Szenteste a templomban voltam a családommal. A gyermekek pásztorjátéka után, az éjféli mise kezdeteként felcsendült a Jézus Megváltó... kezdetű ének. A hagyományos gyergyócsomafalvi karácsonyi ének archaikus nyelvezete és gyönyörű dallama sajátos hangulatot varázsol a feldíszített templomba, de mi, akik itt éljük meg minden évben a szeretet ünnepét, ez természetesnek tűnik. A moldvai csángók idén sem élhették meg az ünnepet a maga teljességében, hiába engedélyezték 2019 januárjában számukra, hogy havonta egy magyar mise hangozhassék el Bákóban, az egyházi hatalmasságok a magyar nyelvű egyházi énekek ellen már hevesen tiltakoztak. Természetesen, lehetne sorolni a 2020-ban huszadik évfordulóját ünneplő, moldvai csángókat célzó oktatási program által elért eredményeket, mert valóban jelentős változások történtek az elmúlt években. A hosszú ideig elfeledett, elcsángált székelyek számára magyar nyelvű oktatást, különböző kulturális lehetőségeket, hagyományőrző tevékenységeket, keresztszülő-programot működtet a magyar kormány, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, mégis rendkívül mostoha sorsuk máig sem rendeződött. Az egyház diktatórikus módszerei ma is megvannak, s még olyan kérdés is felvetődött a részükről korábban, hogy egyáltalán magyar nyelv-e a csángó? Sokakkal találkoztam, akik a történelmi tények ismeretének hiányában maguk sem tudják hová sorolni a csángókat, furcsa beszédüket, viseletüket, táncaikat nem tudják értelmezni. De vannak, akik oktatói hivatásuk csúcsának érzik, ha elmehetnek a „végekre” és segíthetnek abban, hogy a csángó gyermekek ismét magyarul tanulhassanak. Mert nemcsak program, elhivatott oktatók is kellenek ahhoz, hogy ezek a gyermekek ne feledjék el véglegesen származásukat, és visszakapjanak valamit abból a kultúrából, amelyből annak idején felmenőik kiszakadtak. Még akkor is, ha ez nehéz, fáradságos munkával jár, és nem mindig hoz azonnali eredményeket. Mert az eredményes munkához sok-sok idő, ráfordított energia kell, s ha a célt szem elől tévesztjük, minden próbálkozás hiábavaló lesz. A külső segítség pedig azt kellene biztosítsa jelen esetben, hogy a törvényes háttér meglegyen: európai polgárként ne csak kötelességeink, hanem jogaink is legyenek, amelyekkel élhetünk, s amelyek között a legfontosabb a szabad anyanyelvhasználat joga. A csángók számára is, mind a hétköznapokban, mind az ünnepek idején.

Boncina-Székely Szidónia