Tücsök és bogár

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 2 perc

Az elmeorvost felkeresi egy páciens.
– Jaj, doktorkám, segítsen rajtam! Tele vagyok mindenféle bogarakkal!
És idegesen hadonászik, mintha két kézzel söpörné le magáról a képzeletbeli dögöket.
Az orvos ingerülten szól rá:
– Jó, jó! Csak rám ne hessegesse!
Vicc ide, vicc oda, jól meg lettünk hessegetve „mindenféle bogarakkal”. Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság friss döntése alapján a tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. 
La Fontaine híres ízeltlábú muzsikusa mellett ezentúl ízlelgethetjük még a finom lisztkukac, a keleti vándorsáska, valamint az alombogárlárvákból készített „fenséges” nyalánkságokat is. Hogy zenei téren melyik bogár miként van kikupálódva, nem tudjuk, egyedül a tücsökről ismert, hogy van némi muzsikusi vénája, de jelen esetben ezek a dolgok már nem nyomnak semmit a latban, mert tányéron felszolgálva már egyik sem fogja nekünk eljátszani Vivalditól a Négy évszakot. 
Már előre látom, hogy bizonyos progresszív körökben a nyári piknikezés étlapja az eddig megszokott csórékolbász (ismertebb nevén miccs), flekken, grillcsirke, disznótokány helyett a fentebb említett lárvákból, bogarakból készült ínycsiklandó „finomságokat” sorakoztatja fel. Persze az is borítékolható, hogy hagyománytisztelő vidékünk társadalma csak nyomokban tartalmaz tücsök- és szöcske-„combokra” áhítozó székelykonyha-reformer társaságokat. Nálunk a rovarfehérjék legfeljebb a sertések, marhák, baromfik által tápként elfogyasztott és átalakított különböző hústermékek formájában kerülnek továbbra is az asztalra, akár egy pohár bor vagy korsó sör társaságában – amibe csak akkor kerül mámoros estéken rovar képében fehérje, ha félrepislantunk, a talpalávalót pedig mackó koma biztosítja, a ciripelő csóró helyett. 
De erős lenne azt feltételezni, hogy a szaftos csirke-, marha- vagy disznóhús helyett hamarosan tücsköt, bogarat ropogtatunk majd, és a jól bevált állatfarmok helyét a tücsök- és lisztkukactelepek váltják. Arany sem a fenntarthatóbb fehérjeforrást búsulta, amikor a legelésző, tikkadt szöcskenyájakat énekelte meg.
Ezért mi ne hadonásszunk, elég, ha mások hessegetik ránk a bogarakat, ami jószerivel lepereg. És ez így van jól.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!