A május 16-i kormányülésen Viorica Dăncilă kormányfő bejelentette, hogy ígéretéhez, ígéretükhöz híven elfogadásra kerül ama sürgősségi kormányrendelet, amely révén gyakorlatba ültetődnek a bérezési törvényre vonatkozóan ama módosítások, amelyekről megegyeztek a szakszervezetek képviselőivel. Sajnos szokásához híven némileg zavarosan fogalmazott, amikor azt hangoztatta, hogy „egyes előírások tisztázása végett a mai elfogadott dokumentum előirányoz egy egész sor intézkedést az egészségügy terén tevékenykedő alkalmazottak részére”. Egyrészt, amikor a fentieket mondta, az a kormányrendelet még nem volt elfogadva, másrészt kicsit kakafóniának tűnik, egyes „előirányzatok tisztázása egy sor intézkedés előirányzása” révén. Továbbá arra is utalt, hogy „az alapbérek összköltségéből kikerül, legalábbis egyes esetekben, a 30%-ot kitevő mozgórész kiszámításánál az ügyeleti pótlék. Ugyancsak nehezen értelmezhető, hogy mit is akart mondani, amikor erre az állítólagos előirányzatra utalt. Megemlítette továbbá azt is, hogy a sürgősségi kormányrendeletbe bekerül(t) olyan előírás is, amely értelmében a tanügyi rendszerben is megemelkednek a bérek, mármint egyes funkciókat illetően. A sürgősségi kormányrendeletet az aznapi kormányülésen el is fogadták, s az a Hivatalos Közlöny május 22-i számában jelent meg. A 2018/41-es sürgősségi kormányrendeletről van szó. Az máris hatályba lépett, ám annak kapcsán azt is megemlítenénk, hogy annak idején szó volt arról is, hogy módosítani kell, illetve ki kell egészíteni az egészségügyi szektorban alkalmazandó pótlékokra, kompenzációkra, illetményekre és más bér jellegű juttatásokra vonatkozó szabályzatot is, azt, amelyet a 2018/153-as kormányhatározattal hagytak jóvá. Ez egyelőre nem következett be, és szakelemzők meglátása szerint nehéz lesz az egészségügyi szektorban a bérezés rendbetétele a szóban forgó kormányhatározat módosítása nélkül. De ha már itt tartunk, megemlítendő az is, hogy a most megjelent és hatályba lépett sürgősségi kormányrendelet egyik előírásában közvetett értelemben, de érthetetlen módon utalás van a kerettörvény 23. szakaszára, arra, amely értelmében kormányhatározattal kell megállapítani minden egyes minisztérium javaslatára azokat a munkahelyeket és személyzeti kategóriákat, valamint a munkafeltételekre nyújtandó pótlékok konkrét nagyságrendjét, amelyekre jogosultak az alkalmazottak. A kormányrendeletben viszont arra utalnak, hogy a fő hitelutalványozók esetében nem lehet túllépni azt az értékhatárt, amelyet előír a 23-as szakasz. Igen ám, de a 23-as szakasz nem erről ír, pontosabban nem erről szól… Kompenzálás Emlékeztetnénk arra, hogy a szakszervezetekkel arról is megegyeztek a kormány képviselői, hogy mindazon nettó jövedelmek esetében, amelyek az egészségügyben a februári szinthez képest csökkentek, a különbözetet kompenzálni fogják. Erre vonatkozóan a közszférai egységes bérezési kerettörvény, a 2017/153-as törvény 38-as szakaszába beépült egy újabb bekezdés, s annak értelmében amennyiben 2018 májusától a törvény alapján nyújtott nettó bérjövedelmek kisebbek, mint a februárban realizáltak, akkor átmeneti jelleggel egy kompenzáló összeg nyújtható, amely révén fedezni kell a különbözetet, már amennyiben az érintett személy ugyanolyan feltételek közt fejti ki tevékenységét, mint február hónapban. Ugyanakkor a kompenzálást jelentő összeg nem foglalandó bele a havi bérbe, és arra nem kell tekintettel lenni, amikor megállapítják a pótlékok értékhatárára vonatkozó felső értékhatárt. Majd következik egy nehezen értelmezhető mondat: „A kompenzálási összeget havonta kell megállapítani mindazon periódusra vonatkozóan, amely során az annak nyújtására vonatkozó feltételek teljesítődnek.” Az világos, hogy ennek a kompenzálásnak átmeneti jellege van, de az már kevésbé, hogy meddig is fog részesülni a kompenzálásban az az érdekelt/érintett alkalmazott. Igen, mert igen képlékeny megfogalmazás azon feltételek megléte, amelyektől függ ennek a kompenzáló jellegű összegnek a folyósítása. És ezt mondjuk annak okán is, hogy az egészségügyben kivételes módon már az idei esztendőtől alkalmazandók azok a bérszintek, legalábbis egyes személyzeti kategóriák esetében, amelyek a közszférai szektor többi szegmensében csak a 2022-es esztendő folyamán válnak hatályossá. A kormányrendelet értelmében továbbá az egészségügyi szektorban kibővült azon funkciók köre is, amelyek esetében az alapbér bizonyos százalékarányban megemelkedik, úgy, ahogy az fel van tüntetve a kerettörvény II-es mellékletének I-es fejezetének 1.4.-es táblázatában, nevezetesen 15-ről 17-re. Valamelyes bérkiigazítás Amint már arra utaltunk, a tanügyi hálózatot is érinti, legalábbis részben, a most hatályba lépett sürgősségi kormányrendelet egyik-másik előírása. Az újdonságok között említhetjük meg azt, hogy az állami főiskolai oktatásban foglalkoztatott személyzet részesülhet úgynevezett élelmezési illetményben, de csak abban az esetben, ha arra anyagi fedezetet biztosítanak az adott egyetemek saját bevételei. A kerettörvény 38-as szakaszának egyik előírása értelmében 2018. március 1-től kivételes módon 20%-kal megemelkedett februárhoz képest a didaktikai funkciókat betöltő személyzet havi bruttó bére. Májustól a szóban forgó béremelésben részesülni fognak a főtanfelügyelői, főtanfelügyelő-helyettesi, a szaktanfelügyelői és a tanfelügyelői funkciókat betöltő személyek is ebben a béremelésben. Ugyanakkor az iskolai egységek főkönyvelői és főtitkárai esetében a 2022-re előirányzott bérszinteket megemelték. Szerény meglátásunk szerint a mostani sürgősségi kormányrendelet csak esetenkénti „tüneti kezelést” jelenthet, és semmiképpen sem „gyógyírt”, arról nem is beszélve, hogy a jogszabály szövegét alaposan átolvasva nem szembesültünk egy olyan előírással, amelyről beszélt a kormányfő, nevezetesen azzal, hogy a „teljes bérköltségek 30%-át kitevő mozgórész kiszámításánál el kell tekinteni az ügyeleti pótléktól”. És még egyszer hangsúlyoznunk kell: nincs szó ugyan egy terjedelmes jogszabályról, ennek ellenére annak megszövegezése nem nevezhető sem szabatosnak, sem egyértelműnek, sem közérthetőnek. Hecser Zoltán