A tó 2011-ben még 6,2 méter mélységig áttetsző volt, jelenleg ahol legtisztább a víz, ott 1,35 méter mélyre lehet látni, de akad ahol csak 85 centiméterig átlátszó a víz – ismertette lapunkkal a Szent Anna-tó vízminőségének állapotát minap Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője. Ottjártunkkor azt is megtudtuk, hogy az elmúlt nyáron próbálták lehalászni a tóban túlszaporodott ezüstkárászt (Carasius gibeliot), ám sikertelenül, így hamarosan újabb módszerrel próbálkoznak. Egyébként a víz minőségének romlása, nem arányos a vulkanikus tavunk látogatottságával, hiszen még mindig népszerű turisztikai csomópontnak számít. Erről mi magunk is megbizonyosodtunk. Hűvös, szeles őszi időben érkeztünk fotós kollégámmal minap a Szent Anna-tóhoz. Megérkezésünkkor Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője és hűséges, barátságos cimborája, azaz Maszat nevű kutyája fogadott bennünket a tótól néhány száz méterre kialakított parkolóban. Onnan a tó közvetlen környezetébe igyekeztünk, hogy annak állapotáról beszéljünk és megfigyelhessük, épp milyen a víz minősége. Mint ismeretes, az elmúlt közel tíz évben jelentősen romlott az ország egyetlen vulkanikus tavának vízminősége. A problémát a tóban elszaporodott ezüstkárász (Carasius gibeliot) okozza. A helyzet aggasztó és sürgős beavatkozást igényel, állapították meg korábban különböző felmérések alapján a kutatók. – Az a legnagyobb gond, hogy felborult a tó szervesanyag-háztartása. Különben mindig attól is volt csodálatos a Szent Anna-tó, hogy amióta létezik, megvolt az a nagyon kényes egyensúly, amely a kráter növényzetének szerves anyagát úgy tudta kezelni, és úgy volt kordában tartva, hogy a tó mindig kristálytiszta maradt. Az öntisztulási folyamat a 2010-es évek elején borult fel – mutatott rá vendéglátónk. Megtudtuk: a tó végső veszélye – hogyha nem tudják lehalászni az említett jövevénypontynak is nevezett vízi állatokat –, beposhad. – A tó 2011-ben még 6,2 méter mélységig áttetsző volt, jelenleg ahol legtisztább a víz 1,35 méter mélyre lehet látni, de akad ahol csak 85 centiméterig átlátszó a víz. Egyébként nincs bizonyíték arra, hogy az ezüstkárászt ember telepítette bele, viszont a tudomány szerint a vízi madarak sem hordozzák nagyon az ikrákat, még a székletükben sem. Ennek mindössze két ezrelék az esélye, ami nagyon csekély – hangsúlyozta Dósa Elek Levente. Rámutatott, miután a bürokrácia útvesztőit megjárták, és megkapták a szükséges engedélyeket az ezüstkárász lehalászására, júniusban varsákat helyeztek el a tóban, ám ez a módszer nem hozta az elvárt eredményeket. Jelenleg a Természetvédelmi Területek Országos Hatóságától (ANANP) várják az újabb engedélyeket a kopoltyúhálós lehalászásra, így várhatóan október közepén újra megpróbálják eltávolítani a tóból a kárt és „kórt” okozó fajt. Csak természetesen A Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője arra is rámutatott, hogy az algaprobléma megszüntethető lenne alternatív módszerekkel, de mint fogalmazott: a különböző vegyszerek konkrét hatását nem ismerik, ezért óvatosak és kitartanak a természetbarát megoldások mellett. – Rengeteg kritika ér minket amiatt, hogy betiltottuk a fürdőzést, a tó melletti piknikezést, illetve a nem kijelölt ösvényeken kívüli sétálást, de ezek valóban csak a helyzetet súlyosbították – részletezte Dósa Elek Levente. Kiemelte: a csónakázás nem ártalmas a tó vízminőségére. Az evezős bárkákat tavasszal vízre engedik, és amikor fagyni kezd, akkor veszik ki, így azok alján sem kerül semmilyen káros anyag a tóba. A bemosódás is jelentéktelen, a tó partján csak néhány helyen látszik a folyamat nyoma. – Az aszfalttal burkolt út megszakítja az összefüggő erdőt és az átereszeknél megjelennek a vízmosások, emiatt akad némi hordalék a tó partján, de ismétlem, nem ez a legnagyobb veszélye a tónak. A bemosódás természetes folyamat, a feltöltődés törvényszerűség, de ebben az esetben is kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban van az erdő – mondta vendéglátónk, miközben a stéghez sétáltunk a nyáron vízre tett motoros tutajhoz. Útközben azt is megtudtuk, a tó legmélyebb pontja 7,2 méter (nagyjából ugyanannyi, mint amennyit 1903-ban mértek), és ezt az adatot egy hónappal ezelőtt egy lengyel kutatócsoport is megerősítette. Tutajozás közben mi magunk is meggyőződhettünk arról, hogy mennyire sürgős az ezüstkárász lehalászása, hiszen a süvítő szélben bármerre kanyarodtunk, a tó színe mindenütt zöld volt. A kevés szélcsendet kihasználva próbáltunk meg kikötni, de a stéghez közeledve ismét „feltámadott a tenger”, így a kalandos, de teljesen biztonságos kikötés negyedjére sikerült. [caption id="attachment_132543" align="aligncenter" width="696"] Dósa Elek Levente. A vízszint rendben, a víz átlátszósága alacsony[/caption] Kedvelt turisztikai hely Ezután utunk a tó szomszédságában lévő Szent Anna-kápolnához vezetett, közben turisták tucatjai fotózkodtak. Dósa Leventétől megtudtuk, hogy a kirándulóhelyen a járvány előtti időszakhoz képest alacsonyabb volt a turistaforgalom, de a környéken még így is az egyik leglátogatottabb hely volt a krátertó. – Egy kicsit visszaesett a látogatottság, de nem olyan nagymértékben, mint a térség turizmusa. Ez nagyjából annak is betudható, hogy a Szent Anna-tó egy turisztikai gyűjtőpont. Tusnádfürdőn és Bálványoson kevesebben vannak, de a tágabb térség átutazó turistái idejönnek. Elképzelhető egy átlagos évben jelentősen nagyobb lett volna látogatottság, de így is akadt bőven turista – mondta vendéglátónk. Arra is rámutatott: a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vénasszonyok nyarán, amikor a kráter több millió színbe öltözik, ismét megnő a turistaforgalom, és alkalmanként fotósok hada igyekszik megörökíteni az ősz legszebb pillanatait. Sétálás közben azt is megtudtuk, a természetvédelmileg szigorúan védett Mohosban tovább zajlik a bogártámadás, rengeteg újonnan kiszáradt fa van. – Pillanatnyilag az az álláspont, hogy kell hagyni a természetnek, hogy kövesse az útját. Az említett problémát leszámítva szenzációs az állapota a tőzeglápnak. Az idei év nagyon csapadékos volt, ez jót tett a rezervátumnak – hangsúlyozta a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője. A Mohosba egyébként továbbra is kizárólag csak idegenvezetővel lehet belépni. Mindennap 9 óra 15 perckor indul az első csoport és óránként bárki részesülhet a nem mindennapi látványban és élményben. Barangolásunk végén azt is megtudtuk, hogy a 26 személyt (nyáron egyetemistákat is) foglalkoztató turisztikai szolgáltatásokat működtető cég alkalmazottai a nyári szezon végén egy keveset felszusszanhatnak, de közben már készülnek a téli idényre. Olyankor turisták százai érkeznek a tóhoz, akiknek felejthetetlen szánkózási élményt biztosítanak. – Lent a tó partján szánkóvonatokra szállhatnak fel a turisták és onnan felvontatjuk őket, nyugis tempóban, hiszen nem a száguldáson van a lényeg, hanem az élményen. Az a tapasztalatunk, hogy ezt nagyon kedvelik a turisták, nagyon vagány, amikor két sorban hét-hét szánkó kanyargózik itt az erdőben – mondta Dósa Levente. Megjegyezte: a szánkós szolgáltatásukat az előttünk álló télre biztonságosabbá teszik, a szánkókat olyan platformra helyezik, amelyen még stabilabban fognak állni, mint eddig, és amelyről senkinek nem tud majd lecsúszni a lába, illetve a Svájcból hozott szánkókon kapaszkodók is vannak. Az egyesület ügyvezetője lapunknak azt is elárulta, hogy amennyiben hideg tél lesz és annyira befagy a tó vize, hogy biztonságos és alkalmas lesz a korcsolyázásra, akkor arra az esetre is igyekeznek megfelelő körülményeket teremteni. A kráterben már régen nincs hőség a vulkán miatt, de ennek ellenére számtalan szívet-lelket melengető élményt rejteget még az őszi, szeles hűvös napokon is. S mióta öko-büfét és három medvebiztos kukát helyeztek el a tó partján, és nincs ételhulladék szétszórva, így a medvék is csak néhanapján tévednek a kirándulók közelébe. A csodákért nem kell messze mennünk!

Biró István