borús égbolt
Zsizsikek közt
Nem szívesen veszek paszulyt üzletben vagy piacon, de egy évben egyszer mégis elengedhetetlen, mert a zakuszkát el sem tudom képzelni bab nélkül. Legutóbb egyenesen három kiló paszulyt vásároltam a megyeszékhely piacán, magyarul beszélő eladónőtől, aki váltig s agyba-főbe dicsérte az amúgy jó áron adott hüvelyest, s külön kitért arra, hogy zakuszkához ipari mennyiségben vásárolták asszonytársaim. Úgy érezve, hogy íme, milyen jó vásárt kötöttem, hazamentem, s azonnal be is áztattam két kilót. Nem kellett megvárnom a másnap reggelt ahhoz, hogy a felszínen úszkálni kezdjenek a bogarak, s rájöjjek, hogy zsizsikes az egész. Nem tudom, hogy a tyúkok szerették-e, de elfogyott. Készültem a maradék mennyiséget visszavinni, de következő alkalommal nem láttam a hölgyet a piacon, s aztán gondoltam, egye fene, inkább megírom. Ehhez elolvastam a neten, hogy milyen sokfélék lehetnek a zsizsikek: lisztbogarak, kenyérbogarak, tolvajbogarak, dohánybogarak, gabonazsizsikek, babzsizsikek, borsózsizsikek is veszélyeztethetnek. S még az emberzsizsikről nem is szóltam, a más húsán élősködő, furkáló, szégyentelen, s szapora kártevőkről: az átverős székely mesterekről, a drága pénzért gyér szövésű, térdesedő szőttest készítő „népművészekről”, az egy huzamban selejtet termelőkről, a romlott húst árusítókról, a tejtermelőkről, akiktől olyan házi tejet vásároltam, aminek felfőzéskor fekete lett a föle. Igazából nem tudom, mit lehet mindezekhez szólni, mit lehet ellene tenni? Felháborodottan leteremteni az eladót, a gyártót, visszavinni, cirkuszolni, fogyasztóvédelemhez menni, multinál vásárolni lefölözött tejet, vegyszerezett babot, turkálóban vásárolt farmernadrágban járni… és kiábrándulni, kiábrándulni.
Daczó Katalin
