A köztudatba tömbház-hőszigetelési programként beivódott, de hivatalos megnevezése szerint a tömbházlakások energetikai teljesítményének növelési programnak ma már valóságos irodalma van. Az arra vonatkozó első jogszabály még 2002 decemberében jelent meg, a 2002/174-es sürgősségi kormányrendelet, s annak a megnevezésében még szerepelt a tömbházlakások „hőszigetelésének rehabilitálása” kifejezés. Ezt a kormányrendeletet többszöri módosítást és kiegészítést követően ezelőtt több mint hat évvel hatályon kívül helyezték a 2009/18-as sürgősségi kormányrendelettel, amelyben már az energetikai hatásfok növelésének szofisztikáltabb fogalma szerepel. [caption id="attachment_5891" align="aligncenter" width="620"] Szigetelik a csíkszeredai Kossuth utca egyik tömbházát. Átértelmezett beruházás[/caption] [dropcap]A[/dropcap] jelenleg hatályos kormányrendelet elfogadásának megindokolásában arra is volt utalás, hogy az energetikai hatékonysággal kapcsolatosan az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak egy újabb direktívája lépett érvénybe, és ahhoz kell igazítani a hazai vonatkozó jogszabályozást is. Hozzá is igazították a már említett 2009/18-as sürgősségi kormányrendelettel, de azóta is irigylésre méltó rendszerességgel módosították és kiegészítették annak számos előírását. Ezért mondjuk, hogy ma már irodalma van a „hőszigetelésnek”, s akkor még említést sem tettünk az ugyancsak vaskos kötetet kitevő módszertani normáról. Amúgy a 2009/18-as kormányrendeletet a 2011/158-as törvénnyel szentesítették, ez esetben se feledkezve meg a módosítások és kiegészítések „indokoltságáról”. Mindebben többek között csak az jelentett/jelenthetett gondot, hogy adott jogszabályozási előírásokkal összhangban került sor a munkálatok megtervezésére, a kivitelezési szerződés megkötésére, a tulajdonosi egyesületekkel egyeztetésekre, illetve az azokkal megkötött megbízatási szerződések aláírására majd menet közben módosult a törvény. A Hivatalos Közlöny július 1-jei számában jelent meg és az elmúlt hét végén vált hatályossá a 2015/180-as törvény, amely révén újabb 17 „beavatkozást” végeztek a jogszabály amúgy egészségesnek nevezhető „testén”, a parlamenti „sebészek”. Minden jel arra mutat, hogy menet közben a honatyák, a kormány olyan jelenségekkel, állapotokkal és helyzetekkel szembesült vagy szerzett azokról tudomást, amelyekkel annak idején nem számolt vagy megfeledkezett azokról. Ilyenképpen pedig kibővülhet a tömbházak energetikai hatásfokának növelését „szolgáló” műveletek, munkálatok, beavatkozások köre is. Ahogy az történt most is. Azon beavatkozási tevékenységek közé, amelyek a jogszabály értelmében elszámolhatók, bekerültek „a melegvíz-szolgáltatási rendszer rehabilitálási munkálatai”. A tulajdonképpeni munkálatokkal összefüggő műveletek között szerepelt tavaly óta az energiafogyasztások egyéni mérőfelszereléseinek beszerelése is. Az átfogalmazott előírás értelmében ezentúl az egyéni mérőműszerek beszerelése vonatkoztatható a hőenergiára és a melegvízfogyasztásra is. Egy új bekezdés értelmében a távfűtés és a melegvíz-elosztási berendezések rehabilitálása és korszerűsítése magában foglalja hőszabályzós radiátorszelepek beszerelését és az alagsorban vagy a hőkanálisban lévő vezetékek szigetelését is. És megjelent egy merőben új járulékos művelet is: a lépcsőházakat, a közös felületeket megvilágító lámpatestek kicserélése olyanokra, amelyek energetikai hatásfoka nagyobb és huzamosabb az élettartamuk. Egyes előírások módosításából, átfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a törvényhozók a szóban forgó területen megpróbálnak érvényt szerezni a decentralizációnak: ezentúl a tömbházlakások energetikai teljesítménye növelésére vonatkozó helyi programot a helyi tanácsoknak kell jóváhagyniuk (a lakástulajdonosi egyesületekkel megkötött megbízatási szerződések alapján), azt nem kell véleményezés, beleegyezés végett előzetesen benyújtani a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium illetékes szervéhez. A tanács általi elfogadást követően viszont igen, annak érdekében, hogy azok bekerülhessenek az országos programba.