A közszférai egységes bérezési kerettörvény, illetve annak tervezete kapcsán egy dolog már „eldőlt”: a kormánykoalíciót alkotó pártok nem voltak képesek eleget tenni ama határozott ígéretüknek, miszerint a szóban forgó törvény elfogadására legkésőbb május végéig sor kerül. (Arról nem is beszélve, hogy előzetesen meglebegtettek egy még korábbi határidőt is.) Ezek szerint elúszott egy biztosra vett határidő, s ilyenképpen elméletileg még az is lehetséges, hogy elúszik a gyakorlatba ültetés megkezdésének a beígért határideje is, azaz július 1-je. Lehet, hogy ez ténylegesen nem következik be, de mindenképpen meggondolkoztatható az, ami történt ennek az eleve ágas-bogasnak ígérkező törvénytervezet kidolgozásának finalizálása, parlamentbe benyújtása és parlamenti megvitatása során. A munkaügyi miniszter, Olguþa Vasilescu szerint a törvény mindenképp megszavazásra kerül e hét folyamán… Megnyilatkozásokban, ígé­retekben már az év elejétől igen határozottnak bizonyultak a kormánykoalíciót alkotó pártok illetékesei, élükön Liviu Dragneával, a szociáldemokrata párt elnökével (aki egyben a képviselőház elnöke is). A tettek tekintetében sem a kormánykoalíció, sem a kormány, illetve annak illetékes tagjai már nem bizonyultak olyannyira következetesnek, kitartónak és cse­lek­vőkésznek, ugyanis a sietség rossz tanácsadónak bizonyult, s az elnagyolt dolgok, az esetenkénti fércmunka megbosszulta magát, olyan értelemben is, hogy időveszteség következett be. Továbbá ebben közrejátszott az is, hogy a szakszervezetekkel igen körülményesnek és nehézkesnek bizonyultak az egyeztetések, nemigen talált, talál a szó. Indítványok sorsa A szenátusban viszonylag simán átment a törvénytervezet, ám ott is indítványokat nyújtottak be, olyanokat, amelyek nyomán az eredetileg előirányzott bértömeg 2020-ig 32 milliárd lejjel „bővülne”. Egyébként ezt a számadatot támasztja alá a kis- és középvállalkozások országos tanácsának (CNIPMMR) becslése is, ugyanakkor szerintük 2022-ig 43 milliárd lejről lenne szó. A dolgok ilyenszerű alakulása okán a munkaügyi miniszter a múlt hét elején határozottan kijelentette, hogy nem ért egyet semminemű olyan indítvánnyal, javaslattal, amely nyomán a bértömeg, azaz a költségvetésből a személyzeti kiadásokra fordított összegek megemelkednének. Ilyen körülmények között igen heves és elvtelen vita alakult ki a múlt hétfőn és kedden a képviselőház munkaügyi bizottságában. Amint már említettük, a miniszter mégis abban bízik, hogy a héten azt megszavazzák a parlamentben. Ettől függetlenül egyes szakszervezeti tömörülések bejelentették, hogy a mai napon (június 6-án) a fővárosban újabb tüntetéseket szerveznek. (Lapzártáig nem erősítették meg, hogy ténylegesen sor kerülne ilyen jellegű akciókra.) Tény, hogy a szakbizottságon belül is egyes személyzeti kategóriák esetében továbbra is vita tárgyát képezik egyes előírások. Például az, hogy miként lehet majd elosztani a különböző alkalmazotti kategóriák között azt az összeget, amelyből folyósítanák a különböző pótlékokat, s amely legfeljebb az alapbérek együttes kvantumának a 30%-a lehet. (Ez olyan tevékenységi területeken, illetve munkahelyeken jelenthet „kemény diót”, illetve hozhat hátrányos helyzetbe egyes alkalmazottakat, ahol eddig az úgynevezett veszélyességi pótlék sokat nyomott a személyi jövedelem „latjában”. Ellenérzéseket váltottak ki a helyi közigazgatásban foglalkoztatottak bérezésére vonatkozó előírások is. Azok, amelyek minden előzmény nélkül, azaz meglepetésszerűen kerültek bele a jogszabály szövegébe, s amelyek okán egyes szakszervezeti vezetők, az érintettek jelentős hányada, valamint szakelemzők is azt tartják, hogy elvesztheti fentebb meghirdetett „egységes” jellegét a majdani törvény. Továbbá pillanatnyilag a hatásmechanizmusra vonatkozóan sem létezik egyértelmű konklúzió, értékelés, illetve számítás. Inkább optimista megnyilatkozások vannak, de az optimizmus nem helyettesítheti a konkrét számításokat… Államelnöki „árnyaltság” Tehát itt tartunk most, s lehet, hogy az elkövetkező 3-4 nap során eldől a törvény sorsa, de nem biztos, hogy végérvényesen, mert máris hallani arról, hogy a liberális párti honatyák „tanulmányozni” kezdték az alkotmányossági aggályok megfogalmazásának lehetőségét. És lehet egy szava, és nem is akármilyen szava, Klaus Johannis államelnöknek is, lévén hogy módjában áll a törvényt esetleg visszaküldenie újratárgyalás végett a parlamenthez vagy alkotmányossági aggályok okán a taláros testülethez fordulnia. Egyébként az államelnök a múlt héten igen diplomatikusan és árnyaltan fogalmazott a majdani bértörvény kapcsán. Újságírói kérdésre válaszolva azt hangoztatta, hogy a szociáldemokrata párt felel teljes egészében és végérvényesen a bérezési törvényért, hozzáfűzve azt is, hogy az a vele szembeni várakozás, hogy ő valamit is módosítson „kissé túlzott és nem helyénvaló”. Hozzáfűzte azt is, hogy úgy általában közelítve meg a dolgokat, egy olyan törvény esetében, amelyhez határozottan ragaszkodik a parlamenti többség, az „más valaki közbelépésére” nemigen szokott módosítani. Ezek szerint az államelnök azt feltételezi, hogy egy esetleges újratárgyalásra visszaküldés esetén valószínű, hogy eredeti formájában szavaznák meg újra ezt a törvényt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kihirdetés tekintetében megfogalmazta döntését az államelnök. Béremelés menet közben A Hivatalos Közlönyben május 29-én megjelent egy olyan törvény, amely értelmében egyes közszférai személyzeti kategóriák máris és ténylegesen jogosultak lettek bizonyos béremelésekre. Ahhoz, hogy megérthessük, miről is van szó, kissé vissza kell mennünk az időben. A Hivatalos Közlöny január 30-i számában jelent meg a 2017/9-es sürgősségi kormányrendelet, s annak egyik előírása értelmében 2017 augusztusától kezdődően a katonai személyzet, a rendőrök, a börtönadminisztráció rendszerének különleges jogállású köztisztviselői jogosultak lesznek bizonyos béremelésekre. (Az utólag módosított és kiegészített 2015/57-es sürgősségi kormányrendelet 31-es szakaszának a vonatkozó előírásai alapján.) A szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet hagyta jóvá a parlament, módosításokkal és kiegészítésekkel a 2017/115-ös törvénnyel (törvény, amely – amint már arra utaltunk rá – a Hivatalos Közlöny május 29-i számában jelent meg). Nos, az egyik módosítás abban áll, hogy a szóban forgó béremelésre nem augusztustól kezdődően kerül sor, hanem láss csodát, áprilistól. Ugyanakkor az említett személyzeti kategóriák esetében a normális munkaprogramon kívüli otthoni ügyelet címén az adott időszakra vonatkozóan 40%-os béremelés jár. (A törvényhozók igen „élelmesen” kikerülték a pótlék fogalom használatát.) Amúgy ennek az emelésnyújtásnak a feltételeit az érintett közintézmények vezetői rendeletei révén hagyják jóvá. Egy másik kiegészítés értelmében ugyancsak kivételes módon április hónaptól kezdődően azon személyek, akik a helyi közigazgatási hatóságok keretében vezető tisztségeket töltenek be, azaz polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácselnökök és alelnökök a 2017 március hónapjához viszonyítva április hónaptól kezdődően 30%-kal megemelt illetményben részesülnek. Ami biztos az biztos, vannak olyanok, akik múlt időben beszélhetnek idei béreik vagy illetményeik megemeléséről, és mindebben fellelhető furcsállandó, de súlyos visszásság is. Nevezetesen az, hogy egy olyan törvénnyel állunk szemben, amelynek visszamenőleges hatálya van: május végén jelent meg, de április hónaptól kezdődően vált hatályossá. Ez talán annak az elvnek a mentén következett be, miszerint, ha van politikai akarat, (majd) minden lehetséges… Hecser Zoltán