Hirdetés

A Himnusz és a szabadságvágy összeköt

HN-információ
Végre sikerült két napra kilépnünk a „székely enklávéből”. És talán a pandémiából is. Úgy alakult, hogy Nagyálmos Ildikó kolléganőnket meghívták Kaplonyba, ahol gyermeknapi ünnepséget szervezett a Szivárvány Egyesület. A Szatmár megyében, Nagykárolytól mintegy öt kilométerre elhelyezkedő község túlnyomóan magyar többségű, a lélekszám valamivel háromezer fő fölötti, szépen fejlődő, életképes település. Itt található az Ybl Miklós tervei alapján készült Szent Antal-templom, mellette pedig a ferences kolostor. Sződemeterre és Érdmindszentre is ellátogattunk. Mivel ezen a helyen nyugszik a Rákóczi-szabadságharc hadvezére, gróf Károlyi Sándor (1669–1743) és a Károlyi-család több generációjának jeles személyisége, illetve (2015-ig bezárólag) 40 családtag is, amikor a földrengés következtében (1834) leomlott korábbi templom újjáépítését végezték, jórészt gróf Károlyi György (1802–1877) támogatásával, az épületkomplexumhoz – a szentély meghosszabbításaként – hozzáépítették a családi kriptát is. Kaplonynak egyébként ez a harmadik római katolikus temploma, ugyanezen a helyen már 1080-ban létezett a bencés kolostor és a Tours-i Szent Márton-templom, amelynek lebontására Károlyi Sándor kért és kapott engedélyt 1711-ben, aki ugyanekkor elkezdte saját birtokain, így ebben a községben is a katolikus svábok betelepítését (1712-től), hiszen a vidék lakossága a járványok és a hosszan tartó háborús viszonyok következtében vészesen leapadt a 18. század első évtizedeire. Kolostor, templom, Károlyi-kripta A templomot Mihály Zoltán diakónus kalauzolásával tekinthettük meg. A kriptához vezető folyosón megtekinthettük a „sváb madonnát”, a Mária-kegyképet is, amelyet szokásukhoz híven a szülőföldjükről kitelepedők vittek magukkal, ez az ábrázolás is a 18. század első feléből származik, az őstelepesek hozták és helyezték el a falu korábbi templomában. A kolostortemplomban éppen bérmálás volt. Nyilvános ünnepi szentmise. A világháborús emlékmű mögötti zöldövezetben azonban mementóként ott volt a szabadtéri oltár, illetve az a sátor, ahol az elmúlt időszakban szabadtéri szentmiséket tartottak. A helyi egyháztanácsosok szerint az ínséges időszakban sem csökkent a szentmisék látogatottsága, a hívek mindvégig buzgón jártak az alkalmi misehelyszínre. Míg a templomot látogattuk, az idő alatt kezdetét vették a Szivárvány Egyesület, a helyi iskola és az önkormányzat önkéntesei által szervezett programsorozat. Részben a községháza előtti parkban, részben a közvetlen szomszédságban levő kultúrotthonban ügyességi játékokkal, kézműves-foglalkozásokkal, gyerektornával, lovas-hintózással, légvárral, limonádé-pulttal, palacsintával, illetve egyéb földi jóval várták a legkisebbeket és szüleiket. A gyermekversíróként is népszerű Nagyálmos Ildikó legutóbbi kötetét vihette el erre a találkozóra, amelyről a délután folyamán kötetlenül beszélgetett kisebb és nagyobb olvasóival, illetve dedikálta is Papírtáj című könyvet. Öröm volt látni, hogy sokan eljöttek, és önfeledten vettek részt a foglalkozásokon. [caption id="attachment_122613" align="aligncenter" width="640"] A kaplonyi templom[/caption] Jövőkép Kaplonyban Megyeri Tamás polgármester első mandátumát tölti. Elmondta, hosszú idő után ez az első községi nagyrendezvényük, hiszen hivatalba lépése óta minden szabadabb kezdeményezést „elkaszált” a vírus. Izgalommal és nagy lelkesedéssel bonyolította a szervezést, amelynek programpontjai a legutolsó pillanatig alakultak, módosultak – az időjárás is rendetlenkedett –, de végül elégedetten nyugtázta, hogy azért nagyjából „összejött” minden, és felszabadultan szórakozhattak mindannyian. Távolabbi projekt az egykori Ecsedi-láp maradék mocsárvilágának a rehabilitálása és megfelelő védettséggel történő ellátása. A Kraszna szabályozása során (1889–1900) jórészt eltűnt ugyan ez a Szatmári-síkság és a Nyírség közötti, egykor Balaton méretű vizes élőhely – az árvízvédelmi munkálatok után mezőgazdasági használatba vették –, de kellő odafigyeléssel kivitelezhető a terv. Annak a határ innenső oldalára eső szeglete. Ha a község telekkönyvileg rendezi és összevonja a tulajdonában levő területeket, illetve, ha még vásárol újabb parcellákat, akkor helyi és európai uniós pályázati forrásokból megvalósíthatóvá válik, és így jelentősen megnövelheti a község idegenforgalmi értékkínálatát. Szóval távlatok mutatkoznak és szépen körvonalazódnak a felelős vezetők fejében. Makacs kálvinisták hona Érdmindszent mintegy 25 kilométerre található Kaplonytól. Régi, kisnemesi település. A jelenlegi pontos lélekszámról nem találtunk megbízható adatot, viszont az Ady-szülőház gondnoka, Szilágyi Enikő 50 főre becsüli az itt élő reformátusok számát, és még néhány más vallású magyarról is tud. A költő szülőháza igencsak szerény, egyszerű parasztház. A kúria-szerű, a jóval komfortosabb családi ház 1900-ra épült fel. A szobákban fennmaradt az eredeti bútorzat, ami viszonylagos jólétről árulkodik. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a költő édesapja, Ady Lőrinc (1851–1929), miután felnevelték és taníttatták gyermekeiket – a költőnek egy felnőttkort megért öccse volt, Ady Lajos (1881–1940), aki Kolozsváron szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet – kiváló gazdaként már megengedhette magának ezt a modernizálást, amely abban a korban jelentős felemelkedést jelentett. A költő édesanyja és maga Ady is, nosztalgiával emlékezett vissza a lelkész-elődökre, fájlalták a deklasszálódást, az elszegényedést, de a családnak sikerült kiemelkedni a félparaszti sorból az „úri” társadalom szintjére. Ady Lőrinc hosszú időn át volt a helyi református gyülekezet gondnoka, az egyház földjeinek egy részét ő bérelte, és – feljegyezték róla – azt is olyan szorgalommal, becsülettel és haszonnal művelte, mint a sajátját. Itt is érdeklődtünk az iránt, hogy a koronavírus-járvány mennyire érintette a turizmust, a kulturális életet, hiszen azért számos utazási iroda illeszti a programjába Érdmindszentet – hivatalosan egyébként 1957 óta Adyfalva, románul Ady Endre a neve –, és egyéni látogatók is gyakran elzarándokolnak ide. Tavaly 800 látogatónál valamivel kevesebben jártak itt. Biztató jel, hogy idén már meghaladták a 400 belépőt. „Aki soha nem lát magában tökéletet, mindég közelebb van ahhoz, mint a csalhatatlan.” A Kölcsey-családnak Sződemeter volt az egyik fészke, a költőt ebben a faluban anyakönyvezték. Később, amikor sanyarú gyermek- és ifjúkora után – hiszen édesapját hétéves korában, édesanyját pedig tizenegy éves korában veszítette el, dajkája és nagybátyja gondoskodott a neveltetéséről – immár a maga ura lehetett, szépen gyarapította a szatmárcsekei birtokot, kiválóan gazdálkodott és az ottani kúriát is bővítette. Kölcsey Ferencet Szatmárcsekén helyezték örök nyugalomra, így válhatott az a falu a magyarság egyik zarándokhelyévé. De a bölcsőhelye is épp annyira fontos. Ezt kívánta hangsúlyozni Pakulár István beszolgáló lelkipásztor, aki néhány évvel ezelőtt kezdeményezte a református templom, a múlt század hatvanas évei óta lakatlan parókia felújítását, és megálmodott ide egy kulturális központként és vendéglátóhelyként szolgáló objektumot is. A hangulatában és küllemében a környezethez tökéletesen illeszkedő, egy hagyományos kisnemesi kúriára emlékeztető új épületet emeltek a Bethlen Gábor Alap, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Romániai Vallásügyi Államtitkárság, valamint kisebb magánadományozók segítségével. A földszinten két teremben Kölcsey életéhez köthető dokumentumok és tárgyak másolatait helyezték el, az alagsorban konyha és étkező, az emeleti helyiségekben pedig vendégszobák helyezkednek el. A felújítás és az új épület 2019-re lett kész. Irodalmi és idegenforgalmi jellegű programokat azonban a koronavírus-járvány miatt itt sem tudtak tartani. Hosszú idő után mi voltunk az első vendégei a tiszteletesnek, aki ezúttal nagy empátiával vette át és teljesítette a vendéglátói szerepet. Épp az ottani tartózkodásunkkal egy időben ünnepelték az épületegyüttes felavatásának kétéves évfordulóját. Tették ezt azzal a megfontolással, hogy tovább öregbítsék a hely hírnevét, hogy ezzel az együttléttel elkezdhessék a – remélhetően – immár járvány utáni szabad életet. A templomban lévő posztamensben elhelyezték a Kölcsey Ferenc megkeresztelésének anyakönyvi bejegyzését tartalmazó egyházközségi anyakönyv nemesmásolatát. A kópiát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai készítették. „Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!” – választották Kölcsey Ferenc intelmét a rendezvény mottójául… Ha élünk, ha egészségünk is engedi, akkor sokat fogunk még hallani a sződemeteri Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központról. Biztos, hogy egyre többen és többször fogunk oda ellátogatni. A szűkebben és tágabban értelmezett környezet motorjává válhat ez a hely. A templomban található egy nyomdareplika, amelyen – hasonlóan a Léderer- és Heckenast-féle sajtóhoz – kinyomtatható lesz majd eredeti betűkkel, merített papírra a Himnusz, hogy otthonaikban, fizikai valóságában is velünk lehessen a nemzeti ima. Akár be is keretezhetjük majd, akár egy ereklyét. Hogy lássuk. Hogy tudjuk, merjük minden körülményben önmagunkhoz méltó módon, teljes értékű magyarnak érezni magunkat. Én így gondolom. És lehessünk általa együtt a szétszaggatottság dacára is.

Simó Márton

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!