borús égbolt
Valami változik…
…lassan, de biztosan. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy alig öt héten belül második alkalommal is szervkivételi műtétet hajtottak végre a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban. Bár a kórház 2013-ban megkapta az erre vonatkozó akkreditációt, így egyike az ország 44 központjának, ahol ilyen műtétet végrehajtanak, idén májusig kellett várni az első műtétre. Az első műtétkor az orvoscsoport tagjaitól megtudtuk, évente 20-30 esetben fordul elő, hogy egy-egy betegnél megállapítják az agyhalált több vizsgálat alapján, és ha az állapota lehetővé teszi, felajánlják a hozzátartozóknak a lehetőséget, hogy elhunyt családtagjuk szerveinek átültetésével életeket menthessenek meg, vagy más betegek életminőségén javítsanak. Beleegyezést viszont csak idén kaptak. Az okok érthetők, hiszen a fájdalom és gyász pillanataiban nehéz egy ilyen döntést meghozni, és szociális, vallási és kulturális szempontból is érzékeny kérdés a szervátültetés.
Az első műtétet követően sokan kérdésekkel fordultak a kórházhoz, szintén érthető okokból. Hiszen az elmúlt években annyi rémtörténetet hallottunk a romániai egészségügyről, orvosokról, akiket azzal vádoltak, hogy a hálapénz előzetes kifizetése nélkül rá sem néznek a betegre, félrekezelt páciensekről, orvosi műhibákról, hogy a legutóbbi fertőtlenítőszer-botrányt ne is említsem. S ezek tükrében mindenkiben felvetődhetett a kérdés nemrég, amikor az egészségügyi kártyáját aktiválta, hogy ha azt a lehetőséget választja, hogy halála után szerveit felhasználhatják transzplantációra, vajon valóban mindent megtesznek-e a megmentéséért, ha autóbalesetet szenved, vagy inkább hagyják meghalni, mert nagyobb hasznot jelentenek a szervei. Közben az is kiderült, hogy a kártyaaktiváláskor kipipált opció nem elegendő egy-egy ilyen műtét elvégzéséhez, hanem mindenképp szükséges az elsőfokú rokon beleegyezése, és a kórház szakemberei azt is részletesen elmagyarázták, hogy vizsgálatok sorozatával hogyan állapítják meg az agyhalál beálltát, amikor a páciens szervezete biológiailag még működik, de emberi lényként már nem funkcionál, mivel az agy visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett.
A két csíkszeredai eset, amely során hat ember életét sikerült megmenteni, és további hét esetben egy-egy páciens életminőségén javítani, azt bizonyítja számomra, hogy lassan, de biztosan kezd visszatérni a bizalom.
Amikor megkaptam az üzenetet, amely a második, szombaton végrehajtott szerveltávolítási műtétről értesített, elgondolkodtam, hogy érdemes-e beszámolni minden hasonló esetről. Hiszen a vakbél- vagy köldöksérvműtétekről sem írunk. De a transzplantáció más téma. És azon túl, hogy a híradással – ha névtelenül is – méltatjuk a családtagok által meghozott nemes döntést, arra is sarkallhatunk embereket, hogy beszélgessenek a témáról. Családon belül és önmagukban is tisztázzák a kérdést. Hiszen a mindennapi rohanásban alig jut eszünkbe, hogy mi lesz majd, ha… Arról nem is beszélve, hogy családtagjainkkal csak ritkán beszélünk ilyen témáról, hiszen mindig van valami fontosabb. És ha gondolkodunk és beszélünk róla, talán majd könnyebben, felkészültebben és józanabbul hozunk döntést a fájdalom perceiben is…
Háromszéki Eszter
