havazás
Volt egyszer egy…
…harisnya. Személyes harisnyatörténeti adalékom 1990 nyarán a gyergyóborzonti Kereszttátihoz címzett fogadóhoz kötődik, ahol akaratlanul kihallgattam a szomorú szemű turistavezető helytörténeti kiselőadását. Amikor odáig ért, hogy Székelyföldön a férfiak székely harisnyát viseltek, valaki tudálékosan kijavította: „nadrágot”. Hááát!? – mondta udvariasan, és megvárta, hogy a többiek lepisszegjék a közbeszólót.
Varjú Elemér (1873–1944) A magyar viselet a középkor végén című tanulmányában hangsúlyozza, hogy a középkorban – harisnya vagy nadrág – a két szó ugyanazt jelentette. A 15. században tulajdonképpen egész Európában azonos viselet, írja: „a szárait a század végéig még nem varrták össze, a hasítékból kilátszott a rövid alsónadrág, a berhe, vagy más néven a rejtő, de szokásban volt ennek elfedése is egy elöl, hátul az övbe tűzött kendővel. A harisnya felerősítésére szolgáló keskeny derékkötőt szalagszíjnak, vagy nem célzatosság nélkül: kacérszíjnak mondták.” Ami azt illeti a „rejtő” is elég célzatos volt kedves pajzánságával. Sajnos Varjúnak semmilyen véleménye nincs a székely harisnyáról. Művelődéstörténészek a nadrág eredetét az ókori lovas nomád népeknek tulajdonítják, ez természetes feltételezés, hisz elég furának tűnik elképzelni is, hogy a csípőtől térdig vagy bokáig leffegő „szárnyakkal” lovagolni lehetett, és vegyük hozzá még a téli mínusz fokokat is. Ezek a lovaglónadrágok (harisnyák) bőrből, nemegyszer szőrméből készültek. Ma már csak érdekességnek számít, hogy a posztó nagyon sokáig a legdrágább kelmék közül való volt. Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen ma sem olcsó. Kőváry László (1819–1907) Viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából című könyvében egy 16. századi árjegyzéket közöl, ami szerint tizenötféle posztó között megjelenik a „brassai, kék, szederjes”. Kőváry szerint Erdélyben az első posztót 1546-ban gyártották. „A kiváltságos osztálynál – írja– jókor általánossá lett, míg a népnek a nemzeti fejedelmek alatt is tiltva volt. A hajdankorban, mikor a posztó még drága s a kéjelemhajhászat [kényelemhajhászás] nem nyomá úgy a kedélyeket, felső öltönyeink egy része bőrből vala.” Posztónadrágról itt sem esik szó.
Keresgéléseim közben, ami távol áll a tudományos kutatástól, rengeteg egymásnak ellentmondó és homályos adatra bukkantam. A tanulmányírók többnyire megegyeznek abban a feltevésben, hogy a magyarok – lovas nép lévén – történelme során a nadrág, mai értelme szerint, mindig alapvető ruhadarab volt, Nyugat-Európában azonban csak a 16. század óta általános a használata. Bevallom, nehéz elképzelnem a posztó és zsinórozás előtti székely férfiviseletet. Tény, hogy a Magyar Értelmező Szótár csak székely harisnyáról beszél, székely nadrágot nem ismer, tájnyelvi szóként jelöli, és a nadrággal magyarázza: „durva, fehér házi posztóból készült, testhez álló, hosszú, szűk nadrág, székely férfiviselet” neve. Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tára szócikkében1568-ból való a harisnya első erdélyi írásos adata, ványolt posztóból készült nadrág értelemben. A nyelvészek nadrág szavunkat az ószlávból eredeztetik, a rajta tartani, feszesre húzni igéből. Jött aztán a pantalló kifejezés, olasz kölcsönszóként határozzák meg: az olasz utcai, vándorkomédiák állandó figurájának, Pantalone velencei kalmárnak nevére és az általa viselt hosszú nadrágra utal. Van aztán gatya és bugyi is a nadrágok között – az utóbbit nem illendő emlegetni, pedig éppen csak a buggyos nadrág rövidítése. Modern találmány a harisnyanadrág – termékként és szóként is. Az előzőek fényében a szóösszetételt akár értelmetlennek is mondhatnánk, hiszen nem más, mint: harisnyaharisnya, vagy nadrágnadrág, ám 1959-re, amikor Allen Grant amerikai harisnyagyáros piacra dobta, és magyarul is meg kellett nevezni, a magyar nyelv fejlődése már elkülönítette és pontosan meghatározta a harisnya és a nadrág jelentését. Úgy félszázada történt, de akkor még fontos volt magyarítani a szavakat (is).
A fentieket csak azért írtam meg, mert nemrég egyik ismerősöm sírva-nevetve mesélte, hogy Magyarországon jártában-keltében valaki a „székely harisnyanadrágról” kérdezte őt. Sopánkodtunk egy ideig, de azzal maradtunk. Kedves Olvasóm! Engedd meg, hogy levonjak egy tanulságot: olykor-olykor mi pofozzuk félszegre anyanyelvünket, de néha – mint egy kalandfilmben vagy szappanoperában a szenvedő hős – az anyanyelvünk üt vissza akkora erővel, hogy foroghatunk körbe-körbe, s ki is vetkőzünk közben abból az öltözetből, ami (Kőváry pátosza szerint) „regebeli bűvöltöny, mely aluszékonyból tűzrőlpattantat, a gyávából férfiast s még a félénkből is vitézt tesz”. Én csak annyit tehetek, hogy bizton állíthatom, a székely harisnya nem nadrág, nem pantalló, nem gatya és főleg nem harisnyanadrág.
Kozma Mária
.jpg)
.jpg)
