Elég sok időt töltök serdülők társaságában az utóbbi időben. Figyelem, ahogy változnak, ahogyan keresik önmagukat, keresik a kapaszkodókat a felnőtté váláshoz. Ez a folyamat az életük egyik legfontosabb és legizgalmasabb szakasza, bár ők nem tudják. Tele van kihívásokkal és érzelmi hullámvasúttal.
Az egyik legfontosabb kihívás az önazonosságuk megtalálása. A fiatalok gyakran keresik azt, hogy kik is ők valójában, és hogy milyen értékek és meggyőződések irányítják őket. Közben a serdülőknek azt is meg kell tanulniuk, hogyan építsenek és ápoljanak egészséges, támogató kapcsolatokat, illetve hogyan kezeljék az esetleges szakításokat és veszteségeket. A felnőtté válás során az önbecsülés és az önkép alakulása is kulcsfontosságú. A fiataloknak meg kell tanulniuk elfogadni és szeretni magukat olyannak, amilyenek. Az önbizalom és az önelfogadás növelése korántsem egyszerű, és nem is zárul le a felnőtté válással, ezt mindannyian tudjuk.

Ugyanakkor a serdülőknek meg kell tanulniuk az önellátást, a pénzkezelést, és az életüket irányító felelős döntéseket meghozni. Döntéseket kell hozniuk a jövőjüket illetően már elég zsenge korban, elég csak a középiskola-választásra gondolni. Ez bizony sok szorongást és bizonytalanságot okozhat számukra.
Mit tehetünk mi, felnőttek, hogy a folyamatot segítsük? Fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk a serdülőkkel, és nyitottak legyünk a kommunikációra. Hallgassuk meg őket, és érdeklődjünk az érzéseik és véleményük iránt. Segítsük a serdülőket abban, hogy önbizalmat és önállóságot fejlesszenek ki. Engedjük meg nekik, hogy önállóan döntéseket hozzanak és feladatokat végezzenek el, amik hozzájárulnak a fejlődésükhöz. Fontos, hogy türelemmel legyünk, és hagyjunk nekik időt a szellemi és érzelmi növekedésre és tanulásra. De, ami talán a legfontosabb: álljunk mellettük, legyünk a támaszuk, tudják, érezzék, hogy számíthatnak ránk akkor is, ha néha viharosabb egy-egy nap, ha időnként elszakad a cérna, elfogy a türelem.