„Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7) – ez a bibliai idézet volt a mottója a szeptember 5–12. között megszervezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. A budapesti katolikus világesemény utolsó két napjára Erdély különböző tájegységeiről mintegy nyolcszáz személy utazott vonattal, de számos településről autóbuszokkal is érkeztek a magyar fővárosba. Riportomban az erdélyiek legemlékezetesebb pillanatait elevenítem fel. A csíkszeredai vonatállomáson gyülekeztek a múlt pénteken este a csíkszéki zarándokok, akikhez jómagam is csatlakoztam. A Corona Intercity járatra várakoztunk, közben erőteljes lelkesedés és hatalmas kíváncsiság sugárzott az arcokról. A rekordhosszú vonat megérkezése után elfoglaltuk helyeinket a vonatkocsik fülkéiben. A jegyem két hozzám hasonló korú lány és egy ismerős srác melletti helyre szólt. Mondanom sem kell, hamar megtaláltuk a közös hangot. Néhány órányi kellemes csevej után úgy döntöttünk, alszunk, hogy amennyire lehet, pihenten érkezzünk Budapestre. A reggeli órákban Böjte Csaba ferences szerzetes és Homolya Róbert, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója kopogott be minden fülkébe. Csaba testvér úgy fogalmazott, ezúttal nem a jegyeket, hanem a kedélyeket ellenőrzik. – Úgy látom, kedély szempontjából mindenki érvényesen utazik és csak jókedvű, vidám emberek vannak itt. Nagy dolog az, hogy ennyien elmehetünk és tényleg részt vehetünk ezen a nagy ünnepen. Ferenc pápa meghívott az általa celebrált szentmisére, amely egyben az alapítványunk neveltjei számára tanévnyitó is. Gondolom, hogyha Ferenc pápa tartja a Veni Sanctet (szerk. megj.: Szentlélek segítségül hívása), akkor kilencesnél, tízesnél rosszabb jegye senkinek sem lesz az új tanévben – mondta érdeklődésemre a ferences szerzetes. Homolya Róbert, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója arra a kérdésemre, hogy mekkora kihívást jelent közel nyolcszáz zarándok utaztatása, azt mondta, a Corona Intercity soha nem közlekedett még ennyi kocsival. – Mindenképpen kihívás volt az utaztatás megszervezése. Számunkra a legfontosabb, hogy mindenkit biztonságosan és kényelmesen el tudjunk szállítani Budapestre, és ugyanúgy haza is. Ehhez a Corona Intercity-hez 12 kocsit csatlakoztattunk, jelenleg 15 kocsiból áll, 673 erdélyi zarándokot utaztatunk. Az Ister EuroNight szerelvénnyel 98-an jöttek, tehát összesen 771-en utaznak a két vonaton, és ahogy Csaba testvér mondta, valóban a kedélyeket ellenőrizzük. Nagyon-nagyon jó látni, és boldogok vagyunk, hogy mindenki mosolyog, valamennyit tudott pihenni az éjszaka – mondta Homolya. A Keleti pályaudvaron többek között Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára üdvözölt bennünket. Onnan az Eötvös Loránd Tudományegyetem óbudai Márton Áron Szakkollégiumába (egyetemista éveim egyik kedvenc helyére) szállítottak. Ebéd után a zarándokok egy részét a Kandó Kálmán Kollégiumban szállásolták el, hiszen nem jutott már hely mindenkinek abban az épületben. Amúgy többször is beugrott a kérdés: vajon lett volna jobb (és nem azért, mert lerobbant, hiszen az elmúlt évben renoválták az épületet), méltóbb hely számunkra arra az egy éjszakára, mint népünk egykori főpásztoráról elnevezett kollégiumban!? Délután részt vettünk a Kossuth téren az Erdő Péter bíboros bemutatta szentmisén, majd a Hősök teréig tartó fáklyás körmeneten. Már a nap is szentült, amikor a több tízezer zarándok felsorakozott az Oltáriszentség mögött. Az erdélyiek a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia zászlóját követték. Igen, kígyózó sorokban – de nem kígyók kígyóztak –, énekelve-imádkozva vonultunk a főváros utcáin, majd az Andrássy úton. Útközben gyakran felcsendült a NEK himnuszának refrénje: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!” E két sor éneklésének hallatán még a legbulisabbnak számító helyen, azaz a Deák Ferenc téren is dermedt csend és rendkívüli béke honolt. Az Oltáriszentség láttán a legjobban siető nagyvárosi emberek is lelassítottak, így találkoztak a Gondviselővel. Vasárnap korán reggel indultunk előbb csak a Kossuth térre, onnan a Hősök terére. A biztonsági ellenőrzést követően a Bajza utca sarkára kiérve, már láttuk, hogy miként érkezik Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárószentmiséjére. „Magyarország! A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, / Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga!” – hívta fel a hívek figyelmét Krisztus követésére a Szentatya. A lelki töltekezés után a Keleti pályaudvaron gyülekeztünk, majd a hazaútra indultunk. „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt. 87,7) – ez a bibliai idézet volt az 52. NEK mottója, amelyről mindig eszembe jut, amikor az első moldvai utam során a teheneket terelgető idős bácsival találkoztam. Azt mondta: „Nincs sok időm beszélni, mert menek a küpükhöz.” A zarándokok csillogó szemeit látva és élményeiket hallva kijelenthetem, a NEK valóban lelki „itató” volt. Az értékekben megroggyant világunkban bátran merjünk a Forráshoz menni.

Biró István