Pogány minden fejezetét Dante A Pokol egy-egy énekével vezeti be. A hasonlat jó választás, hiszen az egykori csatatér és környéke az első világháború egyik legkegyetlenebb, embert próbáló színtere volt. 
A tudósító számos témát érint, ebből kettőt választottam ki.
Az orosz–ukrán háború talán legvéresebb helyszíne Bahmut, a kerületek hetenként cseréltek-cserélnek gazdát, s az áldozatok száma mindkét félnél rémisztő. Az első világháborúnak is megvolt a maga Bahmutja az olasz fronton: Götz, a mai kettéosztott város: Gorizia és Gorica. 
Idézzük Pogányt: „Az olasz hadvezetés halálra ítélte Görzöt, és a halálbüntetést háromnapos kínzással végre is hajtotta. Görz, a régi, szép, kedves és idilli Görz, nincs többé. Helyén ma romhalmaz áll, és lakói ma szerteszórt földönfutók… Az olasz ágyúk leginkább gyújtógránátokat lőttek. Ahová egy-egy gránát esett, ott nemcsak porrá omlott, hanem porrá is égett minden.”
Az olasz brutalitás azért is szembeötlő, mivel a város lakosságának java része olasz volt. A Pallas Nagy Lexikon szócikke szerint 1890-ben az Isonzó-parti város lakosságából 1497 volt német, 14 860 olasz és 3567 szlovén.
A pusztítás a keményszívű Pogányt is megdöbbentette: „Hát az olaszok tudják, hogy a város határában gyönyörű gyümölcsösök és csodálatos kertek vannak, és mégis halomra lövik őket? Az olaszok tudják, hogy Görz az ibolyák városa, hogy ennek a szerencsétlen városnak a neve valaha ’az olasz Nizza’ volt, hogy gyümölcsöseiből naponként, vagononként vitték Berlinig és Pétervárig a legszebb cseresznyét?”
Itáliai útjaink során gyakran elhaladtunk a város mellett, viszont a 70-es években Goriziában egy kórusfesztiválon is részt vettünk a Közgazdaságtudományi Egyetem Chorus Oeconomicus énekkarával. Sajnos, nem értünk el kézzelfogható eredményt; ráadásul az időjárás is mostoha volt hozzánk.
Akkoriban az olasz vendéglátók nem beszéltek az egykori vandalizmusukról, a lerombolt épületek java része már régi fényében pompázott. A sokat megélt vár napjainkban turistalátványosság, a fényképen romos állapotban látható templom, a San Giusto Martire is megújult. Oltárképén Szent Justus látható. A trieszti keresztényt 293-ban ítélték halálra, mivel nem volt hajlandó áldozni a pogány isteneknek. Az erőszak nem új keletű e vidéken…