tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Újraképződő szegénység
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének munkatársa, Szabó Árpád Töhötöm által végzett kutatás egy erdélyi falu roma közösségének kivándorlási szokásait tárja fel, egyéni élettörténetek szintjén vizsgálva a külföldi munkaerőpiac irányába taszító gazdasági, politikai és történeti tényezőket. A szegény roma családok migrációja cáfolja, hogy a globális piacgazdaság eredményezte helyi egyenlőtlenségeket kiegyensúlyozná a nemzetközi munkaerő-vándorlás – bizonyos etnikai és társadalmi csoportok otthoni szegénysége, illetve alárendeltsége újraképződik a migráció folyamatában.
Akutatás (Töhötöm Árpád Szabó (2018): Local and global contexts, individual experiences in labour: Poor Roma at home and abroad. A case from Transylvania, Romania. Local Economy, 33/2, 207–223.) terepéül az erdélyi Kétvölgy ([Two Valleys] álnév) falu szolgált, amelynek etnikai, gazdasági és politikai viszonyait a szerző helyiekkel készített interjúk, életútinterjúk, kérdőívek segítségével térképezte fel 2009 és 2014 között. A hozzávetőlegesen 2000-es lélekszámú település lakosainak 42 százaléka roma, 31 százaléka magyar, 27 százaléka román, ennek dacára a fontosabb politikai és gazdasági pozíciókat kizárólag magyarok és románok töltik be. A falu roma közössége saját határain belül is rétegzett gazdasági, felekezeti és politikai értelemben, de általánosságban a szegénység és a pünkösdista hitgyülekezethez tartozás jellemzi. Egy szegény négy-öt fős roma család számára általában egyetlen 16–18 m2-es szoba szolgál konyhaként, nappaliként és hálószobaként, a roma háztartások higiéniai lehetőségei meglehetősen korlátozottak, ahogy a roma családok ivóvízhez való hozzáférése is.
A település munkaviszonyait szervesen meghatározó nemesi nagybirtok a második világháborúig munkával látta el a roma közösséget is. Az államszocializmus 1960–1980-as éveiben számos nagy gyár létesült a szomszédos városban, amelyek biztos megélhetést és viszonylag stabil életkörülményeket biztosítottak számukra. Az államszocialista rendszer 1989-es bukása nyomán az ipari szektor újraszerveződött, a tömegközlekedési lehetőségek beszűkültek, a munkanélküliség állandó gonddá vált a falu lakói és fokozottan a romák számára, akiknek munkaerőpiaci helyzetét rontják a faji előítéletek. A romák a 90-es évek föld-visszaszolgáltatási hullámainak kedvezményezettjei között is csak korlátozottan szerepeltek, megművelhető földjeik nincsenek, a nagy, gépesített farmgazdaságok kialakulása miatt napszámosként is alig mutatkozik igény irántuk. Legfontosabb bevételi forrásuk jelenleg az egészségügyi biztosítást is magában foglaló szociális segély, ez azonban kizárja a munkavállalást. A szegényebb romák körében gyakoriak a pünkösdista hitgyülekezet keretében kialakult „testvériesség” jegyében osztott uzsorakölcsönök.
A nem roma lakosság 15,3 százaléka, a roma lakosság 10,9 százaléka dolgozik külföldi vendégmunkásként. Előbbiek célországa leginkább Németország, utóbbiak számos országban megpróbálkoznak, de jellemzően Magyarországon jutnak munkákhoz. A szegényebb romák általában informális közvetítéseken keresztül jutnak ki külföldre, a kiutazást kölcsönökből finanszírozzák, a célországokban rosszul jövedelmező, alacsony presztízsű, idényjellegű, nem ritkán veszélyes munkákhoz jutnak, leginkább az építőipar vagy a mezőgazdaság területén. Külföldi munkavállalói státusuk bizonytalan, gyakran illegálisan vagy féllegálisan dolgoznak, munkaadóik kihasználják a rendszer joghézagait, így nem garantálja semmi, hogy az ígért fizetést a munka végeztével (maradéktalanul) megkapják. Magyarországot leszámítva, a célországok hivatalos nyelvét nem ismerik, ami nehezíti az érdekérvényesítést.
Összességében elmondható, hogy Kétvölgy alacsony sorsú roma migránsai szülőföldjükön másodlagos, csökkent értékű állampolgároknak számítanak, ugyanakkor a munkamigráció folyamán sem válnak valódi transznacionális szubjektumokká, nem élvezik az ezzel járó előnyöket (jobb munkakörülmények, jobb bérezés, demokratikusabb politikai rendszer, hosszú távú biztonság). Külföldi vendégmunkájuk pusztán a mindennapi megélhetésért folyik, az itthon megtapasztalt szegénység és kilátástalanság újraképződik a vendégmunka során. A jelenlegi globális és hazai gazdasági-politikai rendszer meggátolja őket abban, hogy valamiféle átfogó értelmezési keretet alakítsanak ki azoknak a folyamatoknak a megértésére, melyeknek részesei, de inkább csak elszenvedői.
Közlemény
Akutatás (Töhötöm Árpád Szabó (2018): Local and global contexts, individual experiences in labour: Poor Roma at home and abroad. A case from Transylvania, Romania. Local Economy, 33/2, 207–223.) terepéül az erdélyi Kétvölgy ([Two Valleys] álnév) falu szolgált, amelynek etnikai, gazdasági és politikai viszonyait a szerző helyiekkel készített interjúk, életútinterjúk, kérdőívek segítségével térképezte fel 2009 és 2014 között. A hozzávetőlegesen 2000-es lélekszámú település lakosainak 42 százaléka roma, 31 százaléka magyar, 27 százaléka román, ennek dacára a fontosabb politikai és gazdasági pozíciókat kizárólag magyarok és románok töltik be. A falu roma közössége saját határain belül is rétegzett gazdasági, felekezeti és politikai értelemben, de általánosságban a szegénység és a pünkösdista hitgyülekezethez tartozás jellemzi. Egy szegény négy-öt fős roma család számára általában egyetlen 16–18 m2-es szoba szolgál konyhaként, nappaliként és hálószobaként, a roma háztartások higiéniai lehetőségei meglehetősen korlátozottak, ahogy a roma családok ivóvízhez való hozzáférése is.
A település munkaviszonyait szervesen meghatározó nemesi nagybirtok a második világháborúig munkával látta el a roma közösséget is. Az államszocializmus 1960–1980-as éveiben számos nagy gyár létesült a szomszédos városban, amelyek biztos megélhetést és viszonylag stabil életkörülményeket biztosítottak számukra. Az államszocialista rendszer 1989-es bukása nyomán az ipari szektor újraszerveződött, a tömegközlekedési lehetőségek beszűkültek, a munkanélküliség állandó gonddá vált a falu lakói és fokozottan a romák számára, akiknek munkaerőpiaci helyzetét rontják a faji előítéletek. A romák a 90-es évek föld-visszaszolgáltatási hullámainak kedvezményezettjei között is csak korlátozottan szerepeltek, megművelhető földjeik nincsenek, a nagy, gépesített farmgazdaságok kialakulása miatt napszámosként is alig mutatkozik igény irántuk. Legfontosabb bevételi forrásuk jelenleg az egészségügyi biztosítást is magában foglaló szociális segély, ez azonban kizárja a munkavállalást. A szegényebb romák körében gyakoriak a pünkösdista hitgyülekezet keretében kialakult „testvériesség” jegyében osztott uzsorakölcsönök.
A nem roma lakosság 15,3 százaléka, a roma lakosság 10,9 százaléka dolgozik külföldi vendégmunkásként. Előbbiek célországa leginkább Németország, utóbbiak számos országban megpróbálkoznak, de jellemzően Magyarországon jutnak munkákhoz. A szegényebb romák általában informális közvetítéseken keresztül jutnak ki külföldre, a kiutazást kölcsönökből finanszírozzák, a célországokban rosszul jövedelmező, alacsony presztízsű, idényjellegű, nem ritkán veszélyes munkákhoz jutnak, leginkább az építőipar vagy a mezőgazdaság területén. Külföldi munkavállalói státusuk bizonytalan, gyakran illegálisan vagy féllegálisan dolgoznak, munkaadóik kihasználják a rendszer joghézagait, így nem garantálja semmi, hogy az ígért fizetést a munka végeztével (maradéktalanul) megkapják. Magyarországot leszámítva, a célországok hivatalos nyelvét nem ismerik, ami nehezíti az érdekérvényesítést.
Összességében elmondható, hogy Kétvölgy alacsony sorsú roma migránsai szülőföldjükön másodlagos, csökkent értékű állampolgároknak számítanak, ugyanakkor a munkamigráció folyamán sem válnak valódi transznacionális szubjektumokká, nem élvezik az ezzel járó előnyöket (jobb munkakörülmények, jobb bérezés, demokratikusabb politikai rendszer, hosszú távú biztonság). Külföldi vendégmunkájuk pusztán a mindennapi megélhetésért folyik, az itthon megtapasztalt szegénység és kilátástalanság újraképződik a vendégmunka során. A jelenlegi globális és hazai gazdasági-politikai rendszer meggátolja őket abban, hogy valamiféle átfogó értelmezési keretet alakítsanak ki azoknak a folyamatoknak a megértésére, melyeknek részesei, de inkább csak elszenvedői.
Közlemény
.jpg)
.jpg)
