tiszta égbolt
Van, lesz „értelme”…
Továbbra is közbeszéd témája a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások fizetési kötelezettségének az átruházása a munkavállalókra. Mi több, most, az új esztendő közeledtével, amikor is már szinte biztosra vehető a vonatkozó jogszabály, nevezetesen az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet hatályba léptetése január 1-jétől, úgymond felélénkültek azok a latolgatások, vélemények, miszerint a szóban forgó átruházás értelmetlen, az „se nem oszt, se nem szoroz”, de esetleg egyes munkavállalókat, illetve bizonyos jövedelmeket realizáló magánszemélyeket akár hátrányos helyzetbe is hozhat.
A kormány, a kormánykoalíciót alkotó parlamenti pártok viszont továbbra is azt hangoztatják, hogy a bevezetésre kerülő módosított jogszabályozási előírások nyomán a szóban forgó hozzájárulások begyűjtése és befizetése „fennakadásmentes” lesz, azaz jótékony hatással lesz az állami, valamint a társadalombiztosítási költségvetés bevételeire, ilyenképpen pedig társadalmi szempontból is indokolt, megalapozott. Ez az állítás, illetve feltételezés részben megállja a helyét, még akkor is, ha egyesek részéről kételyeket, fenntartásokat hallani. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nemigen van olyan eset, amikor egy dolognak nemcsak vesztesei vannak, hanem nyertesei is. Ez esetben kétségtelen, hogy a költségvetés mindenképp nyertes lesz. Nemcsak a begyűjtés és a befizetés fegyelmezettebbé és folyamatosabbá válása nyomán, hanem más okokból kifolyólag is.
Miről is van szó? Az esztendő derekán megjelent közszférai egységes bérezési 2017/153-as kerettörvény 2018. január 1-jétől történő általános hatályba léptetése a besorolási bruttó bérszintek 25%-os megemelését helyezte kilátásba. Időközben a pénzügyminisztérium, a kormány illetékesei rádöbbentek arra, feltételezhetően utólagosan, illetve megkésve elvégzett számítások eredményeként, hogy egy ilyen arányú közszférai bérezés-megemelésre nem futhatja a költségvetés „erejéből”. Némi tétovázást, vacillálást követően talán eszükbe jutott az egykori Cioloș-kormány egykori államtitkárának, Gabriel Birișnek az az elképzelése, amely a társadalombiztosítási hozzájárulások amolyan megreformálására vonatkozott. Így született meg a „kiút” a tényleges béremelésből: a bruttó szinteket megemelik, de ugyanakkor a munkáltató ez esetben maga az állam, illetve annak intézményrendszere mentesül a társadalombiztosítási kötelezettségek alól. A „fedezetet” pedig az a 25%-os különbözetet fogja képezni, azaz: nesze semmi, fogd meg jól.
Másképpen fogalmazva, a bruttó bér ugyan meg fog emelkedni, de annak nem lesz velejárója a nettó bér megemelkedése. Ezzel pedig lerendeződött, legalábbis szociáldemokrata módra a közszférai béremelés.
A privát szektor esetében közvetett módon próbálja meg a hatalom úgymond kierőszakolni a hasonló megoldást. A jelek szerint többé-kevésbé sikeresen. Az is igaz viszont, hogy a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet parlament általi szentesítése még nem ért véget, s elméletileg bekövetkezhetnek meglepetések, de gyakorlatilag nemigen, esetleg apróbb-cseprőbb csiszolások azon a sürgősségi kormányrendeleten, vagy esetleg némi hozzátoldások (kiegészítések). Egyébként ilyen jellegűek már bekövetkeztek a közszférai egységes bérezési kerettörvényt is módosító 2017/90-es sürgősségi kormányrendelet révén.
A kormány valós szándéka olvasható ki a jövő esztendei általános konszolidált költségvetési törvény tervezetének egyes adatsoraiból is. A jövedelmi adó esetében például annak okán, hogy az adó 16%-ról 10%-ra csökken, 31%-os „zsugorodás” várható, ám azt ellentételezni fogja a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek 27,8%-os gyarapodása. Abszolút számban: a jövedelemadó kvantuma 9,4 milliárd lejjel csökken, a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek viszont 20 milliárd lejjel lesznek nagyobbak, mint az idén.
Nos, tulajdonképpen ez a 20 milliárd lej az igazi hozadéka az igen vitatott és sokak által értelmetlennek tartott átruházásnak. (Ha számolunk a jövedelmi adó csökkenéséből származó bevételkieséssel, még akkor is a nettó hozadék meghaladja a 10 milliárd lejt.) Ilyenképpen pedig „valós értelmet” nyer, nyerhet a társadalombiztosítási hozzájárulás rendszerének a szerintünk is igen fondorlatosnak és akár csalafintának is nevezhető megreformálása.
Egyszersmind az ilyen és az ehhez hasonló jellegű jogszabályozási improvizációknak van másabb hozadéka is: a múlt hét végén nyilvánosságra hozott egyik tanulmány szerint Románia a 2016. augusztus 1. és 2017. augusztus 1. közötti időszakban megőrizte regionális vezető pozícióját a jogszabályok száma tekintetében. Közép- és Kelet-Európa hat országában a szóban forgó időszakban összesen 1040 jogszabály-módosításra került sor, azok több mint 25%-ával országunk „dicsekedhet”, szám szerint 280-nal. Azok tekintetében pedig a kormány jeleskedett, ugyanis közel 77%-uk esetében lévén kezdeményező. (Amúgy e nemkívánatos toplista második helyét 220 törvénnyel Lengyelország foglalta el, a harmadikat pedig Magyarország 200 törvénnyel.) Van, illetve lesz amivel „büszkélkedni”, mármint a kormánynak az idei, a 2017-es esztendei jogszabályozási ténykedés terén is: eddigelé közel 100 sürgősségi kormányrendelet elfogadására került sor, de biztosra vehető, hogy december 31-re azok száma át fogja lépni a 100-as küszöböt…
Hecser Zoltán
.jpeg)
