Amint arról már múlt pénteki lapszámunkban hírt adtunk, január 3-án a Hivatalos Közlönyben megjelent az idei állami költségvetésre vonatkozó 2018/2-es törvény, valamint az állami társadalombiztosítási költségvetésre vonatkozó 2018/3-as törvény. Az azok tartalmazta előirányzatok tekintetében a kormánykoalíció vezetői, s mindenekelőtt Tudose kormányfő optimizmusának adott hangot, azt állítva, hogy Románia jelenkori történelmének a legjobb költségvetését sikerült kidolgozniuk, s ilyen összefüggésben azt is nyomatékolta, hogy a 2018-as esztendő a közszférai beruházások éve lesz. Nem így látják az ellenzéki parlamenti pártok honatyái, de a gazdasági-pénzügyi szakelemzők jelentős hányada sem. A törvény kihirdetésekor sajtóközleményt hozott nyilvánosságra az államelnök is, aki ugyancsak szépszerivel fogalmazott meg fenntartásokat, aggályokat, azt hangoztatva, hogy egyes előirányzatok sérülékenynek ígérkeznek. Egyes hazai és külföldi megfigyelők szerint Klaus Johannis államelnök aggályai megalapozottnak tűnnek, és a kormány, valamint a parlament túlontúl optimistának bizonyult. Az államfő a sérülékenység tekintetében azt hangoztatta, hogy több olyan előirányzat is van, amely megalapozottsága kétségbe vonható. Elismerte ugyan, hogy országunk a gazdasági növekedés tekintetében a múlt esztendőben rekordot döntött, ennek ellenére a GDP-arányos költségvetési hiány vonatkozásában kitapinthatók a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság jelei. Egy „csapdát” is emlegetett: „Az országnak el kell kerülnie a fogyasztáson, költségvetési hiányon és az állami adósság halmozódásán alapuló nem fenntartható gazdasági növekedés csapdáját.” Nyomatékolta azt is, hogy szerinte az idei költségvetés figyelmen kívül hagyja a költségvetési-adóügyi fegyelem megszilárdításának szükségességét, ilyenképpen pedig az áfabevételek 16%-os növekedése mindenképp kétségbe vonható. Az államelnöki közlemény kitért arra is, hogy az idei költségvetés szem előtt tartja azokat a mélyenszántó adóügyi módosításokat is, amelyeket túl későn fogadtak el, nevezetesen a 2017-es esztendő vége felé. Ez pedig azért jelenthet problémákat, mert a fiskalitási jogszabályozások gyakorlatba ültetése akár kellemetlen meglepetéseket is okozhat. A fenntartások és bírálatok számos tekintetben megállják helyüket, mert a költségvetés-végrehajtás szempontjából is gondokat okozhat a kormány által fiskális intézkedési csomagként emlegetett, az esztendő utolsó két hónapjában megjelent jogszabályozások tömkelege. Ilyen összefüggésben akár arra is utalhatunk, hogy az év elejétől eltelt napok során is megjelentek a Hivatalos Közlönyben ilyen jellegű minisztériumi vagy szakhatósági rendeletek. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a 2017-es esztendei költségvetés egyes sarokszámaival kapcsolatosan is megfogalmaztak kifogásokat, ellenérveket sorakoztatva fel, de a megvalósítások tükrében elmondható, hogy azok egy része nem igazolódott be. Költségvetési hiány három százalék alatt Nézzünk meg néhány, a költségvetésben szereplő sarokszámot. Az idén is iramos gazdasági növekedéssel számít a költségvetés, nevezetesen 5,5%-kal, az éves átlagos inflációt 3,1%-ra „ütemezték be”, a valutaárfolyam tekintetében 4,55 lej/euróval számoltak, a GDP-ben a bevételek részaránya el fogja érni a 31,7%-ot, a kiadásoké pedig a 34,6%-ot, s ezek szerint a GDP-arányos hiány 2,97%-os lesz. Amúgy az állami költségvetés bevételeit 141 395,5 millió lejre méretezték, kiadásait pedig 177 171,9 millió lejre, a hiányt pedig 35 776,4 millió lejre. Ez jelentős növekedést eredményezne a múlt esztendőhöz viszonyítva, ugyanis a 2017-es állami költségvetést jóváhagyó 2017/6-os törvényben a bevételek 117 046,6 millió lejt jelentettek, a kiadások pedig 150 159,5 millió lejt. E számadatok kapcsán megfogalmazott fenntartások jobbára a várható inflációval, a valutaárfolyammal és a költségvetési hiánnyal kapcsolatosak. Ilyen tekintetben valóban kétségesnek tűnik például a 4,55 lej/eurós árfolyam, mert az már huzamosabb ideje meghaladja a 4,60 lej/eurót, s a pénzpiaci elemzők szerint az idei esztendő folyamán akár a 4,70 lej/eurót is meghaladhatja. Megváltozik majd a bevételek szerkezete is: a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek a törvény szerint 20 milliárd lejjel fognak növekedni (elérve a 9,8 milliárd lejt), de ugyanakkor a jövedelmi adókból származó bevételek 9,4 milliárd lejjel fognak csökkenni, s ez annak okán, hogy az adókulcs az eddigi 16%-ról január 1-től 10%-ra csökkent. Említettük, hogy kétségek fogalmazódtak meg az áfából származó bevételek tekintetében. Nos, a költségvetési előirányzatok értelmében az 2017-hez viszonyítva 8,6 milliárd lejjel, azaz 16,3%-kal gyarapodna. Ezt a növekedési arányt ugyancsak kétségbe vonják egyes szakelemzők, akárcsak a jövedéki adóból származó bevételek 13,5%-os növekedését. Hogy ezek a számítások, illetve előirányzatok miként fognak beigazolódni, az még a jövő zenéje. Kétségtelen viszont, hogy egyes adófizetői kategóriák esetében, amint már arra utaltunk, gondot jelent az új jogszabályozások tiszteletben tartása. Áttanulmányozva a 2018-as esztendei állami költségvetés törvényét, számot adhatunk arról is, hogy az jóval „bőbeszédűbb”, mint a tavalyi, azaz terjedelmesebb, abba bekerülve újabb fejezetek, és az eddigieknél annak több melléklete is van. Mindez összefüggésbe hozható a pénzügyi fiskális jogszabályozási „irányváltással” is. A helyi költségvetésekről Akkor, amikor megjelent a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a munkavállalókra történő átruházására vonatkozó 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet, a helyi közigazgatási hatóságok illetékesei azon nyomban hangot adtak ellenérzésüknek, tiltakozásuknak. Nevezetesen a kormányrendeletnek ama előírásával szemben, amely értelmében a jövedelmi adókulcsot 16%-ról 10%-ra mérsékelik. Ez valóságos érvágást jelenthet a helyi költségvetések bevételeinek alakulása szempontjából, ugyanis köztudott, hogy a jövedelmi adóból befolyt összegek képezik a legerőteljesebb forrást. A kormány nem osztotta és ma sem osztja a helyhatóságiak aggodalmát, de ami tény az tény: országos viszonylatban, amint már arra utaltunk, a szóban forgó adóból származó bevétel az idén mintegy 9,4 milliárd lejjel lesz kisebb, mint 2017-ben. A kormány kilátásba helyezett amolyan kompenzálási intézkedéseket, de egyelőre nemigen világos, hogy miként lesz biztosított a helyi költségvetések egyensúlya, illetve az, hogy mire is futhatja majd a helyi költségvetésekből az év folyamán. Mindezen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy a dolgok ilyenszerű alakulása okán nemigen lehetséges, illetve indokolt az összehasonlítás a 2016-os esztendei költségvetési törvényben szereplő számadatokkal. Ám ennek ellenére próbálkozzunk meg egy ilyen jellegű összehasonlítással. A múlt esztendei költségvetést jóváhagyó 2017/6-os törvény értelmében országos viszonylatban mintegy 22,2 milliárd lejt utaltak ki az áfavisszaosztásból a helyi költségvetéseknek. Az idei esztendő esetében a minap megjelent törvényben jóval kisebb összeg szerepel, nevezetesen mintegy 13,3 milliárd lej. Ebből az összegből a megyei szintű decentralizált költségek finanszírozására 2,2 milliárd lej fordítandó (a tavaly ez az összeg 2,7 milliárd lej volt), 5,2 milliárd lej a községi, városi és municípiumi szintű decentralizált költségek finanszírozására (2017-ben erre a célra 16,5 milliárd lejt irányoztak elő), 450 millió lejt a községi és megyei utakkal kapcsolatos költségek finanszírozására (a tavaly ez az érték 441 millió lej volt) és közel 5,3 milliárd lejt a községek, a városok, a municípiumok és a megyék helyi költségvetéseinek a kiegyensúlyozására (a tavaly ez az összeg 2,5 milliárd lej volt). Még van egy tétel: 178,6 millió lej fordítandó az akkreditált privát vagy felekezeti oktatás költségeinek a finanszírozására. Ezekből a számadatokból az derül ki, hogy az áfából visszaosztott összegek, illetve finanszírozások tekintetében szerkezeti változás következett be. A fentebb felsorolt pénzösszegeknek a megyékre, a területi-közigazgatási egységekre való lebontását a törvény 4-es, 5-ös, 6-os, 7-es, 8-as és 9-es mellékletei tartalmazzák. Ugyanakkor az eddigi jogszabályozási gyakorlathoz hasonlóan a mostani törvény (annak 5-ös szakasza) is rendelkezik arról, hogy az áfából számfejtett összegeknek mi is a rendeltetésük, azaz azok mire szolgálnak. Így például a megyei szintű decentralizált költségek finanszírozása tekintetében az iskolai étkeztetési programról (az az új program, amelyet a 2017/640-es kormányhatározattal vezettek be), a különleges nevelési követelményeket igénylő gyermekek jogosultságairól, a decentralizált kulturális intézmények költségeiről, a vallási felekezetek nem egyházi alkalmazottak bérezéséről, a lakosságnyilvántartási közösségi közszolgálatok kiadásairól stb. van szó. A községek, a városok és a municípiumok decentralizált költségei finanszírozása tekintetében van egy merőben új előírás: eddigelé az áfából számfejtett összegekből fedezték az egyetem előtti állami oktatási egységek alapfinanszírozását. Ez viszont a jövőben némileg másképp lesz, ugyanis a bérekkel, pótlékokkal és másabb bér jellegű jogosultságokkal kapcsolatos finanszírozandó költségtétel kikerült a törvény szövegéből. Nézzük meg, mi is lesz a jövedelmi adóból származó bevételek sorsa. Talán azzal kell kezdenünk, hogy a törvény 6-os szakasza értelmében a helyi közpénzügyi, a 2006/273-as törvény vonatkozó előírásaitól eltérő módon 2018-ban a várható jövedelmi adóból minden egyes területi-közigazgatási egység szintjén 11,25% illeti meg a megye helyi költségvetését, 43% azon községek, városok és municípiumok helyi költségvetéseit, amelyek területén kifejtik tevékenységüket a jövedelemadót fizetők, 17,25%-os kvóta átutalandó egy különálló folyószámlára, amelyet a regionális közpénzügyi vezérigazgatóság / a megyei közpénzügyi adminisztráció javára nyitnak meg a megyeszékhelyek kincstáránál. Ennek az utóbbi 17,25%-os kvótának az elosztási, illetve felhasználási módjáról részletesen rendelkezik a törvény, akárcsak a már említett azon közel 5,3 milliárd lejes összegről, amelyet az áfából számfejtenek a helyi költségvetések kiegyensúlyozása céljából. De minderről lapunk holnapi számában... Hecser Zoltán