Június 12-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben a kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó új törvény, a 2017/132-es törvény, s annak előírásai a mai naptól kezdődően hatályba is léptek. Amint már arról június 19-i lapszámunkban beszámoltunk, ez az új jogszabály egyszersmind új mederbe tereli a hazai kötelező járműbiztosítási rendszert, abba beleértve a kártérítési eljárásokat is. Úgyszintén az sem mellékes, hogy a mostani törvény révén a hazai jogalkotásba is beültetődtek az európai parlamentnek és tanácsnak ama 2009/103-as direktíváinak az előírásai, amelyek a polgárjogi felelősség biztosítására vonatkoznak, s eme biztosítási kötelezettség ellenőrzésére, valamint ama 2009/138-as direktívának az előírásai, amelyek a biztosítási és a viszontbiztosítási tevékenység kifejtésére és az ahhoz való hozzáférhetőségre vonatkoznak. Az utóbbi időszakok során, amint az már közismert, a kötelező gépjármű-biztosításokkal (RCA), illetve azok díjszabásaival kapcsolatosan számos tiltakozás, kifogás fogalmazódott meg, s hovatovább indokolttá vált az egész rendszer amolyan megreformálása. Ebben a vonatkozásban megemlíthetjük azt is, hogy a múlt esztendőben a Cioloș-kormány rákényszerült egy ideiglenes hatályú jogszabály meghozatalára, a 2016/54-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely értelmében befagyasztották hat hónapra a szóban forgó díjszabásokat. De ha már itt tartunk, utalhatunk arra, hogy a mai nappal hatályon kívül helyeződött ez a sürgősségi kormányrendelet, akárcsak a romániai biztosításokra és viszontbiztosításokra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 1995/136-os törvény is. Amúgy ez a hatályon kívül helyezés egy némileg faramuci helyzetet is teremtett: a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet alapján jelent meg a pénzügyi felügyeleti szakhatóság (ASF) 2017/15-ös normája, amely révén jóváhagyódtak az RCA úgynevezett referencia-díjszabásai. A most megjelent törvény értelmében a referencia-díjszabásokat félévenként kell felülvizsgálni, ezek szerint az eddig hatályos referencia-díjszabások továbbra is érvényben maradnak el egészen novemberig. Az is közismert, legalábbis a múlt esztendő óta, hogy a referenciaszintek iránymutatók, s a most hatályba lépett törvény is lehetővé teszi a biztosítók számára egyedileg megszabott kedvezményekkel, illetve pótdíjakkal igazíthatják azokat ki az ASF által megszabott bónusz malusz szabályok szerint. Mindenekelőtt annak függvényében, hogy okozott-e balesetet vagy sem a gépkocsivezető, s ha igen, milyen gyakorisággal és milyen kártételekkel. Egyébként a magas kockázatú biztosítottra vonatkozóan sajátos előírásokat tartalmaz a törvény. Széles körű tájékoztatás Az RCA-szerződéseket kötő biztosítótársaságok kötelezettségeit és jogait a törvénynek egy külön fejezete taglalja. Így például a biztosítónak olyanképpen kell kiszámítania a biztosítási kitétet, hogy annak révén fedezhetőek legyenek mindazon kötelezettségek, amelyeket leszögez az ügyféllel megkötött biztosítási szerződés. Visszatérve a referencia-díjszabásra, a törvény egyik előírása értelmében azt félévenként számítja ki egy tekintélyes szakcég, amellyel az ASF köt szerződést, szem előtt tartva a törvény vonatkozó előírásait, mármint a referencia-díjszabás vonatkozásában. Továbbá az ASF szabályzói révén a biztosítótársaságoknak módjukban áll megemelési vagy korrekciós együtthatókat alkalmazni a díjszabást illetően, szem előtt tartva az úgynevezett kockázati kritériumokat is. A díjszabás tekintetében a törvény azt is megszabta, hogy a biztosító nem számíthat fel 25%-nál nagyobb kezelési költségeket, ez pedig azt jelenti, hogy a díjszabásnak legfeljebb 25%-át tehetik ki az ügykezelési és értékesítési költségek. Ez a rendelkezés már a törvény megjelenése előtt elégedetlenséget váltott ki a brókerek körében, azt állítva, hogy közülük igen sokan munkanélkülivé válhatnak, ugyanis az őket megillető jutalék az eddigi 10%-ról akár 4-5%-ra is csökkenni fog. Ugyanebben a fejezetben találhatók meg azok az előírások is, amelyek arra kötelezik a biztosítótársaságot, hogy részletesen tájékoztassa az ügyfelet az RCA-szerződés minden vetületéről, s mindenekelőtt a biztosítási díjtétel kiszámítási módjáról. Amúgy a biztosítási szerződést egytől tizenkét hónapig terjedő időszakra lehet megkötni, azaz akár havonként is. Ez nem jelent abszolút újdonságot, de ugyanakkor jó tudni, hogy a tizenkét hónapnál rövidebb időszakokra megkötött szerződés nem mindig bizonyulhat előnyösnek, mármint az ügyfél kiadásai szempontjából. Egy nemrégiben készült felmérés szerint például a fél évre megkötött szerződések esetében csak néhány biztosítótársaság ajánlatai bizonyulnak, bizonyulhatnak kedvezőnek. Rendszámtábla-eltávolítás A törvényben fellelhető ama előírás is, miszerint az RCA-szerződés a biztosított kérésére felfüggeszthető arra a periódusra, amikor is a törvényes előírások alapján a jármű közlekedési joga felfüggesztődött, vagy azon periódusra, amikor a járművet imobilizálják, s ezekben az esetekben a rendszámtáblát letétbe kell helyezni annál a közösségi közszolgálatnál, amely azt kibocsátotta. A törvénynek ez az előírása sokak szerint nem egyértelmű, sőt félreérthető, mert arra nincs tételes utalás, hogy a rendszámtábla lekerül a járgányról akkor is, ha valaki az egyik vagy a másik hónapra nem köt RCA-szerződést. A szövegben tételesen két más esetről van szó. Amúgy abban azt is olvashatjuk, mármint a törvényben, hogy a felfüggesztési eljárást és az imobilizálási eseteket a belügyminisztérium, a szállításügyi minisztérium, az ASF és a régiófejlesztési közigazgatási és európai alapokért felelős minisztérium közös szabályozása révén állapítják meg. Erről a közös szabályozásról eddig senki sem hallott semmit, s amúgy is azt nyilvánosságra kellett volna hozni. Az már csak hab a tortán, hogy arra a közös szabályozásra vonatkozóan a törvény nem szabott meg határidőt. Visszatérve az RCA-szerződés felfüggesztése időtartamára, a törvényben van egy olyan előírás is, miszerint a biztosított azt a járművet egy magánterületen kell „imobilizálja”, azaz a közterületen kívül. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása, akárcsak a rendszámtábla letétbe helyezésének az elmulasztása szabálysértést jelent és 1000 lejtől 2000 lejig terjedő pénzbírsággal sújtandó. A szabálysértés megállapítása és megbírságolása a rendőri szervek hatáskörébe tartozik. A károsult járművek megjavíttatása tekintetében gyakran keletkezett viszály, nézeteltérés az adott biztosítótársaság és a kárt szenvedett jármű tulajdonosa között, mindenekelőtt a tekintetben, hogy hol is kerülhet sor a járgány „kipofozására” és arról ki is dönt. Nos, a mostani törvényben tételesen utalás van arra, hogy az RCA-szerződés a károsult személyt feljogosítja arra, hogy a javítások elvégzése végett bármelyik autószervizhez fordulhat, bárminemű korlátozástól és nyomástól mentesen a biztosító részéről. Ezt a jogosultságot egyébként bele kell foglalni a biztosítási szerződésbe. A törvény jó néhány előírása esetében utalás van arra, hogy a gyakorlatba ültetés végett az ASF-re hárul bizonyos rendeletek, szabályzók, normák meghozatala és közlése. Ilyen jellegű jogszabályok, sajnos, egyelőre a Hivatalos Közlönyben nem jelentek meg. Ennek okán pedig homályos pontjai is vannak, mármint a gyakorlatba ültetés tekintetében a törvénynek. És az már csak hab a tortán, hogy annak egyik előírása értelmében az „RCA-biztosítási kötvényt” (poliță de asigurare RCA)” felváltja az „RCA-szerződés” (contract RCA)”, ennek ellenére az előbbi szintagmát igen nagy előszeretettel használja továbbra is az a törvény, amely azt hatályon kívül helyezte... Hecser Zoltán