Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_21432" align="aligncenter" width="620"] A homoródjánosfalvi orgona[/caption] A Nagy-Homoródnak körülbelül a középfolyásánál, ahol a legtágasabb a völgy és a távoli dombokat erdők koszorúzzák, ahol a Poklosülő-patak a Nagy-Homoródba ömlik, a történeti Székelyföld határát jelző Tó-patak felett terül el Homoródjánosfalva, tőle délre, délnyugatra már a történeti Szászföld terül el. Nevét a hagyomány szerint attól a Jánosi Györgytől kapta, aki először telepedett meg itt. „Nyugati és északi oldala hegytől van határolva, melyből sok követ bányásznak építési és útkövezési célokra” – írta Péter Ödön egykori jánosfalvi lelkész egyházközség-történetében. A jánosfalvi kőbányát már a rómaiak is ismerték, később innen szállították a kőanyagot a homoróddaróci templom építéséhez. Jánosfalvi Sándor István humorosan megjegyzi falustársairól: „Nem állhatom, hogy meg ne említsem jánosfalvi hazámfiainak természeti sajátságokat és ez a habari nyelv. Soha életemben egy faluban nem láttam annyi személyeket, kik a nyelvének e hibájával oly nagy mértékben kínlódtak volna mint itt.” 1334-ben, említik először a falu nevét, amikor Lőrinc pap a pápai tizedjegyzékben mint Villa Eyanis plébánosa szerepel. 1448 óta Jánosfalva néven jelenik meg az oklevelekben. Középkori templomának első építési szakasza a 13. századra esik. Ennek a román kori építésnek eredménye a hajó és a töredékesen megmaradt félköríves nyugati kapu, mely a toronyaljból nyílik a templomba. Kovács András a templom faragott gyámköveit vizsgálva, érdekes következtetésre jutott: „a homoródjánosfalvi templom általunk csak kőbe faragott címerükről ismert patronusai a 16. század elején egy nagy compostelai zarándoklattal összefüggésben kezdtek templomuk késő gótikus átalakításához, s vállalkozásuk emlékét a szentély gyám kövein meg is örökítették”; „ a lehullott meszelés alatti falon festések, kivül pedig az elhányt föld alatt egy sekrestyének alapja mutatja, hogy ez legelébb r. catolicum templom volt s tőlük építtetett. Azután a reformációnak megtörténte után a többi eklézsiákkal együtt ismét legelőbb lutheránum templom még ezutáni előbb reformátum, csak azután lett unitárium templom” – véli Jánosfalvi Sándor István. A templomot eredetileg Szent Péter tiszteletére szentelték. 1749-ben a templom bejáratához torony épült, amely 1817-ig állt. E torony bejárati ajtójára, egykori feljegyzés szerint az volt írva: „Renovat 1797.” A tornyot megingatta az idők vihara s lebontották, helyette a templom nyugati végéhez építettek egy új tornyot 1821-ben. „A templomon jelenben 4 ablak van, kezdetben 3 volt, ezek köríves ablakok. A 4-dik ablak az orgona karzatra nyíttatott, mikor oda orgona helyeztetett és pedig 1846-ban. A templomban 2 karzat van, egyik a keleti felében az ífjak számára. A templom nyugati felében van az orgona kar, mely régen csak orgona nélkül állott. E karzatra régen ez volt írva: »In honorem Unius Veri Patris et Filii ejus Jesu Cristi.Renovat sub Curatoru Johannes Celemen Ao 1802«.” Ezt a kart az orgona felállításakor átalakították, így a felirata megsemmisült. Az új orgona két testből épült, középen egy ívezettel összefogatva, melyen a következő felirat olvasható: „Dicsőség Magasságban Istennek 1846.” Az orgonaépítés idejéből nem áll rendelkezésünkre jegyzőkönyv, így a Péter Ödön lelkész által leírt adatok rendkívül fontosak. Még megtoldhatjuk az 1851-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv bejegyzésével: „A Templomban kelet felől egy csinos orgona készíttetett hat hang változatú-egyszerű ékesítéssel és e felírattal: Dicsőség Istennek 1846.” Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében Mátisfalvi Szőcs Sámuelt jelöli meg az orgona készítőjeként, míg az Angster orgonasíp-rekvirálási listán a készítő ismeretlen. A 2015-ös évben végzett orgonafelmérés alkalmával a következő bejegyzéseket találtuk az orgonaszekrényben: „Készítté Szőcs Samu Ez műv alkotója / a nevemet ide emlékül roja / a hajlamom légy soká itt e szent / terembe hangjaid hassanak / áldozatul Menybe / Mátisfalván 1846. / Készítté Szőcs Samu Ev(?) Janos az egy igaz / Isten Magasztalására 1846.” Még egy humoros, és egyben értékes bejegyzést találtunk: „Készítette ezen orgonát Mátisfalvi Szőcs Sámuel 1846-ban, kijavíttatott és takaríttatott 1876-ban ugyanazon Szőcs Sámuel által. Aki megígéré, hogy 30 év múlva ismét kitakarítja. Feljegyzette Darkó Sándor pap.” Az említett 1876-os javítás előtt, az egyházközség írhát vásárolt a fuvó megjavításához. A javítás, a számadási jegyzőköny szerint, 6 forintba és 83 krajcárba került. Hosszú idő után, 18 év múlva takarították ki újból: 1893-ban az orgonatakarításért 8 forintot fizettek. A korszellemhez hűen, a 20. század elején, az orgona karbantartása céljából orgonaalapot hoznak létre. Kiss Sándor papnövendék egy általa Homoródszentpálon szervezett táncmulatság tiszta jövedelmét, 14 koronát ajánlja fel. Az alap nem nő, csak az utána járó kamattal, így 1910-ben 19 koronát tesz ki. Ugyanakkor megjegyzik, hogy, „célja oly tőke gyűjtése, melyből egy uj orgona szerezhető be”, tehát egy új, modernebb orgona beszerzésére gondolnak. Az első világháborús események az orgonasípok rekvirálásával jártak. A már említett Angster cég listáján a homoródjánosfalvi orgona is szerepel, későbbi információk birtokában tudjuk, hogy 24 sípról volt szó. A lista megjegyzi, hogy az orgona rossz. Az állapotát rendkívül szemléletesen leírja az 1924. június 16-án megírt püspöki vizitációs jegyzőkönyv: „Ezzel kapcsolatosan a mai istentiszteleten tapasztaltak szerint sajnálattal jegyzi fel Pp. V. szék, hogy a templomi orgona elkeserítően rossz, mely nemhogy áhítatra serkentene, hanem a meglévőt is elrontja.” 1930-ban Amerikából érkezik 15 dollár, és a többi begyűjtött adománnyal növelik az orgonaalapot, mert „közös érdek, hogy régi, gyenge orgona helyett ujat készíttessen az egyh. község”. 1934-ben Dankó Sándor megjavítja a fúvót, és László Zsigmond 100 lejt adományoz az orgonaalapra, megjegyezve, „hogy az esetleges uj orgona beszerzéséhez szintén adománnyal szándékozik hozzájárulni”. De a templom és a torony is javításra szorult, ezért felkérték Debreczeni László építészt, hogy a templomot vizsgálja meg. Így az új orgona beszerzése, illetve a régi javítása még 1938-ban sem aktuális. Végre 1941-ben beszélhetnek az orgona javításáról: László Zsigmond nyugalmazott tanító hívására a faluba érkezett az akkor pillanatnyilag Csekefalván lakó Szabó Jenő aradi orgonakészítő mestert, aki a csekefalvi orgonát rakta rendbe. Egy előzetes beszélgetésen a javítás költségeiről, illetve a hiányzó sípok pótlásáról beszéltek. A jelenlegi rozoga, hiányos állapotú” orgona javítását 40 pengőért vállalta volna, a hiányzó sípok értékét 250 pengőre becsülte. László Zsigmond bejelenti, hogy a szükséges kb. 300 pengőt vállalni fogja, „amit othon feleségével is megbeszélt”. A keblitanács tagjai, fellelkesülve a nyugalmazott tanító nemes adakozásától, elvállalták egy-egy napra az orgonakészítő mester ellátását. Rá egy hónapra, 1941. december 8-án, a beszerzendő sípok kivételével, az orgona elkészült: „Szabó Jenő orgonaépítő a munkát elvégezte s mai napon a végzett munkát Kebli Tanács képviseletében Kiss Sándor lelkész, Márkus Jakab gondnok, László Domokos, valamint Bartalis Márton városfalvi, Cseke Ferencz helybeli énekvezér tanító urak jelenlétében átvette, a munkát megfelelőnek találta s a 40 pengő munkadíjat részére lelkész kiutalta.” Ugyanakkor László Zsigmond tanító még 200 pengőt küldött az orgonajavítási munkálatok fedezésére. Az átvételnél Szabó Jenő felajánlotta, hogy vállalkozik a rendelkezésére álló anyagból a hiányzó sípok kiszabására, amelyeket a helyi bádogos mester Curkász Mihály elkészíthetne, főleg, hogy az orgonagyár részéről késett a sípokra vonatkozó árajánlat. A bádogosmester 347 pengő költségirányzatot nyújtott be, a keblitanács bizonyos feltételek mellett volt csak hajlandó a munka kiadására. A feltételek egyike a nagy sípok elkészítése és hangolása utáni bemutatás volt, a nem sikerült sípokért nem ígértek anyagi kártérítést. 1942 márciusában még mindig nem készültek el a sípok. „Fittler Sándor orgonagyáros a megrendelt orgonasípok szállításának sürgetésére válaszolva, türelemre kér, mert a késedelmet az okozza, hogy az ígényelt fémsípanyagot nem sikerült ez ideig megkapnia.” Az év nyárára elkészültek végre a sípok, és behelyezésükre vártak. A 24 síp összértéke 500 pengő volt. Az elkészült sípok csak 1944. június 11-én az alábbi rövid bejegyzés értelmében, helyükre kerültek: „legujabban sikerült az uj orgonasípokat a helyükre berakatni”. Az 1944-es évről szóló lelkészi jelentésben külön sorok foglalkoztak e régen várt eseménnyel: „Az 1944 évben templomunk rendbe hozatalában egy lépéssel előre mentünk. A László Zsigmond ny. tanító által készíttetett orgonasípokat berakattuk. Orgonánk ezzel külső formáját visszanyerte s orgonánk is a berakás után határozottan jobb, mint azelőtt volt.” A következő 10 évben nem olvasunk többet az orgonáról, sőt meglepetésként 1953-ban az egyházközség elhatározza, hogy templomi használatra harmóniumot vásárol. A hívek adományából összegyűlt 1700 lejt az egyházközség felpótolja a 3500 lejig, ami az akkori nehéz anyagi körülmények között nagy erőfeszítés volt. A hangszer megvizsgálására László János kántort Kolozsvárra küldik. 1954 januárjában jegyezték fel: „A hívek adományából vásároltunk egy templomi használatra alkalmas harmóniumot.” Hogy mire utal a „templomi használatra” megjegyzés, nem tudjuk. Helyettesítette az orgonát vagy csak az egyházközség tevékenységeihez volt szükséges? A jegyzőkönyvekből nem tudtam tisztázni a választ. Nincs is több bejegyzés az orgonával kapcsolatban egészen 2000-ig, amikor az orgona javításáról tárgyalnak: „Az orgona megjavítása nagyszerű dolog volna. Ha sokban nem kerülne 2001 évben a cél a megjavítás.” De a konkrét árajánlat és javításra készülés 2003-ban történik, amikor a jegyzőkönyv megjegyzi: „3. Az orgonajavítás 21.000.000 lej körül lesz, erre a pénz megvan. Holland és Kanadai segítséggel. Az Amerikai segély később érkezik, kb. 4000 D.” Ezzel a munkával Pálfi Domokos brassói orgonakészítőt bízták meg, a javítás nem volt a legsikeresebb. Az orgona javítása és a fújtató elektromos motorral való ellátása lett volna a célja a 2012-es terveknek: „Az orgona felújítása, fújtatása elektromos fújtatóval egyhangulag elfogadva. Mezei Alpárt megbízzuk a felszerelésével. Orgona építővel felvesszük a kapcsolatot.” Ezt a munkát Papp Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő végezte, de végül is nem az eredeti terv szerint. Idézek a leveléből: „a munkafüzetemből derült ki, hogy a felkérés egy szétszedett orgonára szól, amelynél a pénz nagy része elhasználódott, de a hangszer összeszereletlen maradt. Mi a talált állapothoz igazodva, a legrövidebb eljárással visszaszereltük és használhatóvá tettük az orgonát. Természetesen láttuk, hogy az elrekvirált sípok cseréje vagy levegőmotor beszerelése anyagi okokból elmarad.” Itt megáll az orgona története. Sorsára illik az a szentírási rész, melyet valamikor a torony északi oldalára írtak fel, és amit az eső lemosott: „Nem nekünk Uram, hanem a te Nevednek adgy Ditsőséget Solt CXV”. Reméljük, hogy a jánosfalvi gyülekezet még sokáig tudja használni orgonáját. Befejezésül hadd álljanak itt a városfalvi származású Sándor Bálint sorai, aki 1952–1963 között „igazi pásztora volt nyájának”: „Karcsú magos tornya az ég felé mutat / Merre tekintetünk olyan sokszor kutat / Fáradt, beteg lelkünk itt szokott pihenni / Isten ígéjéből ujabb erőt kapni.” [caption id="attachment_21437" align="aligncenter" width="620"] Az orgona belsejében talált felirat, amely igazolja, hogy a hangszer készítője Mátisfalvi Szőcs SámuelFotó: Márk Attila[/caption]