Szentes Csaba polgármester beszéde az új hivatalépület 2023. november 12-i átadási ünnepségén

Tisztelt Egybegyűltek!

Szeretettel köszöntök mindenkit községünk ezen ünnepén, amikor egy meglévő, de mégis új épületet vesz birtokába a helyi közösség. Egy olyan épületet, amely sokakat az első óvodás éveikre emlékeztet, sokan viszont, a főút és az állomás környékén lakók, itt kezdték első iskolás éveiket magyar vagy akár román tagozaton, vagy ez utóbbin egész nyolcadik osztályig tanultak ebben az épületben. Ugyanakkor ez az épület munkahelyet, hivatást is jelentett az itt dolgozó pedagógusoknak. Habár nem voltak ebben az épületben a legmegfelelőbb iskolai körülmények sosem ezen falak között, mégis az itt tanuló gyerekek olyan emberekké formálódtak ebben a közösségben pedagógusaik segítségével, akik bárhol megállják helyüket a nagyvilágban. Elmondhatjuk, hogy kisebb falusi közösségekben az óvoda és az elemi iskola nem csupán a tantárgyak elsajátítása, hanem az ismerkedés, a szocializálódás, az erős közösséggé formálódás helye.
Ma nagy tisztelettel és köszönettel állunk ez épület előtt, lezárva ennek iskolai szerepét, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy nem a pusztulásnak hagytuk régi iskolánk falait, hanem alapját megerősítettük, falait újraépítettük, tetőszerkezetét biztonságossá tettük, és ezennel visszaadjuk a helyi közösségnek új rendeltetéssel. Ma már az RMDSZ és a magyar kormány segítségével egy helyen fejlődik oktatási infrastruktúránk, és hasonló együttműködéssel ezen a helyen épül településünk közigazgatási központja: az RMDSZ kormányzati szerepvállalása segítségével sikerült itt telkeket vásárolni, és ez a többhektáros tér fog majd helyet adni a polgármesteri hivatal és a kistérségi toronyépület mellett a katasztrófavédelmi központnak, az egészségháznak, valamint a helyi állategészségügyi központnak.
Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaim! Az 1989-es rendszerváltás új helyzet elé állította akkori községünket: az akkori néptanács átalakult polgármesteri hivatallá, a néptanácselnök polgármesterré, és kezdte a község azt a kevés önrendelkezési jogát gyakorlatba ültetni, amely egy évtizeden keresztül a tulajdonjog visszaszolgáltatásával ki is merült. 2000-ben, amikor megalakulnak a közbirtokosságok, akkor csillan fel igazából a helyi közösségben az igazi önrendelkezési vágy, amikor egy helyi tanácshoz tartozó közigazgatási területen nemcsak három különálló egyházközség tevékenykedik, hanem négy közbirtokosság alakul meg és veszi birtokába a falvakhoz tartozó erdőket és a helyi tanács tulajdonából a legelőket. Ezt követi majd a helyi ifjúsági szervezetek megalakulása, mely által a fiatalok is közelebb kerülnek és betekintést nyerhetnek a község működésébe. Egyre hangosabbá vált az az igény, hogy Csicsó, Rákos és Madéfalva  egyenként is megérett arra, hogy külön községet alkossanak, közelebb vigyék a döntéshozatalt a helyi lakosokhoz. Mint minden folyamat, ez sem ment zökkenőmentesen, sok vita, munka, politikai döntés, népszavazás zajlott, melyek eredményeképp lassan húsz éve ezek a települések különálló közigazgatási egységenként szerepelnek. Így húsz év távlatában is köszönet mindenkinek, aki ebben hitt és ezért dolgozott, hisz ma már láthatjuk, hogy ez a döntés mindenki számára jónak bizonyult. De ahogy ezt falun mondani szokás, a neheze talán csak ekkor kezdődött, és a többi településhez képest, melyek az egyház által erős és jól szervezett közösségek voltak, Madéfalvára az instabilitás volt jellemző. Negatív hatással volt a vasút hanyatlása, főleg a férfitársadalom vált munkanélkülivé és került veszélybe addig biztos alapon álló családok megélhetősége, de kihatással volt közösségünkre, hogy 1990-től 2004-ig hét plébánosa volt egyházközségünknek, és az iskola vezetősége is folyamatosan változott.
A szétválás utáni első négy év talán arról szólt, hogy megismerjük egymást, megismerjük településünk jelenét és múltját, hogy megfogalmazzuk céljainkat, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikkel lehet építeni ezt a közösséget. 2008-ra már tudtuk, kik vagyunk és mit akarunk, nemcsak helyben formálódtunk csapattá, hanem a pár évvel azelőtt szétvált községekkel hoztunk létre közös társulást nagyobb projektek lebonyolítására. Mertünk álmodni és kezdtünk hinni az álmainkban, közösségünk erejében. Akik meg nem így tettek, azokat nem mi, hanem a közösség állította félre a közügyek mellől. Tudtuk azt nagy tisztelettel a csicsóiak előtt, hogy a vonatállomás Madéfalván van, és hittük azt, hogy nem lehetetlen újraírni ezért egy országos vasúti menetrendet, és az amúgy is idejétmúlt táblákon a vonatok oldalán megjelenhet a Siculeni név. Tudtuk azt, hogy a madéfalvi nép éppúgy jogosult alapvető közinfrastruktúrára, mint az Európai Unió bármely nyugatabbra fekvő települése. Megértettük azt, hogy a település talán legfontosabb intézménye az óvoda és az iskola, hisz a család után gyerekeink, a következő generáció a legtöbb időt itt tölti el. 
A Siculicidium 250. évfordulóján sikerült nemcsak az emlékművet és környékét méltó helyre emelni, hanem  megnyitni az utat a bonyhádi központú bukovinai székely közösségek felé, ezzel nemcsak elődeink felé róttuk le tartozásunkat, hanem erre a Bonyhád–Madéfalva-tengelyre kapcsolódott rá több mint száz székely település, és így  fejlődik ez az együttműködés szellemben, lélekben és infrastruktúrában egyaránt.
Tisztelt Egybegyűltek! A közel húszéves községünk ez időszak alatt nagyon sokat fejlődött: 2004-ben, amikor egy méter aszfaltutunk sem volt, ma már majdnem 20 km van, új és felújított oktatási épületeink vannak, modern művelődési épülettel rendelkezünk, minden utcában ki van építve az ivó- és szennyvízhálózat, még ha nem is működik, de mára már a gázhálózat is kiépült, és rövid idő kérdése, amikor a nagyon forgalmas európai utunk mellett mindenhol járdán és kerékpárúton közlekedhetünk. A helyi tanács tulajdonában lévő kft.-vel saját konyhát működtetünk a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt, de szintén 2008-ban alakult újra településünkön az önkéntes tűzoltó-alakulat. De ebben az időszakban gyarapodott az egyházközségünk vagyona is, hisz ma már a  plébánia és a jelenleg megújuló templom épülete mellett ravatalozó és kápolna ad otthont egyházunk tevékenységeinek. Közbirtokosságunk az utóbbi évek stabilitásának köszönhetően nemcsak székházzal, hanem vendégfogadó helyekkel és közösségi térrel rendelkezik és vállal szerepet mind az infrastruktúra, mind a közösségi élet fejlődésében. Szintén kiemelném a focit és más sporttevékenységeket, a néptáncmozgalmat, a hangszer- és zeneoktatást, melynek csak az egyik szelete az itt jelen lévő gyermek- és ifjúsági fúvószenekar. Ugyanakkor nem  szabad megfeledkeznünk az ez idő alatt létrejött vagy megerősödő vállalkozásokról, gazdákról, akik munkahelyet teremtenek falunkban.
Kedves Barátaim, tisztelt Egybegyűltek! Csak azért próbáltam néhány pontban összegezni a múltat, hogy megértsük a mai nap és e hely fontosságát és szerepét, és köszönetet mondjak mindenkinek, aki ez időszakban hozzájárult településünk fejlődéséhez, legyen az falunkbeli vagy falunkon kívüli, hisz ezért sokat dolgoztak, fáradtak, gondolkodtak, veszekedtek, imádkoztak és haltak is meg emberek. Hála és köszönet ezennel mindenkinek Madéfalva nevében! Tudjuk, hogy még nagyon sok a tennivaló, talán semmit sem fejeztünk be, csupán egy épület ajtói nyílnak ki újra előttünk, de ahhoz, hogy tovább tudjunk hatékonyan dolgozni itt helyben, bölcs és operatív döntést hozó tanácstestületre van szükség, irodáinkba pedig olyan felkészült munkatársakra, akik kiszolgálják az itt élő embereket, gondolkodni tudnak, és feltalálják magukat ebben a folyamatosan és gyorsan változó világban. Emellé pedig olyan megyei, parlamenti és európai parlamenti képviselet, amely érvényre tudja juttatni terveinket. Ezt csak megkoronázza az a tény, hogy Magyarország Kormánya nemzetben gondolkozik, hogy Államtitkár Úr személyében is erős nemzetpolitikát folytat, amely nemcsak elvi összetartozásunkat erősíti, hanem infrastrukturális beruházásokban is megmutatkozik Madéfalván, Csíkban és az egész Kárpát-medencében egyaránt! Ha számokba akarjuk ölteni az elmúlt időszakot, ezt a munkát, ezt az együttműködést, akkor elmondhatjuk, hogy a Madéfalva–Bonyhád-tengely mellett a Bukarest–Brüsszel–Budapest tengelyen 2008-tól napjainkig nagy pályázati összegben részesült Madéfalva. Erre a teljesítményre büszkék vagyunk, és még egyszer köszönet érte mindenkinek!
Ezt a munkát valahol el is kellett végezni, kitalálni, leírni, megtervezni, megvitatni, lebonyolítani, lekönyvelni, majd archiválni, melynek az eddigi székházunk adott helyet, mely otthonos volt, és nagyon szerettük, de a mai munkához már kicsinek mutatkozik. A távlati terveinkben nem volt fő helyen ez a beruházás, hisz sok minden volt a faluban, amely fontosabb volt, mint a saját munkakörülményeink. Nem akartunk erre a célra új épületet építeni, csupán egy meglévő, rossz állapotban szenvedő középületet gondoltunk újra, tisztítottunk meg kívül-belül egyaránt, majd öltöztettünk újra, és a mai napon nem teszünk mást, mint megújítjuk keresztségében, és visszaadjuk használatba a helyi közösségnek. Remélem, minden helyi ember hamar meg fogja ismerni, el fog igazodni benne. Az épület és a benne lévő tárgyak adottak, az otthonos és jó hangulatot nekünk kell megteremtenünk: mi, akiknek munkahely vagy hivatás is egyben, és azok, akik ide ügyeik lebonyolítására betérnek hozzánk. Ennek jegyében várunk ma és az elkövetkező időszakban mindenkit közösségünk épületébe, a községházába mindennapi ügyeik rendezésére, panaszaik meghallgatására vagy akár újház-látogatásra is, és az Iskola másként héten a gyerekeket is, hogy megismerjék az épületet és abban zajló tevékenységeket.

Végezetül a beruházásra vonatkozóan szeretnék köszönetet mondani Románia Kormányának, Hargita Megye Tanácsának és Madéfalva községnek a finanszírozásért, a tervezőcsapatnak Macalik Arnold vezetésével, akik az ország különböző szögletéből vállalták ezt a felkérést, az építőcsapat nevében Szántó Péternek, Csibi Attilának, Fülöp Bendegúznak és Részeg Andrásnak a néha igencsak fejtörést okozó helyzetek megoldásáért és mindenkinek, aki ezen az építőtelepen dolgozott és hozzájárult ennek a beruházásnak a kivitelezéséhez. Köszönet Haba Gellértnek és Fecske Gyulának a mérnöki felügyeletért, a Lukács Manufaktúra Kft. munkaközösségének a bútorzat elkészítéséért, valamint köszönet azoknak a szakhatóságoknak, intézményeknek, akik segítették ezt a folyamatot, és köszönet Lőrincz Edit kolléganőmnek a projekt menedzseléséért. És még egyszer köszönet a kollégáimnak, a tanács cégének, munkatársainak, az iskola takarítóinak, akik az elmúlt napokban mindent megtettek, hogy ez az épület ma átadásra legyen alkalmas! És köszönet Önöknek, hogy eljöttek erre az ünnepi eseményre, a fúvószenekarnak, falunk díszpolgárainak egyaránt!