Garri Kimovics Kaszparov
Garri Kimovics Kaszparov 1963. április 13-án Garri Vajnstejn néven született örmény anyától és zsidó apától Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban, amely akkor a Szovjetunió része volt. Szülei gyakran oldottak meg újságban megjelenő sakkfeladványokat, ötéves korában Garri egyedül találta meg az egyik feladvány kulcslépését, és apja ekkor kezdte el komolyabban megismertetni a sakkjáték rejtelmeivel. Hétéves korában édesapja meghalt, tizenkét éves korában a Vajnstein nevet anyja saját örmény családi nevére íratta át, egyidejűleg a Kaszparjant az oroszos Kaszparovra változtatva. Hétéves korától a bakui úttörőpalotában foglalkoztak vele, majd tízéves korától – 1973–1978 között – Mihail Botvinnik sakkiskolájában tanult. Csakhamar az exvilágbajnok egyik kedvenc tanítványa lett, akivel külön is foglalkozott, és Kaszparov játékát Aljechinéhez hasonlította.

Sikerek a sakktáblán
1976-ban, tizenhárom évesen Kaszparov Tbilisziben megnyerte a szovjet ifjúsági bajnokságot (9 partiból 7 ponttal), ezzel a valaha élt legfiatalabb bajnok lett. A következő évben ismét nyert, ezúttal már 8,5 pontot szerezve a 9-ből. Nemzetközi sakkpályafutása 1979-ben Banja Lukában kezdődött, a rendezők sok bírálatot kaptak, hogy meghívták a tizenhat éves, Élő-pontszám nélküli sakkozót. Garri azonban bizonyított, 2 pont előnnyel veretlenül nyerte a 15 fordulós FIDE 10-es erősségű nagymesterversenyt! Tizenhét évesen ifjúsági világbajnokságot nyert, melyért nagymesteri címet kapott. Garri Kaszparov a sakkozás tizenharmadik világbajnoka, tizenöt évig királya (1985–2000), húsz évig vezette a világranglistát. Kétszeres szovjet felnőtt bajnok (1981, 1988), Oroszország bajnoka (2004). Nyolcszoros olimpiai bajnok (négy alkalommal a Szovjetunió, négyszer pedig Oroszország csapatával), hat világbajnoki döntőt nyert meg, tizenegyszer választották az év legjobbjává, ezért átvehette a sakkozás Oscar-díját. Nyolcadik linaresi elsősége után 41 éves korában vonult vissza a profi sakkozástól. Megszámlálhatatlan tornagyőzelmével, csodálatos játszmáival, a sakkozás vezérkarával vívott állandó küzdelmével, irodalmi munkásságával, a sakk népszerűsítéséért tett erőfeszítéseivel történelmet írt.

Világbajnoki csaták
Anatolij Karpov és Garri Kasz­parov 1984-es világbajnoki páros mérkőzése sporttörténeti kuriózum volt: a hat győzelemig kiírt döntőn 27 parti után Karpov már 5–0 arányban vezetett, de az utolsó győzelmet nem tudta elérni tizenkét évvel fiatalabb kihívója ellen. Kaszparov 5–3 arányban szépített, ekkor a szinte fél éves (!), 48 partiból álló elcsigázó tortúrába közbeszólt a politika, és a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanes FIDE-elnök – Karpov végkimerüléshez közeli állapota miatt – félbeszakította a mérkőzést. 1985 őszén, az immár 24 játszmára korlátozott új mérkőzést és a trónt Kaszparov nyerte (13–11). Az 1988. évi sevillai világbajnoki döntőben Kaszparov csak az utolsó partiban tudott kiegyenlíteni Karpov ellen, de a 12–12 arányú döntetlennel megőrizte címét. 1990-ben New Yorkban és Lyonban újra megmérkőztek, s megint csak Garri nyert (12,5–11,5). Mivel Kaszparov nem volt hajlandó a FIDE előírásai szerint lejátszani a világbajnoki páros mérkőzést, a FIDE 1993. március 27-én megfosztotta világbajnoki címétől, ő pedig a FIDE-t fosztotta meg a világbajnokság rendezésétől. Létrehozta a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), 1993-ban Londonban Short ellen (12,5–7,5), két év múlva szintén Londonban Anand ellen (10,5–7,5) védte meg címét. Az Anand elleni csatában Kramnyik is segítőtársa volt, aki ellen Kaszparov 2000-ben már „labdába sem tudott rúgni”, a trónját Londonban veszítette el (6,5–8,5).

Szépségdíjas játszma
A második Karpov–Kaszparov világbajnoki összecsapás 1985. szeptember 3-án kezdődött Moszkvában. A szinte fél évet tartó első meccs elhúzódó mivolta miatt a FIDE vissza-visszatért a jól bevált 24 játszmás formához, ahol 12–12 esetén a bajnok megtartja címét. A mérkőzés időpontja egybeesett a Szovjetunió politikai történetének drámai fordulatával, amely ugyanabban az évben, március 11-én kezdődött, amikor Mihail Gorbacsov lett a Szovjet Kommunista Párt főtitkára. A régi rezsim egyértelműen Karpovot favorizálta, Kaszparov azonban közelebb állt a frissen hatalomra jutott reformerekhez, így ezúttal már kétséges volt Karpov politikai támogatottsága. A meccs hét hónappal a maratoni első csata után kezdődött, és a közben eltelt idő alatt a vakmerő ifjú Kaszparov egészen más játékossá vált a korábbi énjéhez képest. Sokat tanult a Karpovval folytatott 48 parti alatt, Karpov később félig viccesen azt nyilatkozta, hogy 48 ingyenleckét adott a kihívójának. Kaszparov győzelemmel kezdett, de Karpov a 4. és az 5. játszmában precíz játékkal átvette a vezetést. A 11. partiban Garri vezéráldozattal kiegyenlített. A tizenhatodik játszma 7,5–7,5 döntetlen eredmény mellett kezdődött. A sötéttel játszó Kaszparov, egyik segítőtársa, Adorján András javaslatára megjátszotta Dely Péter gyalogáldozatát (8…d5!?), a pozíciós stílushoz szokott Karpov a változatok sűrűjében nem találta meg a kiegyenlítést és veszített. Kaszparov maga a játékban elért csúcsteljesítményeként beszélt róla később. A belgrádi Chess Informant 1996-ban rendezett szavazásán ez a játszma lett a 64 kötet legjobbja. Aztán Garri sötéttel az utolsó, 24. partit is megnyerte, és ezzel 13–11 arányban 22 évesen a sakktörténet legfiatalabb, tizerharmadik világbajnoka lett.

Politikai pályán
Kaszparov 2005. március 10-én a linaresi verseny alkalmával jelentette be, hogy felhagy a sakkal, és politikával, illetve írással fog foglalkozni. Létrehozta az Egyesült Civil Front mozgalmat és csatlakozott a Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját ellenző A Másik Oroszország koalícióhoz, melynek 2007-ben elnökjelöltje lett. A rendőrség több alkalommal előállította Putyin-ellenes tüntetéseket követően. Majd 2013-ban a vezetőségből kilépett, bejelentette, hogy elhagyja Oroszországot és a Putyin elleni harcot a nemzetközi színtéren folytatja. 2011 óta vezetője a New York-i székhelyű Emberi Jogi Alapítványnak. 2014-ben elindult a FIDE-elnökválasztáson, de alulmaradt Kirszan Iljumzsinovval szemben.

Találkozásom Kaszparovval
A debreceni Aranybika szállóban 1992 novemberében rendezték a 10. Sakkcsapat Európa-bajnokságot, melyen Oroszország győzött Ukrajna és Anglia előtt. Az országok részvétele tekintetében a rekordot is a debreceni Eb tartja, amelynek nyílt versenyén 41 ország 204 versenyzővel, az első női versenyen pedig 38 ország 112 versenyzővel képviseltette magát. A győztes orosz csapat éljátékosa, Garri Kaszparov FIDE-világbajnokként első alkalommal járt Magyarországon. A budapesti repülőtéren állami limuzin várta, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy csapattársaival együtt busszal utazzon Debrecenbe. A rendezvényt 150 sakk-készlet kölcsönzésével segítettem, cserébe Hosszú Attila székelyudvarhelyi cége (Ati Kft.) a főbejáratnál helyezhetett el reklámtáblát. A titkári munkámat több nyelvet beszélő, de a sakkjáték rejtelmeit nem ismerő tíz csinos hölgy segítette. Megérkezése után Kaszparov egy sovány férfi kíséretében belépett a titkárságra, angol nyelven sakkot és táblát kért a szobájába. A sakkozókat nem ismerő hölgyek a furcsa kérés hallatán tanácstalanul néztek egymásra, de a feszültséget feloldva egy Biró-sakkal mentettem meg a helyzetet. Kaszparov megköszönte, a szobájába ment, én pedig arra gondoltam, hogy egy sakkommal kevesebb van. Azonban az utolsó forduló befejezése után Kaszparov személyesen hozta vissza a kölcsönkért felszerelést. Gesztusát értékelve neki ajándékoztam, ő pedig a nálam lévő 1993-as Ati-sakktorna kiírására adott egy autogramot és a sokáig legerősebb hazai versenyen (Székelyudvarhelyen FIDE 12-es erősségű torna jött össze 1993-ban) való indulását latolgatta. Kaszparov „árnyéka”, az 50 kilónyi súlyú holland testőre – akiről azt hittük, hogy szeles időben követ kellene hordjon a zsebében – feketeöves karatés volt…

Karpov–Kaszparov – Szicíliai védelem

1.e4 c5 2.Hf3 e6 3.d4 cd4 4.Hd4 Hc6 5.Hb5 d6 6.c4 Hf6 7.H1c3 a6 8.Ha3 d5!? (Dely Péter nagymester 1965 tavaszán Honfi Károly ellen alkalmazta először a budapesti U20-as magyar bajnokságon, innen kapta a Dely-csel elnevezést. A gyalogáldozat nem teljesen helyes, de felkavarja az állóvizet.) 9.cd5 ed5 10.ed5 Hb4 11.Fe2 (A 12. partiban 11.Fc4 Fg4 12.Fe2 Fe2 13.Ve2+ Ve7 14.Fe3 Hbd515.Hc2 He3 16.He3 Ve6 17.0–0 Fc5 18.Bfe1 0–0 történt, és döntetlenre adták.) Fc5 12.0–0?! (Karpov és csapata nem találta meg az erősebb 12.Fe3! folytatást.) 0–0 13.Ff3 Ff5 14.Fg5 Be8! 15.Vd2 b5! 16.Bad1 Hd3! 17.Hab1? (17.d6! Vd6 18.Fa8 Ba8 minőségnyerés tartaná az egyensúlyt.) h6! 18.Fh4 b4 19.He4?! Fd6 20.Fg3 Bc8 21.b3 g5! 22.Fd6 Vd6 23.g3 Hd7! 24.Fg2 (Világos vezért veszít 24.Hb2 Vf6! 25.Hd3 Fd3 26.Vd3 He5!! után.) Vf6! 25.a3 a5 26.ab4 ab4 27.Va2 Fg6! 28.d6 g4 29.Vd2 Kg7 30.f3 Vd6 31.fg4 Vd4+ 32.Kh1 Hf6! 33.Bf4 He4 34.Vd3 Hf2+ 35.Bf2 Fd3 36.Bfd2 Ve3!! 37.Bd3 (Karpov megelégedettnek látszik, mert elegendő anyagot nyert a vezérért, azonban hatalmas meglepetés éri. Lásd az ábrát!) Bc1!! (Derült égből villámcsapás!) 38.Hb2 (38.Be3 Bd1+ 39.Ff1 Be3 40.Kg2 Bb3 után világos állása szétesik.) Vf2!! 39.Hd2 Bd1+ (39…Be2 után gyorsabb matt lenne.) 40.Hd1 Be1+ és Karpov feladta (0–1), mert 41.Hf1 Bf1+ 42.Ff1 Vf1 után mattot kap.