra gépelt szöveg tudósít: „Ezen orgonát javítottuk 1972 november havában, a hívek adományából, Mesnyi János orgonaépítő mesterrel, Jakab Dénes lelkész, Albert József gondnok, Kelemen István énekvezér és Birtalan Albert P. pénztárnok idejében.” Az 1981-es püspöki vizitáció alkalmával írt lelkészi beszámolójában, Kovács István lelkész a következőket írta: „Az idők folyamán használhatattlanná rongálódott orgonát – a hívek egyetemes áldozatvállalásával – 1972-ben javíttatták meg. A javítást Mesnyi János mv-helyi orgonaépítő mester végezte, Az Aranykönyv bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a gyülekezet hívei 11.850-Lej értékben áldoztak, illetve végeztek közmunkát. A felújított orgona 1972 karácsonyában adatott át rendeltetésének, felszentelése 1973. április 1-én került sor, nagyszabású ünnepély keretében, főtisztelendő dr. Kovács Lajos jelenlétében.” Azonban nem telt el több mint egy évtized, és az 1988-as orgonafelmérő űrlapon a következőt olvashatjuk: „Minden változatnak megvan a sípsora, de alig használható az egész.” Mára az orgona használhatatlan állapotban van, jó lenne, ha a sokat megért műemlék orgona főnixmadárként újraéledhetne.