Trollok harca
A közösségi média elterjedésével az internet népe új evolúciós szintre lépett, kiokádta magából az ún. trollt. A Wikipédia szerint ez „az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.”
Nézzük csak meg ezt közelebbről. Bárki, aki az interneten nyilvánosan formált már véleményt valamiről, kiállt valami mellett vagy ellen, tett közzé alkotást, legyen az bármilyen, futott már bele hasonlóba. Egy riporter barátnőm mesélte a minap, hogy pályája elején szinte feladta a hivatását, annyira nem bírta a negatív, gyalázkodó kommenteket a közösségi oldalon megosztott munkái alatt. Szerencse, hogy végül kitartott, hiszen ismert és elismert szereplőjévé vált az erdélyi magyar médiának, nem múlik el év anélkül, hogy munkásságát ne tüntetné ki a szakma egy-két díjjal. Az ő tanácsa végtelenül egyszerű: nem szabad foglalkozni a trollokkal, sem időt tölteni a hozzászólások bogarászásával. Egyfajta mentális páncélt kell növeszteni ellenük.
Ezek az arctalan, legtöbbször kamu profil mögé rejtőző szájkaratézók abban lelik örömüket, hogy megpróbálnak lerántani mindent és mindenkit a saját, latrinaszagú szintjükre. Alkotni, teremteni nem tudnak, és az ebből a szellemi meddőségből fakadó frusztrációt a legegyszerűbb a neten levezetni. A konfrontálódás így nem jár valódi és közvetlen veszéllyel, és ez nagyon fontos számukra, hiszen ezek az emberek legtöbbször végtelenül gyávák. Sokkal könnyebb álnév alatt írogatni, mint a másik szemébe nézve kimondani, nézd, én ezért és ezért nem értek veled egyet. Könnyebb kommentben lehazaárulózni, lehomoszexuálisozni, lecédázni (a sor tetszőlegesen folytatható a végtelenségig) valakit, mint mondjuk egy szüreti bálon, mert ott esetleg az önjelölt véleményvezér gyorsan kap egy maflást edukatíve. Félreértés ne essék, a vélemény szabad, és legyen is az. Aki létrehoz valamit, az tudja, hogy nem fog tetszeni mindenkinek, vállalja is ennek a terhét, de komment és komment között nagy különbség van. A kritika lehet kimondottan érdemi és építő jellegű, ami rávilágít egy hibára, ez végiggondolásra érdemes, mert fejlődhetünk, jobbá válhatunk általa. De például a közeli rokonoddal való intenzív és posztmodern szexuális kapcsolatra felszólító hozzászólás, a gyalázkodó, obszcén, kegyeletsértő, személyeskedő vagy gyűlölettől fröcsögő böfögés nem érdemel reakciót. Ezek szerzőit azonnal törölni és tiltani kell, hadd keressenek másik virtuális disznóólat maguknak. Itt a tavasz, a megújulás ideje. Ahogyan kitakarítjuk az otthonunkat, és kidobáljuk a fölöslegessé vált vagy megromlott dolgokat, úgy kellene ezt időről időre megtennünk a közösségi oldalunkon is, az ismerőseink között.
Régen is voltak névtelen levelek, annyit sem értek, mint a papír, amelyre írták őket, mégis alkalmasint nagy kellemetlenségeket tudtak okozni. Védjük meg magunkat és munkánkat ezek modern kori megfelelőitől, a trollok irreleváns hozzászólásaitól!
Rátz-Illés Mária