kevés felhő
szórványos felhőzet
erős felhőzet
A halállal megvívott Élet
Feltámadt reményünk, Krisztus! Alleluja! Dicsőség Istennek! Az Élet megvívott a halállal – ez egy lezajlott, végérvényesen befejezett csata; az élet győzelme Jézus feltámadása révén tény. Embervoltunk e nagy harca, a halál már nem véget, hanem örök életet hirdet. Ezért a Húsvét hitvallásra, döntésre hív és szólít: elfogadod-e Isten ajándékaként az új életet? Akarod-e élni Isten megváltott gyermekeinek új életét?
Mi azt hirdetjük, valljuk: a feltámadás igazságának fényében nincs reménytelen helyzet egyetlen ember, nép vagy közösség számára sem. Ha hiszünk abban, hogy Istennek terve van velünk, akkor nem illúzió számunkra a Húsvét öröme, hanem a mindennapi reményünk és a boldogság kiapadhatatlan forrása.
Vágyom, hogy át tudjam adni Húsvét-hitem megvilágosítást és életkedvet adó erejét! Csodaszép ünneplésünk döntésre hív és késztet: a tét ma is Jézus. Elfogadása élet. Mellőzése földkeser reménytelenség. Csupán rögök szemlélése, mely előbb-utóbb betakar. Sőt, termékeny föld: újra és újra burjánzik a sok kérdés lelket kínzó özöne: miért érdemes élni? Ha kiiktatjuk Istent, és szeretteink arcát már csak emlék adja elénk, kibírhatatlan lenne a legszebb: maga az élet!
Isten tudja ezt. Ő élhető, boldog életét osztotta meg. S hála szeretetéért: nem tudtuk annyira elrontani az életet még, hogy Isten ki ne emelhessen annak szakadékaiból. Legalkalmasabbként küldte fényt mutatni a halál árnyékában élőknek a Világ Világosságát. Élete a miénk lett-lehet. Rajtunk áll. És döntenünk is kell: tavaszt vágyó szép remény visz el ünnepelni – vagy az életet adó Isten dicsőítése okán tiéd ez ünneplés?
Húsvétunk nem „alkalom”, min kedvem szerint részt veszek, ha akarok; mert a kereszténység esemény! Állandó történés, az isteni élet bennünk való kiforrása, megvalósulása. Ezt tudatosítjuk ma és minden vasárnap; sőt, mindig, ha szentmisét ünneplünk. Itt nincs kettéosztott tér, hol egyik oldalon játszanak, a másik oldal szemléli. Itt mi „az élet színészei” vagyunk; de amit teszünk, az nem játék. A forgatókönyvet Jézus nem csak megírta, ma is velünk éli, hogy a mű biztosan kerekre sikeredjen. Amit Jézus szerzett az emberiségnek, annak ma mi vagyunk részesei. Jézus feltámadása nem filozófia, nem életbölcsesség, nem is vak remény. Amit Jézus szerzett, az Élet. Lenyomata már ott van mindnyájunk szemében, arcán, családján, tettein. Ott van a reményünkben. Mert ha igazán hiszünk a feltámadásban, az átsugárzik mindenen, amihez csak közünk van. Sőt, ha igazán hiszünk a feltámadásban, akkor kihalljuk belőle a missziós parancsot: hirdetői vagyunk szavak nélkül is, egyetlen napunkkal, egyetlen döntésünkkel.
Miért ünneplünk? Hogy megerősödjünk, újra elköteleződjünk, és Jézus feltámadását az első tanítványok örömével hirdessük-valljuk! Tanúságot teszünk egy eseményről, amely az egész világban mindennek és mindenkinek megadja az értékét és értelmét.
Miért ünneplünk? Mert tapasztalat számunkra, hogy Isten velünk van, és terve van velünk! Így nem egy alkalom, nem egy illúzió lesz számunkra a Húsvét öröme, hanem a megmaradás és a boldogság igazi záloga és kiapadhatatlan erőforrása.
Miért ünneplünk? Hogy megerősödjünk hitünkben. Mert felidézve a történéseket, láthatjuk: Isten az élet mellett áll mindig. Éppígy akarja, és ha eljön az ideje, meg is adja az új, feltámadott életet nekem-nekünk is.
Miért ünneplünk? Mert a szent napok az élet határhelyzetein vezetnek át minket. Minden nap egy új mezsgyén álltunk, s ma, az élet olykor számunkra is érthetetlen titkainak találkozási pontjain így ér össze a nagycsütörtöki életátadás, a nagypénteki kereszthalál, nagyszombat halálos csendje – melyben megtapasztalhatjuk az alászállást a poklokra, s a húsvétvasárnapi feltámadás. Elválaszthatatlanok ezek a titkok, egymás nélkül helyesen nem értelmezhetők. Ahogyan az életünk sem, Isten feltámadást is adó szeretete nélkül!
Belehelyezkedve az Egyház közös ünneplésébe, életünk örömei így lesznek még nagyobb áldássá; bukásaink, kudarcaink, gyarlóságaink így gyógyulnak a feltámadás erejében. Krisztus nem „eltörli a múltat”, hanem belelép, s belülről ragyogja azt át az isteni élet fényével. A halált nem megsemmisíti, hanem legyőzi azáltal, hogy az élet távlatát nyitja meg előttünk.
Vágyom mindennek megértését, és Húsvét-hittel kívánom: váljék ez életünk kincsévé – mert feltámadt reményünk, Krisztus! Alleluja! Dicsőség Istennek!
László Attila
.jpg)
