erős felhőzet
szórványos felhőzet
A ditrói cserkészcsapat tábora Háromkúton
1991-ben az újonnan alakult ditrói Lg. Takó János cserkészcsapat mintegy harminc cserkésze először vett részt nagytáborban Háromkúton, Vadász István körzetes táborparancsnoksága alatt. 25 évvel később csapatunk visszatért Háromkútra augusztus 8–15. között jubileumi táborozásra.
Hétfő reggel busszal indultunk Gyilkostóra, ahonnan még több mint 13 km-en keresztül döcögtünk tovább úti célunk felé, immár kalandosabb körülmények között. Csomagjaink, felszerelésünk a helyi önkormányzatnak köszönhetően traktoron érkezett utánunk. Miután megérkeztünk a helyszínre, gyorsan felmértük lehetőségeinket, és csomagjaink megérkezése után rögtön a táborépítéshez láttunk, hogy az esetleges rossz idő ne érjen minket felkészületlenül. Zászlórudat, tábori keresztet állítottunk, sátrat húztunk, tábori építményeket készítettünk, és úgy általában próbáltuk minél cserkészesebbé tenni környezetünket. Az első zászlófelvonás következett, majd ötven cserkész állt a négyszögben, a tábori zászló és kereszt előtt. Idén Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényét választottuk keretmesénknek, Köllő Zsófia cserkészvezetőnk ötleteként. Ezért a tábor területét ezentúl Grundnak, Balázs Brigitta táborparancsnokunkat pedig Bokának hívtuk. Úgy általában, mindenkit a becsületes Pál utcai nevén szólítottunk (Barabás, Csele, Huszár, Nemecsek stb.). Csapatzászlónk mellé a zöld-piros grundi zászlót is felhúztuk (amelyet Csele nővére varrt). Miután táborunk állapotával meg voltunk elégedve, közösen asztalhoz ültünk. A grundi gittrágást – reggelit, ebédet és vacsorát – mind Janó, a bakter (Ferkó bácsi) szolgáltatta, aki Rácz tanár úrral (Zsóka néni) együtt mindent elkövetett, hogy a fiúk (és lányok) kedvében járjon. Ez csakis azért, mert ünnepi táborról volt szó. Máskor önellátás a tábori rend. Bográcsos, bolognai, túrós puliszka, kolbászos lecsó, édesség, gyümölcs és hasonló finomságok alkották a menüt. A cserkészek bizony minden étkezés után megnyalták az ujjukat. A Pál utcai idill azonban nem tartott sokáig. A Vörösingesek ellopták a zöld-piros zászlónkat! Táborunk további részében ezt igyekeztünk visszaszerezni, és a Grundot a gaz Vörösingesektől megvédeni (sikerült!).
Egy átlagos nap programja a következőképpen alakult: 7 órakor kürtszóra ébresztő, reggeli torna, mosakodás, reggeli szertartás zászlófelvonással, reggeli. A délelőtti program reggelitől ebédig tartott, és minden napot változatos tevékenységek töltöttek ki, többek között: forgószínpad (itt a gyerekek többek között tájékozódásról, cserkész- és zászlótörténetről, a korabeli Budapestről tanultak), korabeli játékok megismerése, énektanulás és helytörténeti beszélgetés a háromkúti Prezsmer János bácsival. Ebéd után rövid pihenő, majd táncház helybéli muzsikusokkal, méta és számháború, kézműves-foglalkozás és egyebek. A vacsora és esti mosakodás után már a tábortűzre készültek a gyerekek, ahol mindennap más, többnyire a Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó témákat dolgoztak fel. Ezután már csak az esti szertartás és zászlólevonás maradt, ami után, az éjjeli őrök kivételével mindenki elvonult lefeküdni.
Túrázni is jártunk, a kisebbek a Melegforrásig, a nagyobbak Egyeskőre kirándultak György Balázs szárhegyi plébános vezetésével, ami mindannyiunk számára emlékezetes marad, egy külön élményt nyújtva számunkra a közbeékelt elmélkedésekkel. A csúcson bámulatos kilátás fogadott, és szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk. Ugyanez sajnos nem mondható el a tábor második feléről, mivel a hideg és az eső több programunkat is félbeszakította, többek között a 12 órás játékot, melynek során főhadiszállást építettünk a háromkúti erdőben. Ugyancsak a rossz idő miatt maradt el a felajánlott kaláka munkánk a helybéliekkel. Csütörtöktől kezdődően annyira hideg volt, hogy sátrak helyett már a rendelkezésünkre bocsátott csűrben aludtunk, a meleg szénának és a vezetők, őrsvezetők odafigyelésének köszönhetően azonban mindenkinek sikerült komoly megfázás nélkül abszolválni a tábort. Nem hagytuk, hogy a rossz idő elvegye a kedvünket. Esőben (fedél alatt) énekeltünk, a hidegben jól felöltöztünk, mozgalmas játékokat játszottunk, fejlámpákkal „tábortüzeztünk” és sikerült szinte minden eltervezett programunkat megtartanunk. Az összegyűjtött mobiltelefonokról mindenki meg is feledkezett. Büszkék lehetünk magunkra, és azt gondolom, hogy a nehézségek ellenére egy nagyon sikeres tábort tudhatunk magunk mögött, amit még a 25 évvel ezelőtti cserkészek is megirigyelnének. Utolsó napon – vasárnap – engedélyt kaptunk a helybéli gondnoknőtől, hogy bemehessünk a kicsi templomukba, cserkészdíszbe öltözve, ahol pap bácsi híján imádkoztunk, és elmélkedést tartottunk. Közösen hálát adtunk a jó Istennek a sikeres táborozásért.
Bajkó Attila, Török Zoltán szülők vezette utánfutós autókkal, a hivatal traktorával, valamint a bérelt autóbusszal szerencsésen hazaérkeztünk mind az ötvenen.
Nem pihent a csapat vezetőgárdája, hiszen készülni kellett az augusztus 20–21-i ünnepi programjainkra. Pénteken Szent István és az államalapítás ünnepén misére mentünk – zászlószentelésünk 25. évfordulója is volt egyben –, utána cserkészeink próbáztak korosztályonként délután 2 óráig. Este a futballpályán tábortűz körüli programmal jelentkeztünk, amelyet Bardócz Ferenc, a Lg. Takó János Egyesület elnöke nyitott meg a Kárpát-medencei magyar összefogás tüzének rövid méltatásával. Petres Botond Szent Istvánról és az államalapításról beszélt, Bajkó Dorottya egy nagyon szép Szent István-éneket tanított meg a jelenlévőknek, majd következtek az őrsök. A háromkúti táborunk sikeresebb tábortűz körüli műsoraiból mutattak be néhányat. A Petres Botond, Bajkó Dorottya és Hompoth Szilárd által levezetett tábortűzi program késő éjszakába nyúlt. A másnapi programok voltak jubileumunk fénypontjai: a délelőtti szentmise után fogadalomtételek következtek, csapatunk négy újonca tett fogadalmat és lett kiscserkész, négy cserkészből pedig rovercserkész lett. Utána két barna nyakkendős tiszteletbeli cserkészt avattunk, Csibi Teréz és Bajkó Attila szülőket, akik önzetlen, kitartó segítő, támogató munkájukkal érdemelték ki ezt. A művelődési házban folytattuk ünneplésünket: ünnepi beszédek, vetítés a csapat múltjából majd a 25 év – 25 beszélgetésben című kiadvány bemutatója következett, amelyet Köllő Zsófia rovercserkész, tanárnő szerkesztett és ő is mutatott be. Ezekből ajándékoztunk régi fenntartó testületi tagoknak, mai egyesületi tagoknak köszönetként, régi és mai cserkészeknek, kiemelve a volt csapatvezetőket: György Hajnal, Benedek Gabriella, Bajkó Róbert, Puskás Tivadar, Mezei Lehel. A csapatvezető Balázs Brigitta Köllő Zsófiának oklevelet adott át abból az alkalomból, hogy húsz éve cserkész. Egy új díj is született: A ditrói cserkészetért díj, amelyet Bardócz Erzsébetnek és Bardócz Ferencnek adott át.
Köszönettel tartozunk az adminisztratív-anyagi segítségnyújtásért a ditrói önkormányzatnak, a Lg. Takó János Egyesületnek.
Jó munkát!
Hompoth Szilárd rovercserkész, Ditró, 20.sz. lg.Takó János cserkészcsapat
[box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]
Hétfő reggel busszal indultunk Gyilkostóra, ahonnan még több mint 13 km-en keresztül döcögtünk tovább úti célunk felé, immár kalandosabb körülmények között. Csomagjaink, felszerelésünk a helyi önkormányzatnak köszönhetően traktoron érkezett utánunk. Miután megérkeztünk a helyszínre, gyorsan felmértük lehetőségeinket, és csomagjaink megérkezése után rögtön a táborépítéshez láttunk, hogy az esetleges rossz idő ne érjen minket felkészületlenül. Zászlórudat, tábori keresztet állítottunk, sátrat húztunk, tábori építményeket készítettünk, és úgy általában próbáltuk minél cserkészesebbé tenni környezetünket. Az első zászlófelvonás következett, majd ötven cserkész állt a négyszögben, a tábori zászló és kereszt előtt. Idén Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényét választottuk keretmesénknek, Köllő Zsófia cserkészvezetőnk ötleteként. Ezért a tábor területét ezentúl Grundnak, Balázs Brigitta táborparancsnokunkat pedig Bokának hívtuk. Úgy általában, mindenkit a becsületes Pál utcai nevén szólítottunk (Barabás, Csele, Huszár, Nemecsek stb.). Csapatzászlónk mellé a zöld-piros grundi zászlót is felhúztuk (amelyet Csele nővére varrt). Miután táborunk állapotával meg voltunk elégedve, közösen asztalhoz ültünk. A grundi gittrágást – reggelit, ebédet és vacsorát – mind Janó, a bakter (Ferkó bácsi) szolgáltatta, aki Rácz tanár úrral (Zsóka néni) együtt mindent elkövetett, hogy a fiúk (és lányok) kedvében járjon. Ez csakis azért, mert ünnepi táborról volt szó. Máskor önellátás a tábori rend. Bográcsos, bolognai, túrós puliszka, kolbászos lecsó, édesség, gyümölcs és hasonló finomságok alkották a menüt. A cserkészek bizony minden étkezés után megnyalták az ujjukat. A Pál utcai idill azonban nem tartott sokáig. A Vörösingesek ellopták a zöld-piros zászlónkat! Táborunk további részében ezt igyekeztünk visszaszerezni, és a Grundot a gaz Vörösingesektől megvédeni (sikerült!).
Egy átlagos nap programja a következőképpen alakult: 7 órakor kürtszóra ébresztő, reggeli torna, mosakodás, reggeli szertartás zászlófelvonással, reggeli. A délelőtti program reggelitől ebédig tartott, és minden napot változatos tevékenységek töltöttek ki, többek között: forgószínpad (itt a gyerekek többek között tájékozódásról, cserkész- és zászlótörténetről, a korabeli Budapestről tanultak), korabeli játékok megismerése, énektanulás és helytörténeti beszélgetés a háromkúti Prezsmer János bácsival. Ebéd után rövid pihenő, majd táncház helybéli muzsikusokkal, méta és számháború, kézműves-foglalkozás és egyebek. A vacsora és esti mosakodás után már a tábortűzre készültek a gyerekek, ahol mindennap más, többnyire a Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó témákat dolgoztak fel. Ezután már csak az esti szertartás és zászlólevonás maradt, ami után, az éjjeli őrök kivételével mindenki elvonult lefeküdni.
Túrázni is jártunk, a kisebbek a Melegforrásig, a nagyobbak Egyeskőre kirándultak György Balázs szárhegyi plébános vezetésével, ami mindannyiunk számára emlékezetes marad, egy külön élményt nyújtva számunkra a közbeékelt elmélkedésekkel. A csúcson bámulatos kilátás fogadott, és szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk. Ugyanez sajnos nem mondható el a tábor második feléről, mivel a hideg és az eső több programunkat is félbeszakította, többek között a 12 órás játékot, melynek során főhadiszállást építettünk a háromkúti erdőben. Ugyancsak a rossz idő miatt maradt el a felajánlott kaláka munkánk a helybéliekkel. Csütörtöktől kezdődően annyira hideg volt, hogy sátrak helyett már a rendelkezésünkre bocsátott csűrben aludtunk, a meleg szénának és a vezetők, őrsvezetők odafigyelésének köszönhetően azonban mindenkinek sikerült komoly megfázás nélkül abszolválni a tábort. Nem hagytuk, hogy a rossz idő elvegye a kedvünket. Esőben (fedél alatt) énekeltünk, a hidegben jól felöltöztünk, mozgalmas játékokat játszottunk, fejlámpákkal „tábortüzeztünk” és sikerült szinte minden eltervezett programunkat megtartanunk. Az összegyűjtött mobiltelefonokról mindenki meg is feledkezett. Büszkék lehetünk magunkra, és azt gondolom, hogy a nehézségek ellenére egy nagyon sikeres tábort tudhatunk magunk mögött, amit még a 25 évvel ezelőtti cserkészek is megirigyelnének. Utolsó napon – vasárnap – engedélyt kaptunk a helybéli gondnoknőtől, hogy bemehessünk a kicsi templomukba, cserkészdíszbe öltözve, ahol pap bácsi híján imádkoztunk, és elmélkedést tartottunk. Közösen hálát adtunk a jó Istennek a sikeres táborozásért.
Bajkó Attila, Török Zoltán szülők vezette utánfutós autókkal, a hivatal traktorával, valamint a bérelt autóbusszal szerencsésen hazaérkeztünk mind az ötvenen.
Nem pihent a csapat vezetőgárdája, hiszen készülni kellett az augusztus 20–21-i ünnepi programjainkra. Pénteken Szent István és az államalapítás ünnepén misére mentünk – zászlószentelésünk 25. évfordulója is volt egyben –, utána cserkészeink próbáztak korosztályonként délután 2 óráig. Este a futballpályán tábortűz körüli programmal jelentkeztünk, amelyet Bardócz Ferenc, a Lg. Takó János Egyesület elnöke nyitott meg a Kárpát-medencei magyar összefogás tüzének rövid méltatásával. Petres Botond Szent Istvánról és az államalapításról beszélt, Bajkó Dorottya egy nagyon szép Szent István-éneket tanított meg a jelenlévőknek, majd következtek az őrsök. A háromkúti táborunk sikeresebb tábortűz körüli műsoraiból mutattak be néhányat. A Petres Botond, Bajkó Dorottya és Hompoth Szilárd által levezetett tábortűzi program késő éjszakába nyúlt. A másnapi programok voltak jubileumunk fénypontjai: a délelőtti szentmise után fogadalomtételek következtek, csapatunk négy újonca tett fogadalmat és lett kiscserkész, négy cserkészből pedig rovercserkész lett. Utána két barna nyakkendős tiszteletbeli cserkészt avattunk, Csibi Teréz és Bajkó Attila szülőket, akik önzetlen, kitartó segítő, támogató munkájukkal érdemelték ki ezt. A művelődési házban folytattuk ünneplésünket: ünnepi beszédek, vetítés a csapat múltjából majd a 25 év – 25 beszélgetésben című kiadvány bemutatója következett, amelyet Köllő Zsófia rovercserkész, tanárnő szerkesztett és ő is mutatott be. Ezekből ajándékoztunk régi fenntartó testületi tagoknak, mai egyesületi tagoknak köszönetként, régi és mai cserkészeknek, kiemelve a volt csapatvezetőket: György Hajnal, Benedek Gabriella, Bajkó Róbert, Puskás Tivadar, Mezei Lehel. A csapatvezető Balázs Brigitta Köllő Zsófiának oklevelet adott át abból az alkalomból, hogy húsz éve cserkész. Egy új díj is született: A ditrói cserkészetért díj, amelyet Bardócz Erzsébetnek és Bardócz Ferencnek adott át.
Köszönettel tartozunk az adminisztratív-anyagi segítségnyújtásért a ditrói önkormányzatnak, a Lg. Takó János Egyesületnek.
Jó munkát!
Hompoth Szilárd rovercserkész, Ditró, 20.sz. lg.Takó János cserkészcsapat
[box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]
