erős felhőzet
Útbaigazítás
Na ide hallgass, kicsi barát – vezeti fel mondókáját a mezőn dolgozó székely bácsi, majd hibátlan angolsággal útba igazítja Csíksomlyó felé a drága autóval érkező német turistát a csíkszeredai oktatóközpont reklámvideójában, amelynek népszerűsége töretlen az elmúlt napokban az interneten. Mindenki mosolyog rajta, osztja, hiszen jól megmondta, s szeretjük magunkat leleményes, furfangos nemzetnek gondolni. Ami igaz is. De ahogy a sörösdobozt sem bicskával nyitjuk a mindennapokban, úgy a nyelvtanulás is ránk férne, ahogy arra a reklám is rávilágít. Ugyanis a mindennapi párbeszédek nem épp a fenti minta alapján zajlanak.
Gondoljunk csak arra, amikor gyanútlan járókelőként megáll mellettünk egy autó, és román ajkú sofőrje az iránt érdeklődik, merre kell mondjuk Maroshévíz irányába kimenni a városból. A válaszadást nemcsak az egyirányú utcák nehezítik, hanem az is, hogy váratlan helyzetben nehezen indulnak be a fogaskerekek, s a ritkán használt nyelv szavai csak lassacskán jönnek ajkunkra. Aztán miután kinyögtük valahogy az útbaigazítást, hazáig azon bosszankodunk, hogy kifejezhettük volna magunkat pontosabban is, de már késő, az autó elrobogott, s elvitt magával egy képet rólunk, olyant, amilyent mutattunk.
De ha már a turistáknál tartunk, megnézhetjük, hány székely vendéglátóhelynek van angol nyelvű honlapja, az éttermeknek többnyelvű menüje, és hozzá megfelelően képzett személyzete. Ha a vendégéjszakák növelése céljából különböző programokat szerveznek, akkor reklámjaik, felhívásaik megjelennek-e valamilyen nemzetközi nyelven, nemzetközi utazási iroda ajánlatában, és ha idejönnek a turisták, van-e aki elirányítsa a szálláshelyig, ott van-e kivel beszélniük, aki a programokat számukra is érthetővé tegye, bemutassa nevezetességeinket, és aki baj esetén segítséget nyújtson. Vagy kézzel-lábbal próbáljuk megértetni velük, hogy minden tradicionális a kürtőskalácstól a táncon át a szekerezésig. Persze a mosolygás sok mindenen átsegít, s a jóindulatú vendégek általában megelégszenek a szándékkal s az alacsonyabb árakkal, de ha valóban szeretnénk felvenni a versenyt a nyugati turistaparadicsomokkal, lenne még hová fejlődnünk.
Pedig elvileg minden adott: már több mint húsz éve minden iskolába beíratott gyermek elkezdett románul tanulni, legkésőbb másodikos korától ismerkedik az első idegen nyelvvel, s néhány évre rá a másodikkal is. Megnyíltak a határok is, így többé nem lehet kifogás, a „minek tanuljam meg, úgysem jutok el soha külföldre”, vagy ha utazgatni nincs is lehetőség, ott van a számtalan tévécsatorna és az internet, ahol „gyakorolni” is lehetne. Mégis, ha nagy általánosságban nézzük (s tisztelet a kivételnek) az egyik legnagyobb akadálya a külföldi munkavállalásnak a nyelvtudás hiánya, vagyis kissé sarkítva, aki nem tud, az marad, és útba igazít – talán kevésbé folyékonyan.
Háromszéki Eszter
.jpg)
.jpg)
