Írhatok verset tavasszal vagy nyáron – immár úgyis őszikék kerülnek ki a tollam alól. Tövit törtem, s a gallya hullt… Egy rőzsegyűjtő költő rőzse-dalai ezek a versikék, perlekedések az elmúlással, fanyar figurázások a sorssal, egy lelkiállapot egymást követő stációi... Hulló levelek évszaka már a hátralévő idő…

[caption id="attachment_2915" align="aligncenter" width="620"] Fotó: Domján Levente[/caption]

Kegyelet

1. Megöregedtem barátom, már magamat is magázom.

Azt mondom magamnak, hogy: Kend nem vitéz már, levitézlett !

Mondom magamnak: Kérem szépen, sétálgasson a sétatéren!

Azt mondom, hogy: Öregapó, vigyázat, mert hideg a hó!

Vigyázat, mert jön a vonat! Pedig nem jön, csupán tolat…

2. Már az Istent is magázom, pedig régóta barátom…

Emlékszem, hányszor vitáztam vele, ha passzban találtam!

Be-betértünk egy-egy sörre. Befizetett egy-egy körre.

Néztük a pincért, hogy térül… Habbal kérjük, vagy hab nélkül?

Éltünk Uram már eleget! Gondoskodjék a Kegyelet,

mely cég rég bejegyeztetvén: nem dolgozik már feketén…

Nyolc

Így telt el az életem: kis horzsolások, ütések. Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Botlások, esések. Karcolások, repedések. Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Nem omlott rám az ég. Nem szakadt le a lép. Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Ficamok. Zúzódások. Borogatások. Kötések. Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Öröm helyett üröm. Viselem, tűröm… Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Csak könnyű sérülések. Kicsit megremegett a lélek… Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Megannyi magány. Orvul támadó ebek. Nyolc napon belül gyógyuló sebek.

Hányszor volt nekem Uram, nyolc napom? Nem is tudom. Már nem tudom…

Boldogok

Jönnek szembe a tinik szemük azt kérdi ti kik vagytok hát az öregek mondom s beleremegek

bizony most voltunk ifik s vannak akik nem hiszik hogy az idő eltelik s boldogok alig-alig

lehetnek ők márpedig lenne alkalom elég hanem a gyertya elég hiába mondod ne még –

Jövő

Valami szeretet s humánum nevében jön az ultimátum

mely hirtelen más távlatot nyit megfoszt kivetkőztet kitaszít

füstbe megy vízbe fúl ami volt egyszerre minden elved idejétmúlt

hát ez a helyzet kedves barátom – születtem elvegyültem belátom

Parton

Uram ön a jövőt ne féltse belefér a költségvetésbe

nem lesz paraszt se lázadás lesz tyúk elég és lesz tojás

nem éleződik az osztályharc de tele lesz néppel a piac

és valaki mindig szónokol hogy a kormány hülye nem tanul

hogy a vezetőség nem vezet miért választottuk ezeket

mehetünk jobbra balra előre belesodródunk a történelembe

mit szól mindehhez Bárczi Jenő – hát ami lesz az lesz a jövő

a kő marad a víz szalad állunk ahol a part szakad –

Napok

Ritka nap volt a vasárnap áldását adta ránk a pap

évente volt csak nagypéntek emberek voltunk nem szentek

eljártunk néha búcsúra hogy szeressen az ég ura

kit szeressen ha nem minket elhoztuk minden kincsünket

jó volt a hétfő meg a kedd s a csütörtököt se feledd

szerdán Szeredába jártunk akik szerencsére vágytunk

azt még nagyapám mondta az élet nem habos torta

azt mondogatta öregem ha bölcselkedett öregen

segíts magadon s megsegít az Isten is ha letekint

Kövön

Addig élj míg jár a nyugdíj meghalsz a postás nem köszön tedd a sapkád magad alá nehogy felfázzál a kövön

a kő marad maradj te is a víz s a vizelet szalad füledben visszhangzik még semmi sem új a nap alatt

elcsendesül az ember hallgat nem dönget kaput falat fogatlanul harap a fűbe már nem vet és nem arat –

Vidék

Megszökött pásztorok és elhagyott nyájak felhagyott lelkiismeret és bebokrosodott tájak

sok a keserű adoma és az émelygős adomány sztaniolban a szeretet és túl sok itt a celofán

a stációk véget érnek a feltámadás elmarad óra ketyeg kutya ugat a karaván nem halad –

Nosza Hát

Valamikor dicsérgettek: jól van ez így kamerád szerény vagy és engedelmes nosza hát csak így tovább

nem dicsér ma senki már nem paskolja a vállam ami van azzal beérem nyugdíjat ad az állam jól elvagyok magamban még csoszogok legalább jól van ez így kamerád csak így tovább csak így tovább –

Áldomás

Megbékéltem már magammal mit tehetne az ember mást a toromon üldögélek illogatom az áldomást

hát nyugosztaljon az Isten adjon nekem vigasztalást hanem igyekezni kell mert le kell ültetni még Tamást

le kell ültetni még Júdást ezt kívánja a becsület miután megkönnyebbülve hazavonul a csődület

végül csak ketten maradunk bocsáss meg nekem Istenem elhúzok én is csendesen ha ezt a kortyot lenyelem –

Szeretet

Szeret ezért ver az Isten mint szódás veri a lovát kíváncsi vagyok én nagyon vajon ezt ki bírja tovább

azt mondogatják róla kitartó sohasem fárad mondják nem veszi rossz néven ha feléje ima árad

szeressél engem Istenem akár a szódás a lovát mint ahogy Jóbot szeretted ó minek is adnád alább

Ferencz Imre