közepes eső
havazás
Új mesterek
Nem is olyan régen még amiatt sopánkodtam – több korombélivel egyetemben –, hogy ha meghalnak a régi mesteremberek, nem lesz, aki cipőt javítson, megszerelje a csöpögő csapot, zárat stb., mert az iskolákban csak amolyan látszatszakképzés zajlik, s a fiatalok sem érdeklődnek a különféle mesterségek iránt. Nos, nemrégiben rájöttem, nem kell tartani ettől, ugyanis a szükséglet-kínálat alakulásának természetes rendje „kitermeli” a mesterembereket még akkor is, ha az oktatási rendszerben a szakképzés teljesen párhuzamos a piaci igényekkel, elvárásokkal.
Említettem már, hogy az utóbbi hetekben felújítási munkálatok zajlottak a lakásomban, amit a lányom és huszonéves barátai végeztek kalákamunkában. Nos, a nálam csempéző, festő ifjakban bizony igencsak ügyes kezű mesterembereket ismerhettem meg. Nem kis meglepetésemre egyikük sem tanulta iskolában a mesterséget, hanem édesapjuktól, korosabb mesterektől lesték el a szakma fortélyait, aztán igyekeztek gyakorolni lehetőség szerint minél többet. De a fiatal asztalosfiú sem iskolában tanulta a szakmát – aki a mosogatókagyló burkolószekrénykét készítette –, hanem másoktól leste el, aztán amikor úgy gondolta, már eleget tud, készített magának egy rend bútort. Mint mondta, azalatt tanult igazán sokat, amíg ez a bútor elkészült, de ezzel együtt megjött a bátorsága is vállalni, vagyis másoknak is bútort készíteni. Sztorizgathatnék akár tovább is, mert találkoztam villanyszerelővel, varrónővel és cipésszel is, aki hasonlóképpen szerezte szaktudását, s aztán szakmája kiváló mestere lett, de a keret nem engedi. Így hát összegzésképpen még csak annyit: nyugodjon meg minden korombéli, lesz, aki megjavítsa a csöpögő csapot, a zárlatos lámpát, a kopott sarkú cipőt, mert „cseperedik” az új mesterember-generáció! S mivel nincs megfelelő szintű szakoktatás, autodidakta módon szerzik meg a tudást.
Jánossy Alíz
