A Nyikó vidékének közvetlen szomszédságában található a Gagymente, mondhatni azzal párhuzamosan, egy vízválasztóval nyugatabbra, Udvarhelyszék peremén, bár van még egy ütközőzóna, a Székely Partium sávja, amely elválasztja a régiót az egykori Szászföldtől, illetve Marosszéktől. Tulajdonképpen Szentábrahám község beosztott településeit foglalja magában ez a kis táj. Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van, és lehetne a továbbiakban is. Magyarandrásfalva olyannyira vegyes, protestáns, unitárius és református a helyi őslakosság, hogy még a templomuk is közös. Kismedeséren csak néhány gazdaság működik. Sok a lakatlan ház. Viszont új jelenség, hogy több elszármazott, illetve máshonnan érkező bebíró szépen karbantartja az ingatlanokat, hétvégi házként, illetve, ha olyan a közegészségügyi helyzet, akkor idegenforgalmi célokra is próbálja hasznosítani. Akik gazdálkodnak, azok is többnyire szarvasmarhákkal foglalkoznak. Van ott egy fűrésztelep és egy szénégető vállalkozás, amely azonban máshonnan toborozza a hozzáértő dolgozókat. Firtosmartonos, sajnos, eléggé kiürült. Minél inkább eltávolodunk a Nagy-Küküllőtől, annál szűkebb a völgy, egyre kevesebb a rendelkezésre álló földterület, egyre korlátozottabbak, sivárabbak a rendelkezésre álló földbirtokok. Martonos már nagyjából egyforma távolságra van Keresztúrtól és Udvarhelytől is. Volt mind a két városnak elszívó hatása, de innen ingázni már nem lehetett, és most sem lehet, bár voltak beruházások mind a két irányban, jobbak a megyei kezelésű utak, mint korábban. Régebb nagyon elhanyagolták ezt a kisrégiót. Manapság már igen jelentékeny a mobilitás, sok a személyautó és a haszongépjármű egyaránt, de ez azt is jelenti, hogy a mobilitás és a közutakon történő áruszállítás felerősödése meg is terheli az utakat, hamarabb rongálódnak, elhasználódnak is, és folyamatos javítást, karbantartást igényelnek. A 135-ös út például, illetve a 134A jelű, amely Keresztúrt Kissolymossal összeköti – viszonylag új projektekről van szó, amelyek jelenleg is tartanak – mindjárt komoly hatással bír az ingatlanokra. A házak már nem eladók, és a tulajdonosok egyre többet költenek a felújításukra. Egyre többen választják a kétlaki életmódot: városban dolgoznak, de a falvakba járnak haza. Én úgy érzékelem, hogy az elmúlt két esztendő, amióta tart, tartott a koronavírus-járvány, már el is kezdődött ez a folyamat. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy van az embernek valahol társasházban egy méregdrága lakása, amelynek fenntartása sem egyszerű a folyamatosan emelkedő tendenciát mutató árú energiahordozók idején, vagy van egy saját tulajdonú területre épített magánháza, ahol jóval nagyobb az energetikai függetlensége… A Firtosi-lázon két család lakik, amelynek tagjai életvitelszerűen ott élnek és gazdálkodnak is. A többi bennvalót elszármazottak bírják, illetve városiak kezében van, akik nem mindig rendelkeznek itteni gyökerekkel, de ettől függetlenül szeretik a helyet és nagy bennük a ragaszkodás. Mivel tehetősebb emberek, hajlandók költeni a karbantartásra és a felújításra. Ha olyan a közegészségügyi helyzet és békesség van a világban, akkor itt már a fizető vendéglátás csírái is léteznek. Jelenleg 36 állandó lakost tartanak nyilván ebben a tanyavilágban. Valaha sokkal jelentősebb volt a népessége; tíz évvel ezelőtt 49-en lakták, 1956-ban 137 lakosa volt, 1966-ban 92, a rendszerváltozás idejére pedig 38 lélekre apadt. Feltételezhető, hogy amennyiben nem következik be 1962-ben a kollektivizálás, ha ehelyett utakat építenek és bekötik az elektromos áramot, akkor ezt a Firtosmartonosból történt kirajzást ma akár új, falu jellegű településként tarthatnánk számon. A Solymosi-láz önkormányzatilag Szentábrahámhoz tartozik, de a lakók maguk Kis-, illetve Nagy-Solymosból érkeztek. A birtokaik miatt „ragadtak” itt, de ma is inkább a Solymosok felé közlekednek, inkább a másik vízválasz­tóterületéhez kötődnek. Jól látható, érzékelhető, hogy folyamatosan csökken a lakossága, míg 2011-ben 48-an lakták, napjainkban 45-en; 2002-ben 43, 1966-ban 133, 1956-ban 130 lakosa volt. Itt is az utak és a villanyáram hiánya okozhatta a népességcsökkenést. [caption id="attachment_151334" align="alignnone" width="2560"] Kétbejáratos nagykapu, az iskolához és a kultúrotthonhoz Magyarandrásfalván[/caption] A község demográfiai és gazdasági állapotáról A friss önkormányzati adatok szerint – 2022 elején – összesen 2465 lelket tartottak nyilván. Ebből a községközpontban 805-en, Csekefalván, ahogy fentebb is írtuk, 538-an, Magyarandrásfalván 136-an, Gagyban 602-en, Kismedeséren 45-en, Firtosmartonosban 206-an, a Solymosi-lázon 45-en, a Firtosi-lázon 36-an éltek. A község mezőgazdasági területe összesen 3685 hektár, és nincs közbirtokosság. A növénytermesztést többségében a kukorica teszi ki (60%), emellett termesztenek még búzát (20%), árpát és zabot (10%) valamint egyéb gabona- és zöldségféléket (10%). Állattartás szempontjából a szarvasmarha és a juh a jellemző. A községben egy nagyobb farm található, valamint körülbelül 23 nagyobb gazdaság, amiből 10-et jegyeztek be egyéni vagy családi vállalkozásként. A községben működő 109 bejegyzett összesen 260 alkalmazottat foglalkoztat. Az ingázók többségben Székelykeresztúrról járnak a községbe, és a tanügyben, valamint a polgármesteri hivatalban dolgoznak. Az idetelepedett cégek fafeldolgozással, anyagmegmunkálással foglalkoznak, munkahelyet biztosítanak a községben élők számára. Az elmúlt négy évben összesen kilenc építkezési engedélyt adtak. Arra a kérdésünkre, hogy tudják-e befolyásolni az építkezések esztétikáját, azaz képesek-e úgy hatni az építtetőkre, hogy használják és népszerűsítsék a hagyományos népi formákat, azt a választ adta a hivatal, hogy nagyon nehezen. Ennek a folyamatnak a népszerűsítésében és gyakorlásában jelentős szerep jut a civileknek és a gyülekezeteknek, adott esetben egy-egy jó példát felmutató egyén, vállalkozó vagy lelkész által alkalmazott építkezési stílus követhető, és követendővé is válhat. Megszemléltük minden faluban a településképet. Erre vonatkozóan is gyűjtöttünk adatokat. Megfelelő hozzáállással Csekefalván 150 olyan ház van, amely őriz bizonyos motívumokat, olyan építészeti és dekorációs elemeket, amelyek ezen udvarhelyszéki kistájra jellemzők. Szentábrahámon mintegy 200 ilyen házat említenek szám szerint és 17 székelykaput. Fontos szólni arról, hogy a hagyományos udvarhelyszéki kis- és kötött nagykapu többnyire az utóbbi fél évszázadban honosodott meg itt, kezdetben templomok, parókiák, önkormányzati és közösségi épületek elé állítottak ilyeneket, de aztán a későbbiekben magánházaknál is kezdtek elterjedni, ám számuk nem annyira jelentős. Magyarandrásfalván 45 régi portát tartanak nyilván. A székelykapuk száma mindössze kettő, de azok kimagasló esztétikai értéke vitathatatlan. Egyik a templom, a másik az iskola és a kultúrház közös telke előtt található, és Fazekas János, a faluhoz kötődő egykori miniszter és kisebbségi politikus emlékét idézi. Gagyban 195 hagyományos házat és 5 székelykaput tartanak nyilván, Kismedeséren 17 és 2, Firtosmartonoson 74 ház, illetve 6 székelykapu található. A két tanyabokorban – mivel ott teljesen más a birtok- és az udvarszerkezet, nincsenek faragott kapuk, hiszen a gazdasági épületek és a birtokok a lakóház környezetében helyezkednek el. Lakott és beépített „foltokat” találunk, nem hagyományos, utcahosszan alakuló és halmazos faluvá alakuló településszerkezetet. Különösebb fennakadásokat, szociális problémákat nem okozott a koronavírus-járvány. Az aktív korúak 18,6%-a végzett ez idő alatt is külföldi vendégmunkát. Az is feltételezhető, hogy hosszabb-rövidebb időszakokra ennél jóval többen mennek ki valamelyik tőlünk nyugatabbra fekvő országba, őket azonban nem regisztrálják az önkormányzatnál. Nincsenek feszültségek a székely-magyarok és a helyben élő, nyelvileg és felekezetileg is integrált cigány-magyarok között. Ha jelentkeznek bizonyos nézeteltérések, azt a romák maguk közt gerjesztik. Időközben az ukrán–orosz konfliktus miatt olyan változások előszelét látjuk – alig egy hónap leforgása alatt –, amelyben még határozottabban felértékelődhetnek a vidéki életterek. Az építőanyagok, a szakosított munkaerő folyamatos drágulása, a szintén jelentékenyen megemelkedett és folyton változó energiaárak is arra késztethetik majd Székelyföld vidéki lakosságát, hogy az elődök tapasztalait és gyakorlatát hasznosítva éljen, mind anyaghasználat terén, mind a termelésben, hiszen ebben a környezetben még a saját fogyasztásra szánt élelmiszer és egyéb javak előállítása sem történt meg a közelmúltban. A generációváltás folyamatában kimaradt a mezőgazdasági érdeklődés, és a „földközeli” ember az importárut forgalmazó üzletláncok olcsó (?) árukínálatából válogathatott. Akkor van, akkor lesz létjogosultsága és valódi értéke a vidéki életnek, ha nem puszta lakóhelyként, hanem közösségként és termelőhelyként funkcionál, amely anyagi és szellemi erőforrásokat biztosít az urbánus közegben, másutt vagy a közelben élőknek, akik életformájuk és foglalkozásuk révén nincsenek és nem is lehetnek olyan helyzetben, hogy ezeket a javakat és a fogyasztási cikkeket saját szükségletük kielégítésére előállítsák. A globális jelenségek lecsapódásában és a haszonelvűségben keresendő a székely vidék megújhodása. Egyébként megfigyelhető, hogy a múltban is – az első és a második világháborút követő – a leginkább embert próbáló esztendőkben, amikor a városok ellehetetlenedtek, olyankor erősödött és értékelődött fel a rurális környezet. Simó Márton