borús égbolt
Vakáció
Régen egyszerűbb volt a világ: a tanév szeptember 15-én kezdődött és június 15-én ért véget. E két időpont közismert volt, állandó, lehetett vele számolni évtizedeken át. Volt baj azonban akkor is, főként a két időpont közé beszorított tanév, adott tantárgyak tananyaga tartalmával. A rendszerváltással az idők változtak, az iskolai időszámítás is megváltozott: ahány miniszter megfordult a tanügyi tárca élén, nagyjából annyi tanévkezdő és tanévzáró időpont volt érvényben. Csak a tanított tananyag – amivel annyi baj van – maradt állandó, no meg bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság.
A vizsgák hajdanán is stressz forrását jelentették: a nebuló izgult, hogy sikerül-e bejutni abba a kilencedik osztályba, amelybe szeretne, tizenegyedikbe hasonló akadályt kellett venni. S az érettségi is kellő izgalommal járt: sikerül-e vajon jó jegyet szerezni, sikerül-e megfelelni saját tanáraink elvárásainak. Ma a stresszt a kamerák – illetve az általuk megtestesített bizalmatlanság – okozzák, esetenként az idegen helyszín, az idegen tanárok. A stresszt fokozza nyolcadik osztály végén a vizsgalázon túl a számítógépes elosztás lutrija. Az izgalmakból kijut a pedagógusoknak is, amennyiben állást szeretnének megpályázni, változtatni, magasabb tanügyi fokozatot szerezni.
Hivatalosan a diákok nagy többségének megkezdődött a vakáció. De a nyolcadikosok még vizsgáznak egy adagot, majd iskolát választanak. S az érettségizők is elvizsgázgatnak még egy darabig, míg túl lesznek minden erőpróbán – s az izgalmaktól még akkor sem mentesülnek, ha a sokan úgy vágnak neki a román vizsgának, hogy az úgy sem sikerül. A tanároknak meg jön a sok papírmunka, a felvigyázók, vizsgáztatók utaztatása, s a vizsgákon való részvétel – olyan körülmények között, hogy a hatalom eleve mindenkit, vizsgázót és vizsgáztatót egyaránt potenciális csalónak, korruptnak, rabló gazembernek tekint. S aztán jönnek a fokozati vizsgák, a jobb állások keresése és megpályázása, helyenként a gyermekek toborzása, majd az őszi pótvizsgák jönnek, az őszi érettségi vizsgák, s mire eljön az új tanév kezdete, kiderül, hogy a hosszúnak tartott vakációból alig maradt pár nap, amelyet családjára, vagy ne adj Isten önmagára fordíthat a pedagógus.
Tehát vakáció van, olyan, amilyen, s akkora, amekkora. Akinek jut idő pihenésre, az jól megérdemelten pihenhet a zűrös tanév után. Lazítani, kikapcsolódni kell ahhoz, hogy egy újabb kiszámíthatatlan, tervezhetetlen, improvizációktól sem mentes, állandó átszervezésben lévő tanévnek nekivágjanak, a lehetőségekhez mérten jól teljesítsenek. A tanévkezdés időpontja is kérdéses mindaddig, amíg fennáll a lehetősége, hogy új kormányfő költözik a Victoria-palotába s új miniszter kerül a tanügyi tárca élére. A jelek szerint már csak remény van arra, hogy kiszámítható legyen a tanügy, ennek első jele az lenne, hogy évekkel előre tudjuk, hogy mikor kezdődik a vakáció s mikor ér véget.
Sarány István
.jpg)