erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
A dák félelem
Nemrégiben értékes nyakéket – torques – talált egy hivatásos kincsvadász Madéfalva közelében, amelyet a szakértői vizsgálatok szerint dákok hagytak hátra. A hírre rengetegen reflektáltak, sokan pedig egyenesen rossz szemmel nézik a lelet előkerülését, és rosszindulatúságukban, illetve tudatlanságukban mindenfélét írogatnak, áltudományos magyarázatokkal jönnek.
Pedig ideje volna már felnőni és elfogadni végre, hogy igenis Erdélyben, Székelyföldön éltek dákok, itt temetkeztek, itt voltak a váraik, mint ahogy a későbbiekben a különböző germán népek, a szlávok vagy épp az őseink is, egyszer s mindenkorra hagyatékukkal erősítve a helyi kulturális örökséget. Az előbbiekre számos régészeti lelet utal. E leletek datálására, továbbá népekhez való kötéséhez számos mód van: az anyagi kultúrától elkezdve akár a temetkezési szokásokkal befejezve, hogy a paletta teljes körét most ne írjam le. És ebben a régészek a jártasak, akik ezt tanulták és megszerzett tudásukat ásatások garmadával bővítették.
Értem én, hogy mi az ellenérzések oka, de jó volna ezeket levetkőzni, és nem olyan áltudományos magyarázatokat kreálni, mint amelyekkel egyesek operálnak. És itt két kedvencet had említsek meg: „a megtalált torquest valójában a 80-as években Szentegyházán öntötték” vagy „a dákok a Kárpát-medencét belakó magyar nyelvű népek egyik törzse volt”. És még lehetne sorolni a hasonló kommentárokat, mind a magyar, mind a román oldalról.
Csak ajánlani tudom mindezeknek, hogy mielőtt írkálnának mindenfélét, tájékozódjanak, olvassanak szakirodalmat. Ellenkező esetben úgy járunk, mint a 70-es vagy a 80-as években, amikor a kommunista rendszert kiszolgáló történelemkönyvekben azt írták, hogy Dózsa György a munkásosztályt képviselte, aki fellázadt a kizsákmányoló kapitalista uralom ellen…
Darvas Attila
